Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

244 125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. 68-as generáczió, akkor elfog éretni az a czél, a mely most el nem érethetett, és a melyet nem vélt elérhetőnek a t. referens, hogy t. i. egységes gondolkozás, érzés legyen az összes állampolgárok között nemzetiségi, felekezeti és osztálykülönbség nélkül. Mert hogyha az általános műveltségi szinvonal emelkedni fog, akkor az emberek könnyebben fogják egymást megértem . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vajda Sándor: . . . akkor az a gyáros, vállalkozó könnyebben fogja magát megértetni az ő munkásaival, akkor nem lesz olyan sok ember, a ki minden alkalmat a fennálló társadalmi rend és a nemzetiségek ellen akar felhasználni. Azért van annyi elégületlenség a nép lelkében felhalmozódva osztály- és nemzetiségi különbség nélkül, mert nagyon nagyok az ellentétek, nagyon nagyok az aránytalanságok az általános műveltségi színvonal tekintetében a különböző osztályoknál. Vannak nagyképzettségű emberek, vannak sokan, a kik közepes műveltséggel birnak, és vannak, t. ház, azután olyanok, — és pedig nemcsak abból a 614.000 iskolázatlan gyerekből, hanem azoknak apja és anyja is olyan — a kiknek fogalmuk sincsen arról, hogy mit tesz az jogot követelni és kötelességet teljesíteni. Ezeket a dolgokat kell megmagyaráznunk, ha azt akarjuk, hogy a jövőben ezek a szocziális, nemzetiségi és hitfelekezeti ellentétek elsimuljanak és hogy ne mondhassa annak idején majd az a referens, a ki jönni fog, hogy ma is olyanok az állapotok, mint azelőtt. Ha tekintetbe veszszük a specziálisan nemzetiségi érdekeket, akkor azt látjuk, hogy a magyarországi nemzetiségek nem lehetnek megelégedve az eddigi viszonyokkal, és hogy a mai állapotokon nem fog j avitani a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sem. Mert, t. ház, mi lesz a vége \ Kötelességemnek tartom, épen mivel a magyar népről van szó, erre vonatkozólag egy részt felolvasni Halász Ferencz könyvéből. (Olvassa.) »Sajnosán látjuk parasztgazdaságainkban a hátramaradást. Nincs állattenyésztés, nincs kerti művelés, nincs háziipar. Azt is sajnosán látjuk, hogy az iskola érdekét nem istápolja a társadalom szeretete. Népünknél az iskolázás az adóterhek kategóriájába esett. Beszolgáltatja az adót és iskolába küldi a gyereket, mert különben büntetés éri. Az iskolázás becse nem válhatott a néphit részévé, mert az iskolának nem volt hatása az életföltételek fokozatára. Ellenben az iskolázás ideje megzavarta a család munkarendjét, kisfiút és kisleányt vonva el a libaőrzéstől és a még kisebb gyermekek dajkálásától.« Szóval, konstatálja ez a könyv egy egész fejezetében, hogy a magyarságnál milyen rosszak a viszonyok. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Ezen a jelen törvényjavaslat nem sokat változtat, és nagyon helytelen felfogás, hogy ha a Halász-féle eszmék vitetnének keresztül, a ki különösen protegálja a nem magyar vidéken lévő állami tarátokat és állami iskolákat, hogy akkor jelentékenyen javulnának a viszonyok. Mert ha nem terjed el általánosan a tudás, akkor hiába fognak efemer sikereket elérni egyik vagy másik vidéken a magyarositások. Mert hogy vannak elszórva az állami iskolák ? Azt látjuk, hogy az állam különösen magyar vidéken állit fel állami iskolákat, tehát a mi rovásunkra, a nem magyar nemzetiségek rovására protegálja a magyart, habár mindenki fizeti azt az adót, a melyből az állami iskolák fentartatnak és fizeti és fentartja egyszersmind az ő kultúrájának olyannyira szükséges felekezeti iskolákat is. De ez még hagyján. Mi nem irigyeljük a magyar népet és mi örvendeni fogunk, ha a magyar nép is magas színvonalon lesz, de az igenis bosszantó dolog, a mikor megnézzük, hogy hol vannak ezek az iskolák felállitva nemzetiségi vidéken, és konstatáljuk, hogy olyan helyeken vannak felállitva, a hol a tisztviselői kar, az úgynevezett államfentartó elem lakik, tehát ahol szolgabírói hivatal, járásbíróság, bányahivatalok vannak. Ott van nálunk is felállitva állami iskola, ezeknek az uraknak a gyerekei részére. Ez már bosszantó, mert ezeknek az uraknak meg lenne adva a mód arra, hogy járathassák a gyerekeiket a meglévő iskolába, ugy a mint járatja a többi honvédő polgár. Miért pazarolja az állam ilyesmire a pénzt ? Talán annak a szolgabírónak a gyereke el fog románosodni, szerbesedni, tótosodni, németesedni 1 Méltánytalan dolog és méltánytalan viszonyok ezek. Azután fel vannak állítva állami iskolák olyan helyeken, a hol a lakosság vegyes, a hol tehát nemmagyar és magyar a nép, azért, hogy ott magyarosítsanak, már Halász Ferencz felfogása szerint. En eleiétől fogva kizártnak tartom, hogy egy állami iskola vagy tanitó, legyen az bár elméletben a legfanatikusabb soviniszta, nagy dolgokat fog elérhetni a magyarosítás terén. Ha mindezek a viszonyok tovább is igy fejlődnek, ha a t. kormány nem érdeklődik az iránt is, hogy a kereseti források és a gazdasági viszonyok is javuljanak, akkor beállhat az a helyzet, hogy az a tót, román, szerb vagy német gyermek meg fog tanulni néhány szót magyarul, de mire fogja ezt felhasználni? Arra, hogy a mikor megnő, könnyebben értekezhessek a kivándorlási ágenssel, és hogy Amerikába kivándorolva, ott aztán ne értékesítse azt a kis magyar tudományt, a mit itt megtanult, hanem pompásan megtanuljon angolul. A t. kormány tehát annak forszirozásával, hogy magyarosítani akar még a fizetések megállapításánál is, ezt a népet Amerikának készíti elő. Ezen szempontokról tehát nem szabad megfeledkezni az igen t. kormánynak, a mikor a jövőről beszél. T. ház ! Nekünk, nem magyarajku nemzetiségeknek is volnának némi jogaink ebben a hazában. (Élénk helyeslés a nemzetiségek padjain.) Sőt volnának törvényadta és törvény biztosította jogaink, a mely törvényeket Ö felsége szentesitett, és igy azokat ugy a kormánynak, mint ö felségének kötelessége megtartani, akárcsak a többi törvényeket.