Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-115
6 115. országos ülés 1907 február 22-én, pénteken. e szereppel felhagyni nem lett kénytelen. Jó lesz e fontos tényt emlékezetben tartanunk.« Azt hiszem, hogy jönni fognak maid idők, a mikor majd nem fognak folytonosan követ dobálni arra felé, majd jönnek idők, mert jönni kell, mikor megértjük egymást. Emlékeztetem a t. házat az angol-búr háborúra, mikor az angol fegyverek egymás után kapták a csapásokat; akkor az angol nép azt mondta, hogy ez isten csapása, mert gőgösek vagyunk, a gőg elfogott bennünket, és kicsinyeltünk mindenkit. Én magyarok között nevelkedtem, magyar barátaim vannak majdnem annyian, mint románok, és mondhatom, a magyarban minden fényes sajátsága mellett megvan az is, hogy a nem indokolt gőg és büszkeség igen hamar elkapja, de el is múlik hamar. Ez lesz a szerencsénk, mert akkor azok a régi válaszfalak lehullanak és minden tekintetben egyenlők leszünk, és akkor nem lehet beszélni kegyelemről, nem lehet beszélni úrról és szolgáról, csak testvérekről és jóbarátokról. Volna még igen sok dolog, a mikre azonban nem reflektálok, hanem csak egy kérést intézek a főtisztelendő . . . (Felkiáltások : Csak képviselő !) csak egyre bátorkodom figyelmeztetni a képviselő urat. Azt méltóztatott mondani, hogy a nyomorult mandátumokért mi feláldozzuk népünk jólétét. Hát ez nincs igy, t. képviselőház. Kényszerítve jöttünk kötelezettséget teljesiteni. Harmincz évig távol voltunk a parlamenttől, s önök szabadon rendelkeztek a néppel. Mit tettek érdekében ? Nem állottunk ut jókban, mert eltávolították azokat, a kik veszélyesek voltak, és mégis, mit tettek csak a magyar nép érdekében is ? (Mozgás.) Vajda Sándor: Megvetették a bécsi béke alapjait! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Mi nem adunk semmit sem egy rongyos mandátumért, de sajnosán kell észrevennünk, hogy azon kevés számú rongyos mandátumunk is, a mi van, szálka némelyek szemében. (Mozgás.) Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy az utolsó cziklusban nyolcz mandátumunk közül három állandóan meg volt támadva, folytonos izgalomban volt kis körünk, és ebben a cziklusban is legalább ennyi, vagy még több meg van támadva. (Ellenmondásoh.) Beszéljünk őszintén, t. képviselőház. Hiszen én magyarok között nevelkedtem és igy ismerem képviselőtársaimnak otthoni eszét is. (Mozgás.) Vájjon a függetlenségi párt mindig és mindenütt keztyüs kézzel dolgozott-e ? Hiszen hallottunk itt e házban tényeket, hogy függetlenségi képviselőjelölt azt is mondotta: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon ! (Derültség.) T. ház ! Bizonyára lesznek ilyen inczidensek mindaddig, a mig az általános titkos választójog életbe nem lép. Akkor létesül Magyarországon az örök béke és akkor — ha csakugyan megcsaltuk a mi népünket — bizonyosan ki fogmik bukni a parlamentből, mert akkor nem terrorizálhatunk. Most még, megköszönve szives figyelmüket, csak egy kijelentésre szorítkozom. Meg vagyok győződve arról, hogy önök is tudják, hogy semmiféle terrorizmus, semmiféle ellenszenv és semmiféle támadás sem fog minket kötelességeink teljesitésétől visszatartani. (Mozgás.) Esküszöm önöknek, hogy midőn ebbe a terembe lépek, mindig nehéz szivvel és nehéz lélekkel teszem ezt, csak azért, mert attól tartok, hogy a legőszintébb szavam sem fog visszhangra találni, hogy legőszintébb, leglojálisabb kijelentésem is mindig durva visszautasításban fog részesülni. (Ellenmondások bálfelől.) T. képviselőház ! Befejezem felszólalásomat (Helyeslés.) egy czitátummal. Egy hang (a balközépen) : Ciceróval! Pop Cs. István : Ciceróval kezdtem és engedjék meg, hogy Sallustiusból, Micipsa szavaival végezzem (olvassa) : »Non exercitus, neque thesauri praesidia regni sünt, verum amici, quos neque armis cogere, neque auro parare quaeas ; officio et fide pariuntur ; et quis autem amicitior, quam fráter fratri ?« Ennek az az értelme, hogy nem a hadseregek és nem az aranybányák kincsei az államoknak, hanem a barátok, a kiket nem fegyverrel szoktak a barátságra kényszeríteni, hanem a kiket hűséggel és szeretettel ölelnek magukhoz, mert ki lehet nagyobb barátja barátjának, mint a testvér a testvérnek. Én azt hiszem és azt vallottam mindig, hogy testvérek vagyunk, jöjjenek önök is arra a meggyőződésre, hogy testvéreknek kell lennünk. (Mozgás.) A midőn ismételten visszautasítom azokat a vádakat, a melyeket Hock János képviselő ur ellenünk irányitott, kijelentem, hogy a románság Hock János úrtól nem akar abszolúte hazafiságot tanulni. (Mozgás. Felkiáltások: Pedig jó lenne !) Hock János (szólásra jelentkezik). Elnök : Napirend előtti felszólalás vita tárgyát nem képezi. Hock János : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Személyes kérdés nincs. Személyes megtámadtatás czimén lehet szót kérni. Hock János: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : De nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy vitába ne méltóztassék bocsátkozni, mert ezt a házszabályok 206. §-a tiltja. Hock János : A legkevesebb, a mire az embernek joga van, az, hogy ha igazságtalan megtámadással az ő személyes hitelreméltóságát az ország szine előtt kétségbe vonják, hogy e vádakat az ember visszautasíthassa és félremagyarázott szavainak helyes, tiszta értelmezését megadhassa. E czimen kértem én az elnök úrtól szót, és azt hiszem, a t. ház nekem mej fogja adni azzal a feltétellel, hogy a házszabályokhoz szigorúan ragaszkodva, ezúttal semmiféle polémiába nem bocsátkozom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ehhez joga van a t. képviselő urnak, ehhez nem kell kérni a ház beleegyezését. (Mozgás.)
