Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

234 101. országos ülés 1907 január 3í-én, csütörtökön. sán, vagy hogy nem tudom én minő oláh választásnak lett az áldozata. Ez a görög-katholikus pap él, (Derültség.) a nélkül, hogy csodával feltámasztották volna, mert hiszen kongrua-kérvénynyel fordult a házhoz. A milyen igaz az ön állítása, midőn adatokkal iparkodik az ön nemzetiségi kirohanásait itt a házban igazolni, ép oly valótlan az a másik állítása, a melylyel személyemet sértette. Én gyűlöletet sohasem hirdetek, én harczot hirdethetek, de a harcz mindig eszmék körül forog, nem pedig személyek sértegetése körül. Legyen róla meggyőződve, itt e házban én a nemzetiségi politikának mindig mérsékelt ellenzéke voltam. Miért % Mert én nekem a meggyőződésem, t. képviselő ur, hogy mikor ez a nemzet minden oldalról meg van támadva, lehetőleg törvényes alapon meg kell értenünk egymást; nem az a feladatunk, hogy egymás ellen izgassuk a polgárokat, hanem egymást megértve, csupán az izgatókat fenyítsük, a kikben veszedelmét látjuk a magyar állam egységes törekvésének. Ez az én álláspontom. És ha ön visszanéz az én multamra, parlamenti szereplésemre, ott talál erős küzdelmet, de sohasem talál olyan személyeskedő gyűlöletet, mint a minőt önök itt a házban a ujabb időben meghonosítottak. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Vajda Sándor (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen czimen kíván szólani a képviselő ur % Vajda Sándor: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Elnök : Röviden. (Derültség.) A házszabályok értelmében. Vajda Sándor: T. ház! Igyekszem legalább oly rövid lenni, mint Hock János t. képviselőtársam. Nagyon örvendek t. képviselőtársam mai kijelentéseinek, azért, mert ezek azt bizonyítják, liogy ő is megunta és meglehet, sokan önök közül, kik először csak inzultusokkal és inzultáló közbeszólásokkal . . . Hock János: Sohasem inzultáltam! Vajda Sándor: ... a mi ezt a kijelentést illeti, én örülök, hogy bűnbánó Hock János t. képviselőtársam . . . (Nagy zaj és jelkiáltások : Ohá ! Mozgás.) Bebizonyítom, mert én . . Hock János: Csak konstatáltam, hogy az ur hazudott, kérem, nem bünbánásról van szó. (Zaj.) Elnök (csenget) : Hock János képviselő urat rendreutasítom. Hock János: De kérem, hazudik! Elnök (csenget): A képviselő urat rendreutasítottam és ne méltóztassék feleselni az elnökkel ; ez a kifejezés nem való a parlamentbe. Nagy György: Hazudni nem való a parlamentben ! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Nagy György képviselő urat rendreutasítom és kérni fogom a t. házat a 255. §. alkalmazására, ha továbbra is szembeszáll az elnökkel. Vajda Sándor: T. ház ! Azt mondta Hock János képviselő ur most, hogy én hazudtam. Ha hazudtam, akkor le fogom vonni a következményeket és itt a ház szine előtt meg fogom követni Hock t. képviselőtársamat, be fogom ismerni, hogy tévedtem, és tévedésből hazudtam ; de másrészt elvárom tőle, hogy ha én fogom neki bebizonyitani, hogy ő ilyen kifejezésekkel élt, ő kérjen bocsánatot tőlem. (Zaj.) Mikor az iparpártolásról szóló törvényt tárgyaltuk, akkor, ha nem csal az emlékező tehetségem, — mert én nem tartom magamat csalhatatlan emlékező tehetségűnek, mint Hock t. képviselőtársam — Maniu vagy Hodzsa t. barátom beszéde alatt, mikor arról volt szó, hogy ne csak a magyar vidéken, hanem nemzetiségi vidéken is állítsanak fel gyárat, Hock t. képviselőtársam volt az, a ki közbekiáltott, hogy kötélgyárat nekik ! (Zaj. Elnök csenget.) El fogom különben hozni a naplót és megkövetelem, hogy lehetővé tegyék nekem, hogy itt a ház szine előtt olvassam fel és hogy nekem Hock t. képviselőtársam teljes szatiszfakcziót nyújtson és elismerje, hogy nem én hazudtam, hanem az ő emlékezőtehetsége. (Zaj.) Azért mondtam, hogy bűnbánó volt, mert ő akker azt a kijelentést tatte, és ha most itt ezt a kijelentést teszi, akkor belátja, hogy hibázott. Nincs semmi sértő dolog abban, a mit én itt konstatáltam. Keresztényi erény, ha az ember bűneit megbánja és hogyha ő biztosit bennünket a szeletetéről . . . (Zaj.) Elnök : (csenget) : A képviselő ur félremagvarázott szavai értelmét kívánta röviden helyreigazítani. Kérem, méltóztassék ebben a körben mozogni ; erre van engedélye, ezt megengedi a házszabály; de arra, hogy palémiát folytasson, nincs engedélye. (Helyeslés.) Vajda Sándor: A mi pedig azt a papot illeti, az igaz, hogy én halotti bizonyítványt nem hoztam, de utána fogok járni a dolognak, és ha csakugyan nem halt meg, én leszek az első, a ki be fogja ismerni. Megtörtént már másokkal is, hogy egy nevet összetévesztettek. Lehet különben, hogy az a pap kapott egy ütést, de mivel papi és román koponyája volt, mégis magához tért. (Zaj.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt rátérnék felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, minthogy itt folytonosan arról hallok beszélni, hogy milyen ellentétek vannak a magyar állam polgárai között, — a magyarajku és idegenajku polgárok között, — konstatálni kívánom azt a tényt, hogy ezek az ellentétek tényleg az országban a nép között nincsenek meg. (Igaz! Vgy van !) Sümegi Vilmos: Az izgatók között! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Én sok helyen megfordultam magam is az országban és a román nép engem, mint a magyar függetlenségi eszmének képviselőjét, mindenütt szeretettel fogadott. (Éljenzés).