Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

125. országos ülés 1907 épületek közül az istállót, a sertés- és baromíiólat be kell venni, mert ha a tanítói fizetés a lehető legszerényebb keretben mozog, méltányos, hogy a tani tó a megélhetés eszközeit legalább más utón kapja meg.<< A ki ismeri a falusi viszonyokat, — a mint biztosan mindenki ismeri, hiszen ezt fel kell tételeznem — nagyon jól tudja, hogy nem elég az, hogy a tanitó most megkapja ezt a fizetést. Nagy szüksége van ám neki ott faluhelyen a negyedhold kertre is, mert ott termeli a veteményeit és ha a veteményt vennie kellene, csak négyszer ekkora fizetés volna elegendő, hogy a költség ezekre is kifussa, mert ha pénzért kell vennie annyi veteményt, a mennyi elfogy egy tanitó családjánál, a kinek az isten mindig sok gyermeket szokott adni. Kaczagást, nevetgélést hallottam, mikor istállóról, disznóólról volt szó. Pedig ez nem kaczagni való, mert ha nem lesz annak a tanítónak tehene, akkor elmúlik a kaczagási kedve. Ezt a tehenet pedig csak az istállóban tarthatja, azért nagyon szükséges, hogy ez a törvényjavaslat kiterjeszkedjék az istállóra is és a disznóólra is. Ez az ól, a mennyire becsmérelt nálunk, de a parasztcsaládnál nagyfontosságú az a hizlaló ól, sőt még az uraknál is, mert az urak sem lehetnek meg kotlett nélkül és szalonna nélkül. Annak a tanítónak is szüksége van a sertésre, a sertésnek pedig szüksége van a háziólra. Ezért én az állami tanítóságnak a 6. §-ra tett ezt a kifogását nagyon, de nagyon is helyénvalónak találom, ép ugy természetesen azt a kifogást is, a mely a baromfiólra vonatkozik. A baromfi adja legtöbbször a ^hústáplálékot faluhelyen, a hol ritka dolog, hogy marhát vágnak, különösen nagyobb marhát. Ott a marha ép oly ritka, mint nagyvárosban, mondjuk szegény családnál a baromfi és ha van ott egy szorgalmas tanitóné, az minden nagyobb kapitális befektetése nélkül kikölteti a tojásokat és tenyészt baromfit. Van még egy oldala ennek a kérdésnek, a mely praktikus fontosságú és elvi fontosságú is, az t. i., hogy az a tanitóné gyakran sokkal többet tehet a nép érdekében, mint a férje, a tanitó. Mert mig az a tanitó, ha érti hivatását és szakbuzgó lélek, akkor azt a gyermeket sok minden költeményre, földrajzra, alkotmánytanra, meg nem tudom mire fogja tanitani és az a gyerek ott el fogja azt mondani, de később, ha béres lesz belőle, elfelejti azt. Ha azonban az a parasztleányka, a ki segíteni fog a tanitónénak, látni fogja, hogy a tanitóné szorgalmas, jóravaló asszony, sürög, forog a baromfi körül, akkor ő is példát vesz róla, ez pedig közgazdasági szempontból figyelembe veendő kérdés. Látjuk, hogy a tojásneműnek mily óriási forgalma van; ma is milliók jönnek be e réven az országba ; a földmivelésügyí miniszter ur is teljes joggal forszírozza, hogy tyuktenyésztésünk fejlesztessék, tyukfajaink jobb tojókkal felcseréltessenek, kereszteztessenek és felfrissittessenek, ugy hogy nem is állunk messze attól az időtől, a mikor — hűtött vaggonok állván majd rendelEÉPTH, NAPLÓ- 1906 —1911. VII. KÖTET. márczius 11-én, hétfőn. 249 kezesünkre — vaggonszámra szálhtjuk majd a tojáson kivül a kappant és csirkét is Londonba. T. ház ! Én is teljesen igaznak tartom Bismarcknak azt a mondását, hogy az 1870. évi háborúban a német néptanítók verték meg a francziákat, a minthogy a japán tanítók verték meg az oroszokat Mandzsúriában. De ehhez még egy tételt kell fűznöm : a tanítónő lehet közgazdasági viszonyaink fejlesztésében a legelsőrendű faktor, ha kiváló gazdasszonyként végzi hivatását és jó példát ad a népnek. Mert az az alföldi paraszt, ha mindennap bejön néhány krajczár a tojásért és hónaponkint a csirkéből nagyobb összeg is, be fogja látni, kog)' az iskolából neki is reális haszna van, a mit nem igen lát be, ha az a gyermek csak a Talpra magyart és a Szózatot deklamálja és ha azt tudja, hogy mikor van holdiogvatkozás, milyen messze van a hold a földtől, hogy forog a föld a tengelye körül, a mit ő sem tud felfogni de az a gyermek sem, a ki az iskolában most hallotta. Nem vagyok én ellensége annak, hogy műveljék azt a gyermeket ezen a téren is : tessék csak oktatni földrajzban, asztronómiában, de tessék az életnek gyakorlati, gazdasági czéljaira nagyobb súlyt fektetni, mint ma, mert a mai tanterv mellett a legbuzgóbb, legügyesebb tanitó sem képes kiterjeszkedni az élet praktikus oldalaira, az e szempontból való oktatásra, mert hiányzik hozzá a fizikai ereje. Azért voltam kénytelen hosszasabban kiterjeszkedni e szakasz indokolására, mert lehet, hogy a nagyvárosi ember kevésbbé ismerős a falusi viszonyokkal és azért találtam helyénvalónak kifejteni, hogy minő szükséges az istálló, a baromitól. A vidékről származó képviselőtársaim teljesen egyetértenek velem ebben és elismerik, hogy ennek nagy fontossága van ugy elméleti és praktikus, mint közművelődési szempontokból. A 7. §-ra nézve a következő megj egyzést teszik meg (olvassa) : »Erre a §-ra akkor nem lesz szükség, ha az előző szolgálatát minden állami tanítónak visszamenőleg 1893. október l-ig a fizetésfokozatokba beszámitják«. Elvégre nem az a fő, hogy a törvényjavaslat hány paragrafusból áll, hanem hogy milyen perfekte és preczize oldja meg azt a nagy állami feladatot, a melyet maga elé tűzött. Épen ezért nagyon kérném, hogy hallgassa meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a tanítóságnak erre á paragrafusra vonatkozó kérelmét. Ezáltal a jelen törvényjavaslat értéke csak emelkedni fog. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor : A 8. §-ra vonatkozólag azt mondja a tanítóság (olvassa) : »Az igazgatói pótlékok ilyen megállapítása nem méltányos, mert a kisebb iskolák vezetői e miatt a nagyobbhoz kénytelenek törekedni. Hiszen ott a fizetés is több, s viszont a nagyobb iskolák szétválasztása a már működő igazgatónak anyagi kárt okoz. S minthogy az igazgatói teendők nagy felelősséggel és sok dologgal járnak, az igazgatói tiszteletdijat leg32