Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-125
254 125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. Miért vannak ezek az esetek itt egyenkint felsorolva, mikor a büntetőtörvény-könyv 172. §-a ezeket az eseteket széltében-hosszában felsorolja ? Sokat gondolkoztam, hogy miért szükséges egy törvényjavaslatba, a mely az állami tanítóság fizetésének szabályozásáról szól, egy olyan paragrafust beszúrni, melynek egész tartalma bentfoglaltatik büntetőtörvénykönyvünkben. Mert, hogyba az a tanitó tényleg elkövet egy bűntényt — mert ezek bűntények volnának, — akkor miért van a bűntetőtörvénykönyv és a büntetőbíróság, ba nem azért, hogy azt megtorolja ? E helyett a hosszú körülírás helyett tehát egyszerűen ki lehetett volna jelenteni, hogy nagyon természetesen fegyelmi vizsgálat indítandó meg, sőt azt is ki lehetett volna mondani, hogy felfüggesztendő és elcsapandó az a tanitó, a ki a büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe jön, vád alá lesz helyezve és jogerősen el lesz ítélve. De orvosi és józan eszemmel nem tudom felfogni, mi bírta a kodifikátort arra, hogy a tanítósággal szemben mégegyszer felsorolja ezeket a büntetőtörvénykönyvben már úgyis eléggé hangoztatott elveket. Hosszas gondolkodás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy e körülménynek nem lehetett más a czélja, mint hogy a t. kodifikátor elsinkófálhassa a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának azt a részét, a mely a nemzetiségek elleni izgatásról szól; a kodifikátor épen azért csinálta ezt a külön c) pontot, hogy ebből a »nemzetiség« szót kihagyhassa, tehát azért, hogy az a tanitó megbüntethető legyen, hogyba ő növendékei bármely részének vallási meggyőződését sértő nyilatkozatot tesz, történt légyen ez akár az iskolában, akár iskolán kivül, akár élőszóval, akár írásban, akár nyomtatvány, vagy képes ábrázolat terjesztése utján stb. Tehát ha azt mondja pl., mikor egyszer jó hangulatban lesz, annak a görög katholikus gyereknek, — azért mondom, hogy görög katholikus, mert engem is érint, mivel történetesen én is görög katholikus vagyok, — hogy na te görög katholikus stb., te sokkal rosszabb vagy, mint a zsidó — azért kombinálom igy, mert ez által egyszerre megsérti az a tanitó a zsidót és a görög katholikust egy személyben, és valaki ezt hallja és feljelenti azt a tanítót, habár ez korcsmában történt és esetleg 100 kilométernyire attól a helységtől, a hol mint tanitó foglalkoztatva van: nemde, a nevezett ellen mindezek daczára elrendelendő a vizsgálat? Helyes, nagyon helyes; én teljesen egyetértek a kodifikátor felfogásával, valamint az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur álláspontjával is erre a pontra vonatkozólag. Nagyon is meg kell büntetni az olyan tanítót, a ki a gyermeknek vagy bárki másnak hitfelekezetét szemére veti, s a ki ezért sérti, vagy a ki nem teljesen objektíve viselkedik bármely hitfelekezettel szemben, nemcsak azokkal szemben, a melyek az országban már képviselve vannak, hanem pl. akár a budhistákkal szemben is. Mert elismerem és aláírom én is azt, hogy el kell, hogy jöjjön a mi szerencsétlen hazánkban is annak az ideje, hogy immár felhagyjunk azzal a sok felekezeti torzsalkodással, felekezeti viszálykodással és azzal a tendencziával, hogy már a kicsiny gyermekben kifejlődjék pl. az antiszemitizmus, vagy a katholikus és református gyermekek között a vallási villongás az iskolákban és azok ott e szerint pártokra oszoljanak. Ezt a felfogást mindenekelőtt kell, hogy vallják be a tanítók. Csak akkor, ha a tanítók tényleg ilyen elveket fognak hirdetni, akkor fogjuk ezt az ideális, eszményi czélt elérni. De hogyha ez a vallásfelekezeteket ós az egyes osztályokat megilleti, — és nagyon örülök, hogy fel lett véve ez az intézkedés a törvényjavaslatba, — akkor épugy megilleti ez a nemzetiségeket is. De, t. miniszter ur, tessék csak figyelmesen átnézni a szakaszt, a c) pontból a nemzetiségek kimaradtak. Ez épen a mi sérelmünk. Azért gondolom, hogy a kodifikátor tudatosan és akarva hagyta ki, mert ha nem tudatosan hagyta volna ki, mi értelme volt annak, hogy ezt a c) pontot egyáltalában felvegye a jelenlegi törvényjavaslatba, miután a büntetőtörvénykönyv teljes mérvben intézkedik mindezen esetekre vonatkozólag? S nagyon természetes, hogy ha a büntetőtörvénykönyv valamire kötelez, kötelez mindenek előtt a tisztelettudásra, más meggyőződésének tiszteletben tartására, arra, hogy egy nemzetiséget, hitfelekezetet, vagy osztályt se becsméreljünk, másfelől bünteti azt, a ki akár írásban, akár képben, akár szóbelileg is becsmérlőleg nyilatkozik valamely hitfelekezetről, nemzetiségről vagy osztályról. Azért van az a paragrafus, hogy azt a paragrafust tényleg keresztül is vigyék; s hogy annak a paragrafusnak a gyakorlati életben is van ereje, azt tapasztaljuk minden nap, mikor szerkesztőink és czikkiróink elitéltetnek. Tehát ha a 11. §-nak c) pontja belekerült a szőnyegen lévő törvényjavaslatba, lehet, hogy a kodifikátor ezt azért szerkesztette igy meg, hogy a »nemzetiségek« szót kihagyja. Remélem, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, miután erre figyelmét felhívtam, objektív véleményt mond és el fogja ismerni jogosultságát annak a kívánságnak, hogy ez a szó is belekerüljön a 11. §. c) pontjának szövegébe, mert nem lehet feladata a törvényjavaslatnak, és nem hiszem, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur felfogása az volna, hogy az által, hogy ez a szó kihagyatik a paragrafusból, illetőleg annak c) pontjából, hogy ez által tág kapuk nyittassanak a nemzetiségi inzultusoknak az állami tanítók és a gyerekek részéről. Mert ez a baj, ez volt a baj a múltban