Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. 243 járassa az iskolába, akkor meg is kell adni neki a lehetőséget arra, hogy tényleg járathassa is. Tudok olyan esetet nagyon sokat, tudnak önök is, mikor a szegény ember látja, hogy gyermekének nagy a tehetsége és tanulási hajlama, azt a legnagyobb jóakarat mellett sem taníttathatja, mert még a létminimumra szükséges pénz is hiányzik nála. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajtla Sándor : Nem tudom, mire czéloz a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur törvényjavaslata, valószínűleg azt akarja, hogy legalább némely ponton javittassék a közoktatásügy, hogy annak a tani tónak meg legyen adva a lehetőség, hogy ő gond nélkül dedikálhassa magát magasztos hivatásának. Az az iskola azonban üres fog maradni, ha nem fogja a vallás és közoktatásügyi miniszter ur a kérdésnek másik oldalát is megoldani, ha nem fog sietni az ingyenes állami népoktatást lehetővé tenni. Ezért igen kérném, hogy ezt megfontolás tárgyává tegye, és ha nem lehetséges, mivel nem engedik a pénzügyi viszonyok, azt egyszerre egész országra kiterjeszteni, kezdje meg legalább helyenként és vesse meg legalább az alapot. Ezáltal nemcsak az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szerezne halhatatlan érdemeket, hanem a jelenlegi kormány és többség is tényleg biztosítaná magának a halhatatlanság babérját, és legalább a sok kis tettei között egy nagy tettet is művelne, a mivel megérdemelné az utókor háláját és elismerését. (Helyeslés a középen.) Nemcsak az a feladata egy kormánynak, hogy gyorsan csináljon törvényjavaslatokat, hanem az is, hogy nagy alkotásokkal vesse meg a kor j obb kezdetét, (Igaz ! Ugy van I a középen.) mert az a szegény nép nemcsak azért nem járatja gyermekeit iskolába, mivel nincs sokszor pénze, hanem erre közreműködik még sok más tényező is. Itt ismét megszólaltatom Halász Ferenczet: ^Hiábavaló az állami népoktatás, hiábavaló a tanitói fizetés felemelése, ha nem fogunk utat és módot találni arra, hogy a népben az iskolával szemben tanusitott ellenszenv legyőzessék.« Nem akarok itt kitérni a nemzetiségi kérdésre a törvényjavaslattal való vonatkozásban, hanem tisztán a magyar népfajra mint olyanra, a magyar nemzetiségre vonatkozó adatait fogom felolvasni Halász Ferencznek.Azt mondja t.i. nagyon érdekes könyvében a népiskolai oktatásra vonatkozólag (olvassa): »Hosszas tanfelügyelői külszolgálatom alatt sokszor tapasztaltam, hogy a mi magyar népünk szépszóval könnyen rábírható, hogy iskolai czélokra áldozatot hozzon, de nem egyszer kellett hallanom az oly megjegyzést, hogy hát a sok rábeszélésre megteszik a mit kívánok, de nem látják be a nagy iskolázásnak valami kézzel fogható nagy hasznát. »Ime — szólt egy-egy községi képviselő — magam sem tudok irni-olvasni, mégis ugy ahogy esak megélek.* Hiába beszéltem a népnevelés előnyeiről, az értelmes ember boldogulásáról; meghallgattak, de meg nem győztem őket.« Ez azért van, mivel az iskolában bemagoltatnak a gyerekkel sokat, de nagyon sokat. Azonban emlékezzünk vissza valamennyien, nem volt-e kín mindnyájunkra nézve az iskola ? Miért ? Mert a tanterv, a tankönyvek nincsenek ugy összeállítva, hogy annak a gyermeknek, a kinek még nem lehet olyan tág látköre és érdekeltsége sok dolog iránt, mint egy felnőttnek, fel bírja kelteni az érdeklődését az a tankönyv. Tehát bármennyire jól lesz is fizetve az az állami tanitó, vagy más tanító, az mind hiábavaló lesz, ha nem adunk olyan tankönyvet a kezébe, és nem szabályozzuk ugy azt a tantervet, hogy az a gyermek érdeklődéssel és szeretettel viseltessék az iskola iránt. Gyakran gondolkozom én is — és kérem, tegyék önök is ezt megfontolás tárgyává — az én elemi és középiskolai éveimről. Ballagi Aladár igen t. kollégámmal és egyetemi tanárral szemben konstatálom, hogy szívesen tenném le ismét abból a 23—24 vagy hány tantárgyból az egyetemi rigorózumot. mintsem hogy annak legyek kitéve, hogy még tizenkét kinos éven át koptassam az elemi és a középiskola falait. így járunk mindnyájan azért, mert az az iskola csak bemagol ásra tanít, és mivel az a gyermek is érzi, hogy hiszen neki abból semmi haszna sincsen. Nézzük csak, hogy mi mindent nem tanul az ember az aritmetikából, mi mindent nem kénytelen tanúim a földrajzból, a miből semmi haszna, mert igenis tanulja meg, a miből haszna van . . . Egy hang (balfelől) : Kötelesség ! Vajda Sándor: Kötelesség ? Hát az igaz, kötelességem volt, hogy megtanuljam Kolozsvárott a Görbe-Szapjjan-utczát és a Hosszu-Szappanutczát, de kérdem, mi hasznom volt ebből ? Sokkal hasznosabb dolgot taníthattak volna, mint ilyeneket. Azután itt van a természettan; ott ismét megtanul az ifjú egy csomó bemagolandó dolgot, de látni nem látja azokat. A növénytannál szintén borzasztó kínzása van az agyvelőnek azzal, a mit be kell a gyermeknek magolnia, és szinte amiyi növénytani fiziológiait kell hogy megtanuljon, mint egy filozopternek vagy orvosnak, a ki az egyetemen látogatta ezeket az előadásokat. Ha ilyen dolgokkal kínozzák a gyermeket, az természetesen irtózni fog az iskolától. Ezért nagyon szükséges a reform ezen a téren, mert — és épen ezt akarom hangsúlyozni — ha az állami tanítók jól lesznek fizetve, hogy ha megélhetési viszonyaik most javulni fognak, tessék őket oly irányban képezni, hogy a népet a gyakorlati életre tanítsák, hogy a népnek a gyermeke mindjárt megértsen minden szót, a mit az iskolában tanul, hogy neki mindent demonstráljunk, a mire a praktikus életben szüksége lesz. Ily irányban kell kiépíteni az egész vonalon az elemi népoktatást. Hogyha a t. közoktatásügyi kormány ezt megteszi, akkor a felekezeti, nemzetiségi és szocziális ellentétek enyhülni fognak és akkor nem lesz majd alkalma a t. referens urnak, már annak, a ki a jövőben fog felszólalni hasonló tárgyban, azt mondani, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a 31*