Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-123

123. országos ülés í°07 márczius 8-án, pénteken. 205 intézkedés olyan félszeg dolgokon javít, a melyek a vidékre nézve most is a lehetetlenséggel határosak. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Ennek a törvényjavaslatnak keretébe azok a szervezetbe ütköző módosítások nem illenek bele, a melyeket t. képviselőtársam előadott. Egyáltalán, mondhatom a lehető legveszedelmesebb dolog itt, a házban, kodifikálni. (Igaz ! ügy van 1) Nem tudjuk, hogy mire ébredünk. Ha a korábbi perrendtartási törvényeknek egyes szakaszait, azoknak egyes mondatait megváltoztatjuk és nem megyünk végig a többi organikus intézkedéseken, akkor képtelen helyzet elé állítjuk magunkat. (Igaz! JJgy van !) Ennélfogva nagyon kérem a t. házat és t. barátaimat, hogy ilyen módosításokkal ne méltóztassanak előállani, mert kijelentem, hogy ezeket a módosításokat én el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház ! A 3. §. a Curia elé vihető ügyekre nézve 2500 koronában állapítja meg az értékhatárt, valószínűleg azért, hogy a Curia terhein könnyítsen. Az indokolás szavai szerint összesen 800 és egynéhány felülvizsgálati ügy kerül évenkint a Curia elé. A törvény elfogadása által tehát a Curia terhe csak igen jelentéktelen mértékben csökken. Ellenben megsértetik az a nagyon fontos igazságszolgáltatási elv, hogy a Curiának alkalma legyen, hogy az igazságszolgáltatást irányítsa és a maga elvi jelentőségű határozataival utasítást adjon. Hiszen olyan kérdések, a melyek elvi jelentőségű határozathozatalra adhatnak alkalmat, különben is ritkán fordulnak elő, ha már most ezeknek körét megszorítjuk; és ha igen kevés ügy kerül a Curia elé, akkor a Curia meg lesz fosztva attól, hogy igazán érdembe vágó, elvi jelentőségű kérdésben döntését kimondhassa. Ezen okok alapján a következő indítványt vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Inditványozom a 3. §. törlését.« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Csizmazia Endre előadó: A mint már a Vlád Aurél képviselő ur által beadott módosításnál kijelentettem, kétségtelen, hogy az egységes perrendtartás megalkotásánál megfontolás tárgyát kell hogy képezze, hogy mi alapon történjék az ingatlanok értékének megállapítása 1 De mivel a jelenlegi törvénynek czélja tisztán az, hogy a Curia tehermentesittessék, a törvényjavaslat elfogadása, vagy el nem fogadása csak attól a kérdéstől tehető függővé, hogy ez a tehermentesítés mennyiben megy az alaposság rovására. Minthogy pedig, a mint ezt már előbb kifejtettem, ez a törvényjavaslat az ítélkezés alaposságát mozdítja elő, ennélfogva a már előadott okokból Bozóky Árpád javaslatát sem tartom elfogadhatónak, annál kevésbbé, mert, ha a kettő közül valamelyik jobb, akkor Vlád Aurélé az, a mely preczizebb és határozottabb. A mi t. képviselőtársamnak azt a panaszát illeti, hogy a járásbíróságokhoz gyakran behozatnak a tanuk és azok ki nem hallgattatnak, erre nézve az én megjegyzésem az, hogy kétségtelen tény, hogy ez gyakran előfordul; azonban ez nem a törvénynek hibája, hanem annak a bírónak, a ki ezt elköveti; (Felkiáltások a középen: A törvény parancsolja!) mert az a bíró, a ki igy adja ki az idézést, köteles is, nézetem szerint, azt a tanút kihallgatni. (Felkiáltások a középen : Nem lehet!) Miért ? Hisz ennek semrni akadálya sincs. Nézetem szerint egy régi időből származó, általam sohasem helyeselt, ügyviteli-rendelet volt az oka annak, hogy meghonosították az u. n. tömeges tárgyalásokat és, habár nagyobb városokban van is ezeknek czélja és értelme, de a vidéki járásbíróságoknál nem váltak be. Ha a biró már kitűzte a tárgyalást azzal, hogy hozza be az illető a tanúit, kötelessége is neki azokat kihallgatni. Én a törvényjavaslatnak intézkedését okosnak és czélszerűnek tartom és annak megváltoztatását nem teszem magamévá. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Bozóky Árpád képviselő ur két uj szakaszt hoz javaslatba, még pedig olyképen, hogy ez a két uj szakasz az eredeti szöveg második és harmadik szakasza közé iktattassék be. Ennélfogva azt hiszem, az lesz a helyes eljárás, ha elsősorban Bozóky képviselő urnak ezen két uj szakaszára nézve fogom feltenni a kérdést, mert ez egyáltalában nem alterálja a most tárgyalás alatt lévő eredeti 3-ik §-t, csak a harmadik szakasz elé akarja ezen két szakaszt iktatni. Azután, ha méltóztatnak Bozóky nak két uj szakasza felett határozni, fel fogom tenni a kérdést a javaslat eredeti 3. §-ára, a melylyel szemben áll Vlád Aurél képviselő urnak az az indítványa, hogy az töröltessék. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltételébe belenyugodni. (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, akkor elsősorban felteszem a kérdést Bozóky Árpád első indítványára. Várady Károly jegyző (olvassa Bozóky Árpád indítványát). Elnök". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Bozóky Árpádnak felolvasott indítványát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Nem !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház azt nem fogadja el, minélfogva az elesett. Most következik Bozóky Árpád másik indítványa. Várady Károly jegyző (olvassa Bozóky Árpád indítványát). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Bozóky képviselő urnak most javaslatba hozott uj szakaszát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Nem!) Kijelentem, hogy a képviselőház azt nem fogadja el. Most már felteszem a kérdést az eredeti 3. §-ra, a melylyel szemben áll Vlád Aurélnak azon indítványa, hogy a 3. §. töröltessék.