Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

115. országos ülés 19u7 Egy hang (a szélsőbahldalon): Professzor ! Elnök : Bocsánatot kérek, azt mondja valaki, hogy professzor. Én elnök vagyok és kötelességemet teljesítem, a házszabályok szigorú megtartására ügyelek és ha ezt nem teljesíteném, bocsánatot kérek, nem volnék méltó arra, hogy ezt a helyet elfoglaljam. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hock János: Pop t. képviselő ur egyszerűen azt mondta, hogy az én álütásaim nem felelnek meg az igazságnak, hogy mint testis vitae lux veritatis nélkül szólok a németbogsáni választásról. Én, ki jelen voltam .. . Pop Cs. István : És nem ért románul. Hock János : ... de láttam az eseményeket; és ő, ki nem volt jelen és abszolúte nem látta a tényeket, veszi védelembe a németbogsáni választást. A mely adatokat tegnap felhoztam, azok az ügyész kezében is megfordult adatok, azokat csakugyan nem szedhettem össze ott, de törvénykezési eljárás tárgyát képezték ezek, ellenőrzés alatt álló események voltak, a melyekről az ügyész bizalmasan elmondta, hogy a terrorizmus mily fokát, mily mértékét fejtették ki az urak. Azt mondja továbbá Pop képviselő ur, hogy mondjam meg, ki az a román képviselők közül, a ki máskép beszél a népnek és máskép itt a házban. (Felkiáltások : Valamennyien !) En adatokat fogok szigorúan elősorolni, hogy az én szavahihetőségemet a t. képviselőház előtt igazoljam. Petrovics t. képviselőtársam, a ki szintén román képviselő, a ki most jogérvényes Ítélet folytán mint izgató fogházban ül, a németbogsáni kaszinóban, tehát előkelő, intelligens közönség fülehallatára, nem a tömegben, hanem intelligens közönség fülehallatára, mondta : törülnék, ha végre Magyarország és Románia között kiütne az a lázadás és felkelés, a melynek élére én magam állnék, hogy vezetném a románokat a magyarok ellen. (Nagy mozgás. Felkiáltások : Gyalázat!) Mikor pedig ott — hiteles tanuk igazolhatják — azt mondták a hazaáruló (Igaz ! Ugy van!) román képviselőnek, hogy: »Ez a föld magyar terület és önt innen ki kell kergetnk, azt mondta : »Ha mi románok innen kimegyünk, magunkkal viszszük a földet és területet, mert ez a mienk, a románoké«. Vajda Sándor: Bizonyítsa, ne csak állítsa ! Hock János: Bizonyitom. A második adat, a mivel igazolom, hogy önök máskép beszélnek ott künn, mint itt benn, (Zaj.) mert hiszen még a nemzetiségi sajtó is nyíltan beszámolt Goldis László képviselőnek radnai beszédéről, a következő. Két héttel ezelőtt tartotta ez a román képviselő Radnán a beszámolóját és azt mondta : örülnék, ha eljönne végre Magyarországon az az abszolutizmus, a mely megtörné a magyar alkotmányos uralmat, mert nekünk románoknak akkor sokkal jobb dolgunk volna, mint most a magyar uralom alatt. (Zaj.) február 22-én, pénteken. 1 Markos Gyula : Ez pedig a legszelídebb román ! Hock János: Minden lap hozta és a román lapok is kivonatolták ennek a Goldis László képviselőnek a beszédét. (Ellenmondás a nemzetiségiek padjain.) Vajda Sándor : Nem igy mondta ! Ez hamisítvány ! Nem igy volt! Én is olvastam. (Nagy zaj.) Hock János: Én az eszmét és a gondolatot mondom. Vajda Sándor : Ahá ! Tehát hamisít. (Nagy zaj. Felkiáltások : Rendre !) Elnök : Vajda Sándor képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom és kérem, hogy ne zavarja a szónokot előadásában. (Helyeslés.) Hock János : Ismétlem, az eszmét és a gondolatot mondom, amelynek teljesen az volt a veleje és textusa, hogy Magyarországgal szakítani kell és az abszolutizmusnak kormányrendszerét óhajtani, mert a román elemnek több szabadságot nyújt ez, mint a magyar kormányzat. Hogy hogyan volt ez szavakkal kifejezve, szóról szóra idézni nem tudom, de a gondolat ugyanaz. (Zaj a nemzetiségiek padjain.) Vajda Sándor: Ahá ! Hock János: Ha képviselőtársam engem itt hamisítással vádol, hát elsősorban önmaga hamisított, mikor múltkori felszólalásában megvádolt, hogy a románok részére kötelet kívántam. Másnap felolvasta a képviselő ur itt a házban az én beszédemet, idézvén szóról szóra a közbeszólásomat, a melyben azt mondtam, hogy minden izgatónak, a ki Magyarországon kívül, a perifériákon kívül igyekszik hazát keresni, kötélgyárat. (Zaj.) Vajda Sándor : Mindjárt egy egész gvárat ! (Zaj.) Hock János: A kötél a magyar szabadsághősöknek a kiváltsága, és én nem azt mondtam, hogy a románokat akaszszák fel, hanem a kik kifelé gravitálnak, bárki legyen is az, megérdemlik a kötelet. Most is ismétlem, mert mindazok, a kik kifelé gravitálnak, hazaárulók. (Taps a baloldalon. Zaj a középen.) T. ház ! Nem akarok hosszasabban foglalkozni t. Pop urnak a visszautasításával, egy azonban bizonyos, hogy a támadást nem én kezdtem. Támadták itt a házban nemzetiségi részről a magyar erőszakosságot, és világgá akarták kürtölni, hogy ez a nemzeti kormányzat a szabadságot, a választási tisztaságot elnyomja, beszennyezi, és nekem, mint magyar képviselőnek, kötelességem volt ilyen vád ellen, mely mindnyájunkra háramlik, itt a házban nyilvánosan tiltakozni. (Helyeslés.) Rámutattam arra is, hogy azok a vádak, a melyeket ellenünk Brediceanu képviselő ur felhozott, meg nem állnak, mert mi nem izgathatunk egy kerületben, a hol a magyar állameszme érdekében bontunk zászlót: csak azok izgathatnak ott, a kik a magyar állameszme ellen bontanak zászlót. (Helyeslés és taps.) Bebizonyítottam azt is, hogy aíkotmánypárti részről erőszakoskodás abszolúte nem fordulhatott elő, mert