Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

162 i2i. országos ülés 1907 márczius ö-án, szerdán. végzett és ezekhez mindenféle magyarázatokat fűzött. Én nem értvén az angol nyelvet, felvilágosítást kértem a szomszédomtól, a ki aztán megmondta nekem, hogy most a szocziálisták osztozkodnak az országon és különösen a dúsgazdag főrendeknek, az arisztokrácziának földjeit osztogatják fel maguk között. Erre én azt mondtam, hogy hiszen ez izgatás ; csodálatos, hogy a rendőrség közbe nem lép. Erre azt felelte nekem az angol, hogy: »Nálunk mindaddig, a mig ez az izgatás ténynyé nem akar lenni, a rendőrség közbe nem lép.« Maniu Gyula : Ez az angol alkotmány ! Pop Gs. István : Kossuth Ferencz is azt irta egyik levelében, hogy csodálkozik., — nagyon természetesen, mert akkor a szabadelvűpárt volt az uralmon — hogy Magyarországon mindent izgatássá fújnak fel; hogy Magyarországon minden izgatás, a mit a függetlenségi párt művel. (Mozgás a baloldalon.) És akkor igazán gyönyörű nyilatkozatokat, gyönyörű essay-ket olvastam ezen kérdésről, pl. csak Ugron Gábort emlitem, a ki azt magyarázgatta, hogy minél műveltebb, minél előrehaladottabb egy állam, annál csinyjábban kell bánnunk az izgatás fogalmával, mert nagyon könnyen rásózhatom, rásüthetem mindenkire, a ki reám nézve kényelmetlen, az izgatás bélyegét ; nagyon könnyű félrevezetni a közvéleményt csak azért, hogy a reám nézve kellemetlen embert az útból félretolhassam, (ügy van ! a nemzetiségiek padjain.) Igen, t. ház, nagyon de nagyon vigyázva és csinyján bánjunk az ilyen kérdésekkel. Maniu Gyula: A botnak két vége van! Pop Cs. István: Nem jó mindig azt hangoztatni, hogy ime, ezek a szegény megyék kétségbeesésükben a parlamenthez fordulnak és annak intervenczióját kérik a hallatlan nemzetiségi izgatásokkal szemben. (Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, uraim, nem vagyunk mi már mai gyerekek ; ne ijesztgessük egymást mumusokkal. Csak arra emlékeztetem önöket, hogy mennyit szenvedtek önök is a vármeg3^étől és hogy a vármegyék voltak azok, a melyeknek ellentállásán a függetlenségi eszme megvalósulása mindig megtört, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) Ha most az általános hangulat fellendülésekor az egyik vagy a másik vármegye az önök, a függetlenségi párt oldalára állt is . . . H orváth J Ózseí: Hát 1823-ban nem állottak oda ? Pop Cs. István : Hiszen azért beszélek a mostani időkről, a szabadelvű megyékről, a melyeknek szelleme még most is kisért, és azt hiszem, hogy e tekintetben senld sem fog engem megczáfölni. Én nem a történelemre vonatkozólag beszélek, csak azt mondom, hogy nem régen, a közelmúltban ezek a megyék az önök ellenségei voltak és önök voltak az elsők, a kik ezen megyei túlkapások ellen tiltakoztak. Ezekről a megyékről beszélek és ezek olyan hamar, tegnapról mára nem változnak meg, sőt nagyon élelmesek ; kihasználják a nemzeti fellendülést, az igazi magyar emberek jóhiszeműségét és most már ők 48-asabbak önöknél. Azokról a megyékről beszélek, a melyek, mint a hogy az én vármegyémben történt, egy évben háromszor szavaztak bizalmat különböző irányoknak : először a Tisza-kormánynak, azután a darabontkormánynak és harmadszor a mostani kormánynak. En nem vagyok naiv, de az ilyen metamorfózisnak természetes fejlődését nem tudom magamnak megmagyarázni. Nemzetiségi izgatásokról beszélnek. Kérdem, — hiszen önök, a kik nemzetiségi kerületekben jártak, nagyon jól tudják ezt — hogyan izgathat az a nemzetiségi jelölt és hogyan izgathatnak azok a nemzetiségi kortesek ? (Zaj.) Hiszen a csendőrség, a katonaság, a jegyző, a főszolgabíró, a központi kormány mind ellene vannak, a hatalom tehát az ellenpárt kezében van. Én is izgattam és fogok is izgatni ilyen hangon mindörökké a korrupczió és az ellen, hogy valaki pénzért adja el szavazatát. (Zaj.) Tovább azonban nem mentem soha életemben és társaim közül soha senki sem mondta, hogy : ne menj szavazni erre vagy arra, hanem csak azt mondottuk : lelkedet, lelkiismeretedet el ne áruld ; de hogy kire szavazz, az a te dolgod. (Derültség.) Azt hiszem, hogy egy a valódi szabadságszeretettől áthatott képviselőház ilyen reakcziós, valósággal az inkviziczió korszakába illő javaslatot el nem fogadhat a nélkül, hogy olyan veszedelmes preczedenst ne statuláljon önmaga ellen, hogy itt a jogok és szabadságok csak addig drágák, a mig önöknek kedveznek, de mihelyt azok másoknak is, politikai ellenfeleiknek is kedveznek, ezeket a szabadságjogokat el kell törölni és el kell fojtani. A javaslatot nem fogadom el és kérem önöket is, hogy épen a szabadságjogok nevében önök se járuljanak a javaslathoz. (Helyeslés a középen.) Elnök : Minthogy még többen vannak szólásra feljegyezve e tételnél és miután elérkezett már az az időpont, midőn az interpellácziókra át kell térnünk, javaslom a t. háznak, hogy a mostani vitát szakítsuk félbe és térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a napirendre vonatkozólag kívánok javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését csütörtökön, 1907. évi márczius hó 7-én délelőtt 10 órakor tartsa. Ezen ülés napirendje legyen : 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. A mai ülésben általánosságban és részleteiben elfogadott törvényjavaslatoknak harmadszori olvasása és végül 3. a kérvények 21., 22., 23., 24., 25. és 26. sorjegyzéke. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellácziókra. Markos Gyula képviselő urat illeti a szó.