Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

1%. országos ülés Í9ú7 márczius 9-én, szombaton. 231 igen gyakran háttérbe szorulnak. Pedig épen ezek az osztályok azok, a melyek évszázadokon át a nemzet- és fajfentartó elemei voltak az országnak, a melyek mindenesetre megérdemlik azt, hogy leg­alább is olyan mértékben foglalkozzunk velük, mint a milyenben a munkásvédelmi törvényalko­tásokkal. A mindennapi élet elrettentő példákat mutat arra, (Zaj.) hogy törvényalkotásunknak minő óriási hibái vannak és hogy egy-egy hibás szakasz mily rendkivüli szomorú következményekkel jár. A tulajdon biztonsága, azt hiszem, egy kultur­államnak első és elengedhetetlen kelléke. (Igaz! Ugy van ! a középen.) Nagyon különösen fog hang­zani, ha azt az állítást merem megkoczkáztatni, hogy épen a tulajdonnak védelme nálunk Magyar­országon, egy törvény helytelen rendelkezése foly­tán, nem teljes s ennélfogva a legsürgősebb és alapos reparáczióra szorul. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1881 : LX. t.-cz. — az u. n. végrehajtási törvény — 156. §-a olyan rendelkezést tartalmaz, a mely alkalmas arra, hogy ha egy rosszlelkületü, rosszhiszemű ember e szakaszban biztositott jogai­val vissza akar élni, különösen akkor, ha egy tudatlan gyengével áll szemben, tényleg a leg­nagyobb visszaélést követheti el, őt minden vagyo­nából kiforgathatja, mindenéből kifoszthatja. (Igaz! Ugy van !) Ez a szakasz a következőképen szól (olvassa) : »Ha valamely ingatlan jószágra több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás : rendszerint csak a végrehajtást szen­vedő vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés. Ezen szabálytól eltérőleg az egész ingat­lanra rendeltetik el az árverés a) ha annak ki­kiáltási ára a 200 forintot meg nem haladj a« stb. Mi következik ebből ? Az, hogy ha egy par­czellán, a melynek kataszteri becsértéke a szakasz­ban emiitett 400 koronát meg nem haladja, három vagy több tulajdonos van, akkor, ha ezek közül az egyik adós, akkor a másik háromnak — bár semmi közük sincs az adóssághoz — szintén elliczitálhat­ják a birói árverésen az ő jogos tulajdonukat. (Halljuk ! Halljuk !) Régen foglalkoztatja a végrehajtási törvény e hibás rendelkezése a magyar jogászköröket és többek közt oly testületek is, mint pl. a buda­pesti ügyvédi kamara, rámutattak erre az óriási hibára. Veszedelmes egy rendelkezés ez, mert a tudatlan szegény népet, a mely a telekkönyvi bonyolult rendtartás dolgában teljesen járatlan, a legnagyobb veszedelembe képes sodorni. (Igaz !) Mindenfelől hangzottak fel már ez ellen panaszok, mindenféle esetről hallottam már, mily vissza­élések követtettek el, de ahhoz fogható gazságot, mint a minőt Trencsén vármegye két községének lakosságával szemben követtek el, még nem hal­lottam, és azt hiszem, az itt a képviselőház és a közvélemény előtt is teljesen példátlanul és egye­dül áll. T. képviselőház ! Trencsén vármegye Pruzsina, jelenleg Barossháza nevű községében (Zaj. Elnök csenget.) 15 éven át korcsmároskodott egy Porjesz Náthán nevű egyén. (Mozgás.) Ez a Porjesz Náthán e 15 év alatt adósává tette Pruzsina község lakos­ságának nagyrészét és a szomszéd Mojthin, most Hegyesmajtény község lakosait is majdnem teljes számban. Korcsmai áru, gabonahitel, és efféle hitelek nyújtása képezte az ő közgazdasági tevé­kenységét. Mikor körülbelül 15 év eltelt, Porjesz Náthán urnak, ugy látszik, már megfelelő tőkéje volt ahhoz, hogy másik üzlethez lásson, elköltözött Pruzsináról és Zsolnán kereskedést nyitott. Távo­zása előtt természetesen rendbe akarta hozni az ő tartozásait és adósaival békés utón próbált meg­egyezni. A szegény tót nép, természetes dolog, tőkében igen szegény lévén, megijedt és örömmel fogadta Porjesz Náthán propoziczióját, hogy min­denki, a milyen arányban tartozik neki, meg­engedi azt, hogy Porjesz az ő ingatlanának bizo­nyos hányadban társtulajdonosává legyen. (Moz­gás.) Porjesz Náthán, a mint a tények mutatják és igazolják, e megállapodást sietett a telekkönyv­ben rendbehozni és igy társtulajdonos lett a két község lakosai nagy részének ingatlanaira nézve. Időközben azonban Porj esznek valami differen­cziája támadt a trencséni takarékpénztár részvény­társasággal, a mely részvénytársaság őt 2833 korona erejéig beperelte. Már most a takarék­pénztár, a mely tudvalevőleg busás osztalékot szokott részvényeseinek fizetni és mindig azt sze­reti hangoztatni, hogy a nemzetiségi pénzintéze­tekkel szemben hazafias és kulturális missziót tel­jesit, (Mozgás.) ez a takarékpénztár dr. Lange Kálmán trencsénmegyei helyettes tiszti ügyész ut­ján, (Mozgás.) tehát megyei közhivatalnok utján, Porjesz Náthán ellen végrehajtást vezetett (Hall­juk !) és miután a végrehajtási törvény 156. §-a neki erre jogot adott, Porjesz Náthán társtulaj­donosait is bevonta a végrehajtásba és kérte el­lenük a birói végrehajtást. A végrehajtás elrendeltetett, és a birói árverés az itt kezeim közt levő 16 ivre terjedő árverési hirdetmény tanúsága szerint a végrehajtási tör­vény 156. §-a alapján Pruzsina és Mojthin község 720 parasztgazdája ellen 2800 korona erejéig f. é. május 6-ra elrendeltetett. (Felkiáltások : Gazság I Nagy zaj.) Ez, t. ház, olyan példátlanul álló eset, mely a megtorlást megkívánja. Mojthin községben úgyszólván alig egy-két kivétellel, Pruzsina köz­ségnek körülbelül egy harmadrészében május 6-án meg fogják ütni a dobot, és e két községet földön­futó koldussá fogják tenni. (Zaj. Egy hang : Hon­foglalás !) Mit látunk, t. ház ? Azt, hogy egy haszonleső korcsmáros, egy kapzsi részvény­társaság egy magyar köztisztviselőnek közbe­jöttével fosztják meg azt a népet az ő mindenétől, az ő ingatlan vagyonától, földönfutó koldussá teszik nyomorult 2800 korona összeg miatt, azért, hogy a részvénytársaság minél nagyobb osztalékot fizethessen ki részvényeseinek, és minél több perköltséget rakhasson zsebre az igen t. tiszti ügyész ur. De mit látunk még ? Azt, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom