Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-124
Í24. országos ülés Í907 inárcziu 9-é,i, szombaton. 235 Vlád Aurél: Ugy van ! Ez a terrorizmus! Hodzsa Milán : Azonban nekem vannak informáczióim a felől, hogy ezek az indokok nem is állanak meg. Hatósági közegek az összes budapesti felfüggesztett szakszervezetekben 24 órával a felfüggesztés előtt vizsgálatot vezettek, és konstatálták, hogy a szervezetek ügykezelése a legjobb rendben van. Ez 24 órával a felfüggesztés előtt történt, tehát ha akkor rendben volt a szervezetek ügykezelése, azt hiszem, 24 óra nem idézhette elő ezt a lényeges változást. Azt is mondja azután a belügyminiszter ur, hogy előfizetésekre való felhivással fordultak a szervezetek tagjaikhoz. Bocsánatot kérek, a szervezetek vagy túllépték az alapszabályadta hatáskört, vagy nem. Ha az alapszabályok tiltják ezeket az előfizetésekre való serkentéseket, melyek magánúton megtörténhetnek, miért nem konstatálta ezt a vizsgálatot vezető hatóság és miért nem konstatálta, hogy hibák történtek ? Vagy pedig nem lépte tul hatáskörét a szervezet és akkor nem volt szabad ezeket a szervezeteket egyszerűen felfüggeszteni. önök meg vannak arról győződve, hogy a szakszervezetek terrorizálják a munkásokat. Én leszek bátor adatokat felhozni arra nézve, hogy sokkal, hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben, folyt igazán komoly terrorizálás a munkaadó-szervezetek részéről. Én nem tudok a munkásegyesületekben folytatott terrorizmusról. Ott mindenesetre meg van az egyesületi szellem ; a tagtársak mindenesetre támogatják egymást, mert hiszen ők társak a nyomorban, tehát nagyon természetes, hogy igyekeznek egymásnak segédkezet nyújtani. Az volt továbbá az állítólagos harmadik indok, hogy titkos gyűjtéseket folytattak volna a szakszervezetekben. En nem tudom, hogy folytattak-e ilyeneket; hogy gyűjtöttek-e egyáltalában pénzeket, vagy nem, de azon esetben, hogyha a szakszervezetek bizonyos eshetőségekre és bizonyos ezélokra pénzeket gyűjtenek, én azokat a szakszervezeteket azért nem hibáztathatom. Azt hibáztatnám, ha nem gyűjtenének. Az egész világon elfogadott szokás az, hogy a szakszervezetek pénzeket gyűjtenek, azzal a különbséggel, hogy pl. Németországban ez kötelező és ezen pénzek gyűjtése a nyilvános elszámolás kötelezettségének van alávetve. Ugy áll a dolog, hogyha a munkanélküliség esetére nincsenek kellő pénzalapok arra, hogy a munkásokat azokból támogassák, akkor azok a munkások a kellő támogatás hiján le fognak térni az u. n. erkölcsös útról és isten tudja, nem válnak-e akkor banditákká. Milyen impozáns látvány lesz az, hogyha majd annak idején a szocziáldemokrata munkások kénytelenek lesznek védelmükbe fogadni a magántulajdon szentségét egy konzervatív miniszterrel szemben! Azt hiszem, hogy a belügyminiszter ur ugy cselekedett volna ez esetben a legokosabban, hogyha a gyűjtéseket egyszerűen megengedte volna és elrendelte volna azokra nézve a nyilvános elszámolást. Ismétlem, nem tudom, gyűjtenek-e azok a szakszervezetek vagy nem, azt azonban tudom, hogy épen Budajiest székesfőváros tanácsa egy alap létrehozásán fáradozik, a melynek czélja, hogy égy milliónyi összeggel ellensúlyozza az esetleges munkanélküliségből fakadó szocziális borzalmakat. Ha a munkások is hozzájárulnak az ilyen szocziális bajok előzetes elhárításához, akkor, azt hiszem, hogy ezért őket csak dicséret illetheti, mert őket törekvéseikben senki sem segíti, ők nem kérnek állami segélyt, hanem a saját nyomorúságos filléreikből rakják össze a segélyösszegeket. De azt meg tudom, t. ház, hogy a munkaadók is gyűjtenek és a belügyminiszter ur sohasem tett kifogást az ellen, hogy a munkaadók gyűjtést rendeznek az u. n. ellenállási alap javára. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Ez más !) Persze más a munkaadó és más a munkás, ugy-e ? A munkaadók ezen ellenállási alap ezimén rendezett pénzgyűjtést oly czélból eszközlik, hogy a munkaadók érdekében folytatandó szocziális mozgalmakat pénzzel támogathassák. Fejenként 20 fillért köteles minden munkás után befizetni e czélra minden munkaadó. Érdekes, hogy hogyan ellenőrzik egymást a t. munkaadók és hogyan veszik elejét annak, hogy egyik a másikat félre ne vezethesse. Az általános munkásbetegsegélyző pénztárak számfejtései alapján konstatálják, hogy melyik munkaadó hány munkást alkalmaz, és ezen számfejtések alapján róják ki a 20 fillérnyi fejenkénti adót. Daczára az idő előrehaladottságának, mégis kénytelen vagyok ezen szervezetekről egyet-mást elmondani. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a szervezetek nem volnának meg, akkor azt hiszem, teremteni kellene; a kormánynak is és a munkaadóknak is állana érdekében. Az eddig fennálló szervezetek közül különösen az, a melyet itt Budapesten feloszlattak : a kőműveseké, az utolsó évek alatt tudomásom szerint 145 munkarendet alkotott az egész ország területén és ezen munkarendek megalkotása 60.000 munkás sorsát biztosította. A hatóságok ezen munkarendeket láttamozták, helybenhagyták, tehát helyesek voltak, maguk a munkaadók meg voltak velők elégedve, mert olyan munkaviszonyokat kaptak, melyek nekik is megfeleltek, viszont a munkásokra nézve is előnyösek voltak. Továbbá mióta a kőmivesek szervezete fennáll, ezen a téren a balesetek száma rohamosan megapadt. Ezelőtt napirenden volt, hogy az állványok ledőltek, egyik-másik munkás az állványról leesett és akkor a szellemes croquisirók azt irták, hogy egy részeges tót napszámos lebukott az állványról. Mióta a szervezetek igyekezete oda tendál, hogy egyrészt a munkafeltételek legyenek jók, másrészről, a mióta a munkaadók érzik azt, hogy bizonyos szocziális felügyelet alatt vannak, azóta a balesetek száma rohamosan kevesbedik. E szervezetek könyvtárakat alapítottak, nagymértékben hozzájárultak a munkásság művelődé30*
