Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-125
125. országos ülés 1907 rnárczius 11-én, hétfőn. 259 T. ház ! Egyfelől tehát nincs biztosítva, hogy nyilvános pályázat utján történjék a kinevezés ; másrészről pedig nincs tisztán kimondva a tanítók kinevezésére nézve, hogy kötelezve legyen a közoktatási kormányzat, hogy csakis az illető vallásfelekezet hozzátartozóját nevezhesse ki az illető községbe. Pedig ez fontos. Megmondom, miért. A nyilvános pályázat azért szükséges, hogy itt bárminemű protekcziót lehetetlenné tegyünk. Ezt nem kell bővebben fejtegetnem, ez tiszta dolog és mindnyájan elismerjük. Másfelől a törvényjavaslat 22. §-a is beismeri azt, a mit önök az előbb nem akartak elismerni, hogy t. i. jogosult az én álláspontom, hogy az ülető hitközség felekezetéhez kell, hogy tartozzék a tanitó, s csak akkor legyen kinevezhető. Mert az a szakasz ugy intézkedik, hogy a miniszter megállapodhatik a főhatósággal, a községgel vagy hitközséggel a kinevezendő állami tanítók vallására és a vallásoktatásban való részvételükre nézve. Ez nagyon természetes, mert a 22. §-nak szem előtt kell tartani az 1848. évi törvény intézkedését, másfelől a román-keleti egyháznak az iskolákra vonatkozólag biztosított autonóm jogait. Ha ez így áll, ha ez csak körülírása annak a jognak, a mely tényleg törvényesen szankczionálva van és el van ismerve, akkor megkövetelendő, hogy a törvényjavaslat tisztán és minden hátsó gondolat nélkül fixirozza és követelje meg, hogy az illető tanitó, a mennyiben az a község egy hitfelekezethez tartozik legalább 80%-ban, az illető község hitfelekezetéhez legyen köteles tartozni, (Igaz! Ugy van I a középen.) mert másként ferde viszonyok állhatnak elő. Én nemcsak nemzetiségi szempontból ítélem meg a dolgokat, a hogy önök mindig szememre akarják hányni, és nemcsak arra gondolok, hogy mi lesz a román vidékekkel. Azt igen jól tudom, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, majd okulva a multak tapasztalatain, biztosan nem minket fog nagyon kínálni és tömni az áUami iskolákkal, hanem ezeket inkább a magyar vidékekre fogja helyezni, hogy a magyarokat protegálja az iskolával. Ez nagyon tiszta dolog. De most tessék elképzelni, hogy egy tisztán református községbe egy katholikus tanítót helyeznek át, a ki nagyon buzgó katholikus, a mi becsületére válik, a felesége a Mária-egylethez tartozik és egy oltáregyesületnek a tagja, a mi szintén becsületére válik, mert mindenkinek meggyőződése, hogy mely valláshoz tartozik, és ha már egyhez tartozik, tartozzék becsülettel, vagy lépjen át másikhoz, vagy legyen vallásnélküli. Már most megköveteljük ugyan a tanítótól, hogy ő nagyon tapintatos legyen minden vallásfelekezettel szemben, de ha az a tanitó az ő katholikus hitével élni fog, ha ott lesz katholikus templom néhány hívővel és felesége mint buzgó katholikus kezdi szervezni az egyesületeket, kérdem, hogy azok a kálomista polgárok olyan nagyon fognak-e lelkesedni és buzdulni ezen tanítóért ? Én ezt kétlem. De menjünk tovább. Most tegyük fel, hogy egy katholikus községbe, a hol nagyon buzgó káplán vagy plébános működik, egy nagyon kiváló tehetségű református tanitó fog helyeztetni, pl. egy bicskás debreczeni gyerek, a ki kivágja a rezet, mint kálvinista ; tessék akkor ennek a helyzetét elképzelni, az ott teljesen le kell, hogy nyelje vallásos meggyőződését. Milyen lesz az ő szubjektív érzelme és milyen lesz annak a katholikus községnek az érzelme ő vele szemben? (Mozgás balfelöl.) Ne tessék gondolni, hogy nem ismerjük az önök vallásfelekezeteinek velleitásait. Jól tudom, hogy van sok olyan község az országban, hol a katholikusok meg a reformátusok sokkal jobban gyűlölik egymást, mint gyűlölnek minket, vagy a zsidókat. Mert ki lehet gyűlöltebb a valóságos faj magyar előtt, mint a zsidó, vagy az oláh,|vagy a tót % (Mozgás és zaj.) Most csak arra kérem önöket, gondolják meg, milyen viszonyok fognak akkor előállani társadalmilag. Mert ennek a tanítónak társadalmi kötelezettségei is vannak, társadalmi téren is kell, hogy előmenjen ; pl. ott lesznek azok az ünnepélyek, a melyeket az állam megkövetel, hogy megtartson, s a melyeken ő vezérszerepet fog játszani, mint református ember, a katholikus plébános mellett, vagy fordítva. Ezeket a visszás dolgokat el kell, hogy ismerjék. Ép ugy mint a hitfelekezetekre vonatkozólag, előállhatnak az ilyen viszonyok a románoknál vagy a szerbeknél, sőt talán a szászoknál is, bár a szászok most boldogok, ismét önökhöz tartoznak, tehát békesség van. Egyelőre csak ennyi rövid megjegyzésem van erre a szakaszra. Jön azután az eskü. Nagyon rövid akarok lenni, nehogy untassam a t. házat, (Elénk derültség.) pedig annyi mondanivalóm volna. Hodzsa Milán: Popovicsért is kell, hogy beszéljen.^ Vajda Sándor : Áttanulmányoztam régi törvényeinket, a miket az a generáczió csinált, a melyet naivnak nevezett a referens ur. Ez a naiv generáczió sehol sem mondta, hogy »magyar haza«, hanem : »haza«. Ha önök azt ugy szövegezték, hogy magyar haza, miért nem tették ezt az egész vonalon ? önök azt mondják : »Ö Felsége apostoli királyom, magyar hazám és annak alkotmánya iránt tántorithatlan hűséggel viseltetem.« Később előfordul : »A hazai legfőbb hatóság.<< Tessék ott is konzekvensnek maradni, s azt mondani, a magyar haza legfőbb hatóságai. (Felkiáltások balfelől: Meglesz ! Beteszszük !) Mi elfogadjuk, mert azt már megszoktuk, hogy önök a magyart ugy interpretálják, a hogy akarják. Egyszer azt mondják, hogy ez államjogi fogalom, máskor nemzetiségi fogalom, t. i. magyarok és Magyarén : az mindegy. Mi ezt megszoktuk, de mi ezt ugy csinálj uk, mint a talmudisták, (Derültség.) mikor egyszerűen azt mondjuk, hogy mint állampolgár magyar vagyok, de mint nemzetiségi nem vagyok az ; mindig megcsináljuk ezt a kis megalkuvást és akkor tisztában vagyunk és meg vagyunk elégedve. (Zaj.) ab*