Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

125. országos ülés 1907 Itt van az 1868 : XLIV. t.-czikknek 17. f-a. Ez nagyon aktuális most, a mikor az állami tanítói fizetések felemelését tárgyaljuk. Á törvénynek ez a szakasza világosan és határozottan a következőket mondja (olvassa) : »A közoktatás sikere a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja lévén, köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.* T. ház ! Tehát azok a naiv emberek, a hogyan őket nevezni méltóztattak, gondoltak arra, hogy csak igy, csak a kultúra és az érzelmek alapján lehet az ország összes népeit, a mit önök nemzetnek neveznek, egységesíteni. Mert, t. ház, nem a nemzetiségi érzés, nem a nemzetiségi nyelv, nem az, hogy magyarul tanul-e az a gyermek vagy nem, teszi ki a nemzetiségi egységet, hanem az érzelmek egysége az összes polgárokban hozza létre az állam egységét. (Élénk helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Ezért, t. ház, ha a múlt kormányok annyit mulasztottak, ha a múlt kormányok nem is próbálták meg a nemzetiségi törvénynek egy szakaszát is érvényesíteni és keresztülvinni, akkor, azt hiszem, ideje volna, hogy most, mikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur erre az álláspontra helyezkednék. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Mert, t. ház, mindezideig nem létezik az egész országban egyetlenegy akár elemi, akár közép-, akár más iskola, a melyet a kormány az állam pénzén állitott volna fel nemzetiségi vidékeken. Hát kérdem : nem érzi-e önök közül valaki, a kiben van tisztelet a jog iránt és él a méltányosság érzete, hogy itt tisztán ferde helyzettel állunk szemben ? Nem érzi-e önök közül mindenki, hogy lehetetlenség az, hogy egy szentesitett törvényt ne hajtsanak végre, és egyszersmind megköveteljék az áUampolgároktól, hogy a törvényeket tiszteletben tartsák ? Ha a kormány és Ö felsége, a ki szentesitette a törvényeket, megtűrik ezeknek lábbal tiprását, nem várhatják el, hogy autoritásuk legyen a nép előtt. Állítom, hogy az összes múlt kormányok bűnösek azért, hogy a nemzetiségek bizalmatlanok a kormánynyal, bizalmatlanok a királylyal szemben, mert a nemzetiségi törvény sohasem lett végrehajtva, csak megalkotva és szentesítve. Elvárom a jelenlegi kormánytól, hogy szakítva a múlttal az egyedüli korrekt álláspontra helyezkedik. A jog tisztelete kell, hogy a suprema lex legyen nemcsak az utolsó állampolgárra nézve, hanem elsősorban a miniszterekre és magára a koronás királyra nézve. (Igaz ! Ugy van ! a nemzetiségi padokon.) T. ház ! Mit érezhet a nép, a mikor a végrehajtó hajtja be az adót, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur felemelhesse az állami tanítók fizetését ? A végrehajtó hajtja be az iskolaadót is, mátczius 11-én, hétfőn. 245 hogy fentarthassák a felekezeti iskolákat. Nem szükséges, hogy agitáljunk, megvan tulnagy mértékben az agitácziónak az anyaga, és önök és a múlt kormány azok, a kik az agitácziónak a tüzét szítják, és csak idő kérdése, hogy ez a tűz lángra lobbanjon. (Ugy van! a nemzetiségi padokon.) En hiszem, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatosan ki lehet elégíteni a felekezeteket és a nemzetiségeket. Állami szubvenczió és állami dotáczió által lehetővé kell tenni, hogy a felekezetek jobban fizessék tanítóikat és jobban tarthassák fenn iskoláikat. Az ingyenes népoktatást és az államsegély hitfelekezetek részére : ez az, a mi szükséges. Mert ismétlem, könnyebb a meglévő alapra építeni, mint uj és gyenge talapzatra. Azután kötelessége volna a kormánynak, hogy ne kívánjon kortesszolgálatokat és, hogy ne alacsonyítsa le a felekezeteket, a mikor az államsegélyt kiutalványozza, hanem strikte tartsa magát az 1868 : IX. t.-czikknek 3. §-ához, a mely előírja tisztán és világosan : »Miután e szerint a görög keleti vallásuaknak egymástól független két egyháztartományra lett elválása az 1848 : XX. t.-cz. 8. §-ában biztosított önkormányzati joguknak külön leendő gyakorlását teszi szükségessé, fentartatván Ö felségének alkotmányszerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyelési joga, a fennevezett két metropoliának hivei jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket, az ország törvényeinek korlátai között, külön-külön és az illető metropoliták által Ő felségének teendő előleges bejelentés mellett időszakonként egybehívandó egyházi gyülekezeteikben önállóan intézni, rendezni és ezen kongresszusokon alkotandó és Ö felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik utján önállóan kezelni és igazgatni.« A mi annyit tesz, t. ház, hogyha az 1844. évi törvényezikk 17. §-át veszszük és kombináljuk azt az 1868. évi t.-cz. 3. §-ával, hogy köteles az állam arról gondoskodni, hogy ne csak az állami tanítók, hanem a hitfelekezeti tanítók is állami segélyben részesüljenek, és pedig ugy, hogy ezt a segélyt kiutalja . . . Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur most egészen áttért a nem állami iskolák tanítói fizetéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslatra. Ezt meg nem engedhetem és figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha igy folytatja, meg fogom tőle vonni a szót. (Helyeslés bal- és jobbfelöl.) Vajda Sándor: T. ház ! A jelen törvényjavaslatban intézkedés történik az iránt, hogy a hitfelekezeteknek minő szerep jut a törvény keresztülvitelénél, s ezért én elengedhetetlennek tartom, hogy ezen álláspontot kifejtsem, a mely nem a hitfelekezeti tanítók javadalmazására, hanem ezeknek az állami tanítókhoz és az államhoz való viszonyára vonatkozik, s ezért csak röviden akarom hangsúlyozni, hogy mert e javaslatban benne foglaltatnak azok a hitfelekezeti lelkészek, tehát képviselve lesznek a hitfelekezetek, és mert a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megkívánja és lehetővé teszi, hogy a miniszter