Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

232 i2í. országos iílés 1907 márczius y-én, szombaton. árverelendők egy nagy hányadát képezi a kiskorúak száma, és az a tiszti ügyész, a kinek, mint árvaszéki ügyésznek hivatása volna a kiskorúak érdekét megvédeni, végrehajtást vezet ellenük, és megfosztja vagy legalább igyekezik megfosztani őket vagyonuktól, s ez ártatlan gyermekek exisztenoziáját is tönkreteszi. (Egy hang : Lopás !) Az alap, a melyen ezek az urak eljártak, törvényes : (Felkiáltások : Ez a szomorú !) a végrehajtási törvény 156. §-án. A bíróság törvényes álláspontra helyezkedett akkor, mikor a végrehajtást és az árverést elrendelte. Én azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem tűrheti tovább, hogy ilyen tételes rendelkezések legyenek, (Élénk helyeslés.) a melyek alapján ártatlan embereket lehet tönkretenni. (Helyeslés a középen.) Gr. Batthyány Tivadar: Tiszáéknak kiabáljanak ; azok csinálták ezt, nem mi csináltuk. (Zaj a középen.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. (Felkiáltások a középen : Tessék módosítani a törvényt ! Mi megszavazzuk !) Gr. Batthyány Tivadar: Meglesz! Megmondta a miniszter két hét előtt! Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólni, a miniszter ur majd meg fog feleim. Szmrecsányi György: Én remélem, hogy a magyar igazságszolgáltatás ezeket a rendelkezéseket ki fogja küszöbölni. Nekünk alkalmunk volt az igazságügyminiszter urnak ily irányú nyilatkozatát hallani és én teljes bizalommal várom ezen óriási hibának reperálását. (Helyeslés.) Méltóztassanak meggondolni azt, hogy ezen 700 és annyi embernek körülbelül több, mint egy harmadrésze Amerikában tartózkodik, nagy része mint házaló, üveges vagy drótos járja az országot. Ezeknek a szegény embereknek sejtelmük sincs arról, mi történik ellenük (Igaz ! Ügy van !) és, hogyha összekuporgatott filléreiket haza hozzák, hogy velük adójukat megfizessék, és azt látják, hogy az ő házikójukat a fejők felett elliczitálták, elkótyavetyélték, s őket magukat földönfutó koldussá tették, lehet-e akkor csodálkozni azon, hogy ezek az emberek elkeseredésükben, tehetetlen dühükben minden ellen fordulnak, a kiről csak gyanítható, hogy ez igazságtalanságot és jogtalanságot okozta. Én azt hiszem, hogy az izgatóknak az ilyen elkeseredett emberekkel nagyon könnyű dolguk akad. Hodzsa Milán : Elég izgatók a tények ! Nem kell ide izgatás ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne érezze magát sértve a képviselő ur, ha meg sem nevezték! Szmrecsányi György: Ez a tehetetlen düh és ez az elkeseredés rossz tanácsadó. Az izgató megjelenik, igér mindent, igéri, hogy bevezeti az igéret földjébe, kilátásba helyezi a földi paradicsomot, az a szegény ember felül neki, és szeretném látni azt a kapaczitáló képességgel biró embert, a Id azt a tönkretett, elkeseredett embert meggyőzi arról, hogy neki a magyar állam a pártfogója. Prédául esik az a jó, hazafias, becsületes nép egyrészt az uzsorások lelküsmeretlensége, másrészt a közigazgatás egy bizonyos indolencziája (Helyeslés.) folytán az izgatóknak és kénytelen egy jobb hazába menni, megélhetést keresni. Uraim, ezen az állapoton segíteni kell. (ügy van !) Az az összeg, a melynek kifizetéséért ezek az emberek földönfutókká tétettek, csekélység, és annál könnyebben lehet segíteni rajtuk, (ügy van !) Én bizom benne, hogy az igen t. kormány ezeknek az embereknek nyomorult helyzetét fel fogja fogni és bajukon segit. Azonban van a kérdésnek egy másik oldala is. (Halljuk!) Ha vizsgáljuk, hogy ez adósságok, a melyek miatt ezek az emberek pöröltettek, honnan keletkeztek, azt fogjuk látni, hogy az uzsora mindenféle válfajából, a korcsmai hitel túllépéséből, a gabonauzsorából, a tehén-uzsorából stb. keletkeztek s a jó Isten tudja ezeket a különféle mesterfogásokat felsorolni, a melyekkel e rossz, sötétlelkü emberek, felhasználva e szegény emberek hiszékenységét és tudatlanságát, kiforgatják őket mindenükből. (Igaz! ügy van !) Én azt látom, hogy itt egy rendszeres uzsorás bandának machinácziójáról van szó (Igaz! ügy van!) és azért az 1883. éviXNV. t.-cz. 10. §-ának rendelkezésére támaszkodva, kérem az igen t. miniszter urat, hogy a vizsgálatot elrendelni méltóztassék, hogy a bűnösök méltó büntetésüket elvehessek. Szól pedig ez a szakasz a következőképen (olvassa): »Ha egyes községekben vagy vidékeken az elszegényedés általánosan mutatkozik és gyanúokok merülnek fel az iránt, hogy azt az elharapódzott uzsora okozza, vagy más jelek az uzsora elharapódzására mutatnak, a közigazgatási bizottság az ügyállást megvizsgálja s ha a gyanút alaposnak találja, az igazságügyminiszterhez indokolt felterjesztést intéz, ki annak alapján az eljárást hivatalból elrendelheti.* Azt hiszem, e törvény rendelkezése világos és nagyon alkalmas arra, hogy ezek a bűnös manipulácziók lelepleztessenek és ne csak a közvélemény Ítélőszéke elé állíttassanak, hanem hogy birói üldözés tárgyát is képezzék. (Helyeslés.) Az uzsoráskodásról, t. ház — úgyszólván nap-nap mellett értesülhetünk a hírlapok törvényszéki rovatából — nálunk bizonyos indolencziával kezeltetik és nem fordítanak arra elég gondot, hogy azokat az ügyleteket és egyéneket megfelelőképen üldözzék. Itt vannak Budapesten a mindenféle szövetkezetek, itt vannak a magánosok, a vidéken vannak e Porj észhez hasonló díszpéldányok, a kik, mivel eddig példa statuálva nem volt, a legszemérmetlenebbül garázdálkodnak a polgárok vagyonában. (Zaj. Elnök csenget.) Egészen hozzá vagyunk szokva, hogy notórius uzsorásokat pár havi elzárásra és 20—30 forint pénzbüntetésre Ítélnek. A ki ilyen ügylet megkötésére vállalkozik, aránylag igen jól jár, ha 20—30 forintot mankóra vesz fel. Az a néhány havi fogház az illetőnek becsületérzését nem bántja. Ezen segíteni kell, az uzsoratörvény megfelelő ren-