Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

101. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. 235 A felszólaló Vajda t. képviselő ur a magyarokat és a románokat sziámi testvéreknek nevezte és szószerint azt mondta, hogy e testvérek egyikének szive kocsonyát akar enni, a másiknak szive pedig kaviárt. En ugy tudom, hogy a t. képviselő ur orvos, és mint orvos, nehezen fogja tudni azt a tételt fentartani, hogy a sziv eszik. (Derültség.) Én azt állítom, hogy ez a sziámi sziv nem eszik, hanem együtt érez ; és kell, hogy ez az együttérzés ne legyen más, mint az, hogy ebben a hazában anyanyelvkülönbség nélkül, boldog nép lakjék. (Helyeslés.) Most rátérek felszólalásomnak tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk ! Halljuk !) Tegnap olyan oldalról, a melyről ezt legkevésbbé vártam, támadás intéztetett — nem ellenem, hanem a kereskedelmi kormányzat ellen, ez idő szerint pedig a kereskedelemügyi ainiszter én vagyok. (Éljenzés balfelől.) A támadást Farkasházy Zsigmond t. barátom intézte, általánosságban mozogva, s egyetlen téren hozott kedvezőtlen Ítéletet gr. Batthyány Tivadar. Elsősorban Farkasházy Zsigmondnak fogok néhány szóval felelni; röviden válaszolok, mert nem érzem szükségét annak, hogy hosszasan védelmezzem a kereskedelemügyi kormányt. 0 azt mondta, hogy kilencz hónap alatt nagyon keveset végeztünk. Vájjon mi ez a kevés ? — ezen kilencz hónap alatt törvényeket alkottunk az iparfejlesztésről, a tengeri szabadhajózásról, az áruforgalmi statisztikáról, a mértékügyről, és törvényt leszünk alkotandók néhány nap múlva a munkásbiztositásról; előkészítés alatt áll a viczinális vasúti törvény, a munkásvédelmi törvény, a közutakról szóló törvény, (Helyeslés.) a tisztességtelen versenyről szóló törvény ; (Elénk helyeslés.) előkészíttetett a vasúti alkalmazottak fizetésrendezése. (Helyeslés.) a Duna—Tisza-csatorna ügye, az államvasutak nagy beruházási ügye, melyre nézve legközelebb előterjesztés jön a házhoz, továbbá a budapesti pályaudvarok rendezésének kérdése, (Helyeslés.) és igy tovább. Kérdem, miképen lehet ezzel szemben igazságérzéssel azt mondani, hogy kilencz hónap alatt a kereskedelemügyi minisztérium keveset vitt véghez, keveset alkotott ? Hencz Károly: Mert éhes a házi farkas! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az alkotott törvényeknek máris nagy hatása van. így pl. az iparpártolásról szóló törvénynek az a hatása volt, máris, hogy a lefolyt kilencz hónap alatt, a melynek eredményeit lekicsinyli t. barátom, körülbelül oly nagy tőke befektetésével alapíttatott gyár, mint a mennyi alapítás történt a megelőző évek alatt összesen. (Élénk helyeslés.) Továbbá megjegyzem, hogy a szabad hajózási törvénynek máig is — pedig ez a törvény alig egy hónapja hogy hozatott — az lett a hatása, hogy nyolcz nagy tengeri hajó lett megrendelve 32.300 tonna tartalommal; az eddigi szabadhajózási hajópark tonnatartalma összesen 55.709 volt. Miképen lehet, kérdem ismét, ilyen eredményeket lekicsinyelni ? (Igaz! Ugy van! balfelől.) Elismerem, t. ház, hogy igen sok tennivaló van a kereskedelmi kormányzat terén. Már kifejtettem erre nézve programrnomat, (Ugy van! Ugy van!) ha ezt megvalósíthatom, akkor az országot messzire vinnénk előre azon az utón, a melyen elérhetjük az ország közgazdasági önállóságát, a mely önállóságból kifejlődhetik az összes illetékes tényezők hozzájárulásával a politikai önállóság. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház! Én pedig azt mondom, hogy ha tovább is annyit dolgozom, mint eddig és dolgozom nemcsak én, hanem az egész minisztérium, a melynek tevékenységét és odaadását eléggé méltányolni, eléggé elismerni és megdicsérni nem tudnám, akkor azt a nagy programmot, a melyet előadtam, igenis meg fogjuk valósítani, (Éljenzés a baloldalon.) meg fogjuk valósítani rövid néhány év alatt. Az, hogy vannak olyan állapotok, a melyeken változtatni kell, ez természetes. így pl. természetes, hogy a t. barátom által felemlített refakcziákat is revideálni kell. A minisztériumban ez tanulmány tárgyát is képezi. Megjegyzem azonban, hogy a közfogalom ezen refakcziákról nem helyes irányban alakult ki, mert e refakcziáknak legnagyobb része a kivitelnek lehetőségét mozdítja elő és ha enemű refakcziákhoz hozzányúlnánk, akkor hazánknak a lehető legrosszabb szolgálatot tennénk. Csak olyan refakcziákhoz szabad tehát hozzányúlnunk, a melyek egyesek favorizálását czélozták, és hogy ezekhez hozzá fogunk nyúlni, ahhoz kétség nem fér. (Helyeslés.} A t. barátom bírálat alá vett bizonyos szerződéseket is, a melyek elismerem, hogy tényleg nem kedvezők, de ezek meghatározott időtartamra lettek kötve az előző kormányok által, ezeket, természetes, akár helyeseljük, akár nem, kénytelenek vagyunk megtartani. (Helyeslés.) Megemlítette Farkasházy t. barátom azt, hogy milyen nehézségek vannak a vasúti szolgálat terén. Megjegyzem, hogy erre nézve a t. ház előtt már nyilatkoztam, még pedig tudattam a t. házzal azt, hogy a vasutakat, fajdalom, sokáig, évtizedekig, ugy kezelték az előző kormányok, mint a hogy kezel egy bérlő egy olyan földet, a melyet ki akar aknázni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a nélkül, hogy a kellő befektetéseket eszközölné. Ily körülmények közt eljön az idő, a mikor a kiaknázott föld felmondja a szolgálatot és nem terem. Ez ugyan a vasutakra nézve nem mondható, mert ott a jövedelmezés gyönyörűen emelkedik, de mondhatom, hogy eljön az idő, a mikor okvetlenül óriási nehézségekbe fogunk ütközni a vasúti szolgálat teljesithetésénél. Megmondtam itt, hogy ha a kereskedelemügyi kormánynak több száz millióra rugó összeget rendelkezésére bocsátani nem lehet, akkor a vasúti forgalomban állandó, még pedig leküzdhetetlen nehézségekkel fogunk találkozni. Ezt mondom és ismétlem én, mint olyan ember, a Id megtette fegyverpróbáit a technikus téren a külföldön, még pedig nem elismerés nélkül. (Éljenzés a baloldalon.) 80*