Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

258 125. országos ülés 1907 teljesen egyet a tanítóság memorandumával. Most részletesen nem terjeszkedem ki erre a kérdésre, mert a részletes vita folyamán úgyis lesz még alkalmam erre rátérni, egyelőre csak ennyit akartam elmondani. A 16. §-hoz a következő megjegyzést fűzi a tanítóság (olvassa) : »E szakasz szerint az iskolák igazgatósági tagjai a gondnokságnak, de a tanítók eddig élvezett képviselete elesik. Ha a gondnokságban a tanitó-befolyás csökken, ennek az iskolaügy mindig kárát vallja.« Ez, t. ház, tényleg igen káros lehet. Ép a gondnokságban kellene a tanítói karnak képviselve lenni, mert a tanügyekben — a mint már kifejtettem — a tanítóság az első hivatott tényező ; ő tudja legjobban hivatalos dolgait, neki van a megfelelő szakképzettsége arra, hogy minden egyes esetben a legbecsületesebben és a legjobb akarattal Ítélkezhessek és intézkedhessek. (Igaz! ügy van! a középen.) Ebben a pontban tehát egyetértek a tanítósággal. A 18. §-ra a következő megjegyzést teszik (olvassa) : »Az összeférhetlenségi esetek közül hiányzik az, hogy a ki a tanítók valamelyikével közeli atyafiságos viszonyban áll, a gondnokságnak sem hivatalból, sem más utón tagja ne lehessen. Valamint azokat is ki kell zárni, kik az iskolával bármilyen üzleti érdekeltségben állanak.« T. ház! Azt hiszem, hogy a tanítóságnak ez a felfogása teljesen megokolt. Végre-valahára meg kell szüntetni az atyafi- és komarendszert a tanügy terén, hogy rendezett viszonj^ok állhassanak elő hazánkban, legalább is az állami tanítást illetőleg. A 19. §. így szól: »Gondnokság tagja csak az lehet, a ki magyar állampolgár és magyar nyelven írni és olvasni tud. Olyan községekben, a hol magyarul irni és olvasni tudók kellő számmal nincsenek, vagy a hol ezeknek kizárólagos alkalmazása a községben létező felekezetek valamelyikét a gondnokságból kizárná, a miniszter vagy kivételesen eltekinthet ettől e feltételtől, — a mikor azután a gondnokság összes nemhivatalos tagjait a főispán nevezi ki«, — a nélkülözhetetlen főispán, — »vagy kimondhatja, hogy az illető községben gondnokság egyáltalán nem alakítandó. Ez utóbbi esetben a gondnokság feladatait a tanítótestület és a kir. tanfelügyelő, illetőleg népiskolai iskolalátogató teljesiti.« Hát, t. ház, így is lehet, csakhogy kár, hogy a magyar nyelv irni és olvasni tudása szükséges. Persze, a paragrafus további szövege már intézkedik az iránt, hogy a miniszter eltekinthet és lemondhat erről. Ezt is ugy fogalmazták, mint a legtöbb paragrafust, s ez nagy baj, nagy hiba, mert különböző interpretácziókra adhat alkalmat a praktikus életben és a konkrét esetekben. Ezért én ezta paragrafust is csak akkor fogadhatnám el, ha egészen máskép lenne szövegezve, és ha a magyar nyelv irni és olvasni tudásától tenné függővé, hogy lehet-e valakrja gondnokság tagja. Tudjuk, hogy a lakosság többsége nem tud magyarul, irni és márczius 11-én, hétfőn. olvasni egyáltalában csak 52% tud, (Mozgás.) különben is a magyarság csak harmadik helyen van. Epén azért megkövetelem, hogy ez a pont kihagyassék. Hiszen, ha elképzeljük a konkrét adott viszonyokat, akkor az állhat elő, hogy a ki történetesen tud irni és olvasni magyarul nemzetiségi vidéken, akár magyar, akár nem magyar, tudom is én, ha nem is megfelelő ember, mégis ki fogják nevezni és persze, ez a községben rossz vért fog szülni, mert a parasztnépben ép ugy ki van fejlődve a szolidaritás, mint a legmagasabb arisztokrácziában és a legkonzervativebb elemeket, a magas arisztokráczia kivételével, csak a parasztnál találhatjuk. Ha nem gondoskodunk arról, hogy a gondnokság megfelelő emberekből álljon, a nemzetiségi vidékeken, pl. hogy a román lakta vidékeken román emberek legyenek azok, a Idk intézkednek ily ügyekben, az előkelő gazdák, (Mozgás.) ha nem igy intézkedünk és nem ugy csináljuk a törvényt, hogy a nép érdekeit képviselje, hanem csak azért csináljuk, hogy törvény legyen és nem törődünk vele, hogy mi lesz belőle, az mindenesetre nagy hiba. (Zaj.) Itt van még több szakasz, a melyről szólni kívánok. Itt van pl. a 20. §., a mire nézve a memorandum azt a megjegyzést teszi, hogy ki kellene mondani, hogy minden állami tanítói állás csak nyilvános pályázat utján tölthető be. T. ház, a tanítóságnak ez a felfogása nagyon, de nagyon helyes. Még egy megjegyzést kívánok tenni, de mielőtt ezt megteszem, ismertetnem kell a 20. és 22. §-t. A 20. §. igy szól: »A gondnokság felügyel az iskola törzsvagyonára, jövedelmeire, kiadásaira, őrködik a fölött, hogy az iskolakötelesek beírassanak és az iskolát rendesen látogassák ; ellenőrzi az iskolai fegyelmet és az iskolai rendtartás pontos megtartását ; tapasztalásairól a kir. tanfelügyelő utján a közigazgatási bizottságnak és a szükséghez képest a miniszternek jelentést tesz. Minden olyan esetben, a midőn a tanítói állásra pályázat volt hirdetve, a királyi tanfelügyelő köteles a kinevezendő tanitó személyére nézve a helybeli iskolagondnokságot meghallgatni és annak kívánságait saját megjegyzéseivel együtt a miniszterhez fölterjeszteni.* A 22. §. pedig a következő (olvassa) : »Ott, a hol a községek vagy hitközségek az állami iskola létesítéséhez vagy fentartásához bármily módon hozzájárulnak, vagy a hol felekezeti iskolák az iskolafentartók szabad elhatározásából vagy a hitközség szegénysége miatt olvadnak bele az áUami iskolába, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a községgel, illetőleg a hitközséggel, hitközségekkel és egyházi főhatósággal megáUapodhatik« — ismét feltételesen — »a kinevezendő állami tanítók vallására és a vallásoktatásban való részvételükre; néz ve.«