Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

184 122. országos ülés Í907 márczius 7-én, csütörtökön. tositására, mennyi a legelőj avitási költségekre, mennyi a gazdasági felszerelésekre, addig a székelyföldi gazdasági akczióra egy összegben lett megállapitva a segély 350.000 koronában és nem lett részletezve, hogy ezen összeg hogyan fog azon czélok tekintetében, a melyekre adatott, megoszlani. Már akkor azon aggodalmamnak adtam kifejezést, hogy ha mi székelyföldi képviselők, kik jóindulatból, faj szeretetből, de kötelességből is szivünkön kell hogy viseljük a székely nép sorsát, (Ugy van !) nem láthatjuk, hogy a 350.000 korona mire fordittatik, akkor nem is tudunk tanácscsal szolgálni, akkor a magunk hatáskörében tapasztalt bajokról nem adhatunk felvilágosítást, akkor nem tudunk értekezés utján oda hatni, hogy a székelyföldi kirendeltség az igazán égető bajok orvoslására forditsa a kiutalt segélyösszeget. (ügy van !) Az az ellenvetés, hogy sok a legelő a Székelyföldön, csak nem művelik, azért nem állhat meg, mert az anyagilag teljesen tönkrement nép ma nincs abban a helyzetben, hogy ha elég legelője lenne is, azt szükségképen feljavitani tudja. A ki foglalkozott legelők feljavitásával, az tudja, hogy boróka és cserjék kiirtása, az igy megsértett föld meggyógyitása, kiálló kövek kiszedése, a fűmaggal való bevetés oly tetemes költséget okoz, hogy bizonyos tőkével kell rendelkeznie annak, ki erre a munkára vállalkozik. Különben ezt nemcsak én ismerem el, hanem épen a miniszter ur megbizásából a székelyföldi gazdasági akcziót ismertető dr. Koós ezt szintén elismeri kiadványának 47. oldalán, hol a legelő-feljavitás kérdésével foglalkozva azt mondja, hogy ez munkában és pénzben nagyon sok áldozatot igényel. Már pedig ott, hol igazán a lakosság 50%-ának mindennapi kenyere is alig van meg, hol az anyagi inség napról napra pusztitóbb lesz, ott nem lehet kivánni azt, hogy a legelők feljavítására ezeket az áldozatokat meghozzák A székelyföldi akczió ismertetése a legelőiéi] avitásra ugy hivatkozik, mint tevékenységének tündöklő koronájára. Hogy pedig ez az államsegélylyel való legelőfeljavitás nem volt valami nagyméretű, annak bizonyítására legyen szabad hivatkoznom szintén a hivatalos kiadványra, a melynek igazolása szerint Csik vármegyében 1903. év őszén és 1904. év tavaszán egy községben, 1904. év őszén és 1905. év tavaszán egy községben, 1905. év őszén és 1906. év tavaszán egy községben történt legelőfeljavitás. Ha a vizbefulónak óránként egy kanállal akarnánk segítség helyett orvosságot adni, akkor azt nem mentjük meg a biztos pusztu^ lástól. Ha a székely népet legelőfeljavitással akarja a kormány megmenteni, akkor nem elég az, hogy évenként egy megyében csak egy községben javítja meg a legelőt. A többi vármegyében arányosabb a megoszlás, több község részesül a legelőfeljavitás áldásában, de mégis arányba állítva a községek számát és a legelőterületek nagyságát az itt kimutatott adatokkal, arra a szomorú eredményre jutunk, hogy az a segítség, a mely államilag a legelői elj a vitások kérdésében történt, nem elegendő arra, hogy azt a nagy hibát, azt a nagy mulasztást pótolja az áüam, a mely hibának ő maga is részese volt akkor, mikor az 1898 : XIX. t.-cz. 57. §-ában megfosztotta a székely közbirtokosságot a szerződésileg biztosított jogoktól, vagy legalább azok egy részétől. T. képviselőház ! Annak igazolására, hogy nem ok nélkül, nem jogtalanul panaszkodnak a székely közbirtokosok az 1898 : XIX. és az 1879 : XXXÍ. t.-cz. rendelkezései ellen, röviden rámutatok ezeknek a törvényeknek egyes szakaszaira. Az 1898 : XIX. t.-cz. 8. §-a felállítja az erdőhivatalt és a m. kir. járási gondnokságot. A 11. §. c) pontja kötelességévé teszi az erdőhivatalnak, hogy elkészítse az ideiglenes és rendszeres gazdasági üzemterveket. 1898 óta kilencz év telt el és ma sincsenek meg mindenütt ezek az üzemtervek. Ennek folytán az egyes vágási fordákat helytelenül jelöli meg az erdőhivatal, nem tartja meg a határokat, nem törődik a méltányossági tekintettel és épen ezért sokszor olyan erdőkből szorittatik ki a székely nép, a mely erdőknek Isten által teremtett rendeltetése és hivatása az lenne, hogy ott legeltetés által az állattenyésztést virágzóvá, gazdaggá, fejlődésképessé tegye. Az 1898 : XIX. t.-czikk 18. §-a meghatározza az erdőhivatalnak költségeit. Ezek a költségek is igen tetemesek, arányba állítva az elvégzett munkával és arányba állítva a munka által nyert, gyümölcsöztetett haszonnal. Az 1879 : XXXI. t.-cz.-nek legsérelmesebb határozatai a büntetésre vonatkozó határozatok. Egyfelől sérelmes az, hogy a mig a kihágásoknál a kísérletet nem szokták büntetni épen azért, mert ezeknél a csekélyebb bűnügyeknél nehezebben állapitható meg az a demarkáczionális határ, a mely a kísérlet és a bevégzett ténycselekmény között van, addig eltérőleg az általános jogelvtől, az erdészeti kihágásnál már maga a kisérlet is büntetendő. Embertelen azután a törvénynek az a rendelkezése, a mely a bűnöst egyszer kötelezi az ellopott fa értékének megtérítésére, másfelől kártérítésül ugyanekkora összegnek megfizetésére és harmadszor a két összeggel egyenlő pénzbüntetéssel bünteti. A tisztesség elve szerint két bőrt egy rókáról lehúzni nem szabad, itt pedig a törvény szerint nem két bőrt, hanem három bőrt húznak le arról a szegény emberről. Figyelemreméltó, t. képviselőház, hogy mig a székely nép között a bűnügyi statisztika szerint, oly bűncselekmények nagyon ritkák és kivételesen fordulnak elő, a melyek a jó erkölcsökbe ütköznek, melyek meggyalázok, mint a milyen a lopás, rablás vagy sikkasztás, a miért székely embert alig büntet a bíróság, addig erdészeti kihágások miatt százával vagy ezrével Ítélik el az embereket. Ezzel nem azt akarom, mondani, hogy a közigazgatási hatóság ártatlan embereket büntet, de az a tömegesen előforduló bűncselekmény csak azt igazolja, hogy az a székely nép nem tartja bűnnek, hogyha saját erdejéből fát hoz, és nem tartja az igazsággal megegyeztethetőnek, hogy