Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. 77 (Igaz! Ugy van!) hogy teljes lehetetlen, hogy az ember bizonyos közvéleménynyel szemben teljesen közönyös ne legyen, (Igaz ! Ügy van !) akkor azt hiszem, nemcsak a közönségnek, nemcsak a törvényhozóknak, hanem egyúttal a sajtó minden tisztességes munkásának is egyet kell értenie abban, hogy a sajtójogot reformálni kell. (Élénk helyeslés.) Kelemen Samu t. barátom tegnap fejtegette, hogy az izgatás szült minden nemeset és magasztosát ; hogy izgatás hozta létre a rabszolgaság eltörlését, az izgatás hozott létre mindent. . . (Zaj és mozgás.) De van egy izgatás, a mely örök időkre jogosulatlan marad és ez az izgatás az, a mely mindaz ellen irányul, a mi a magyar szivnek történelmében, vallásában, családjában, vágyaiban, ideáljaiban szent (Élénk helyeslés.) és ezt az izgatást meg kell akadályozni. (Élénk helyeslés.) így van ez, t. ház, más nemzeteknél is. Ajánlom mindenkinek, olvassa el Werner Sombart hires munkáját a szoczializmusról, a melynek lapjai a német szocziáldemokrata reportot is jellemzik. Ha azt olvassuk, azt gondoljuk, hogy Magyarország újságírását festik előttünk, mert ott is ugyanaz a hang divik, csakhogy Sombart ezt nem átallotta megbélyegezni — és nem akadt egy igazi szocziálista sem Németországban, a ki őt ezért megtámadta. (Élénk helyeslés.) A mi pedig a becsület kérdését illeti, bátor vagyok egy történelmi példára utalni; arra a sokszor hivatkozott szabad Angliára. A múlt század közepén, 1843-ban lord Campbell, a ki fiatal korában a »Morning Chronicle« riportere volt, később főállamügyész és képviselő lett, számos kiváló sajtóbilit tudott az alsóházban keresztülvinni, a melyek az angol sajtó reformálásában nagy szerepet játszottak. Végül 1844-ben egy bilit nyújtott be, a mely az exceptio veritatis korlátlanságát és katártalanságát biztositotta volna, és akkor felállott Lyndhurst lordkanezellár, a Peel-miniszterium 73 éves tagja és a következő módon döntötte el a sokáig tartó vitát: »Mindent bizonyítani lehetetlen, mert oda fog állani az a vádlott az esküdtek elé és azt fogja mondani: »Bizonyitani akarok*, és a biró vagy kénytelen minden kósza hirt és mende-mondát végighallgatni, vagy megtagadja a bizonyítás megengedését, ha pedig megtagadja, akkor az az esküdt ebben az alaki szigorúságot és a formaságot fogja látni és mégis kimondja a »nem vétkes«-t.« Es erre a szabad Angliában az a bili megbukott. "VT f 1 JN álunk Magyarországon, a rágalom az egyik legnevezetesebb politikai fegyver,(Ugy van! balfelől.) sőt mondjuk ugy : egyes érdekcsoportok fegyvere, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Taps balfelől.) a melyek élnek vele mindannyiszor, valahányszor egy nekik nem tetsző emberen kell keresztülgázolni, (ügy van! balfelől.) T. ház ! A rágalommal és a becsületsértési törekvésekkel szemben szükségünk van egy intézményre, a mely nem tartozik ugyan szorosan sem a büntetőjoghoz, sem a sajtójoghoz, de a melyet mégis vagyok itt kénytelen megemliteni. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk ugyanis tudvalevő dolog, hogy a sajtóperekben majdnem mindig a főmagánvádló az, a ki pellengérre kénytelen állani. Mert hiszen, ha odaáll az esküdtszék elé, vádlott lesz belőle és kénytelen végigjárni a gyanúsítások kálváriáját, a melyek az ő legnagyobb dicsőségére az azon sajtóperről hozott hírlapi tudósítás következtében másnap még egy pár százezer ember között elhintetnek. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Olyan anomáliák vannak büntetőperrendünkben is, hogy lehetetlen ezekről meg nem emlékezni. (Halljuk! Halljuk !) Pl. a közhivatalnokot ért bántalmak tekintetében az a közhivatalnok nemcsak akkor kénytelen esküdtszék elé állani, ha az ő hivatalos funkcziójára vonatkozik a rágalom vagy becsületsértés, hanem akkor is, hogyha legbensőbb magánügyében támadják meg ; tehát hogyha egy bíróról azt fogják ki irni, hogy az a biró meg van vesztegetve, az tagadhatatlan, hogy az esküdtszék elé tartozik, és ha arról a bíróról azt fogják irni, hogy házasságtörést követett el — intimebb dolgot már nem tudok megemliteni— akkor is kénytelen esküdtek elé menni. Förster Ottó : Melyik kellemesebb ? (Derültség.) Jankovics Marczell: Ha pedig az a sértett egyén félredobja a párbaj középkori, ököljogszerű intézményét és a tárgyalás küszöbén elfogad egy bocsánatkérő nyilatkozatot, akkor se szűnik meg a rágalom, mely a nyilatkozatot kicsikartnak és megvettnek fogja bélyegezni, mert az régi római gondolat, hogy »calumniare audacter, semper aliquid haeret« (ügy van! Ugy van! balfelől.) a legbiztosabb fegyver valakinek a megrontására, mert a rágalmazás érti a mesterségét. (Ugy van ! balfelől.) Azért én nagyon szükségesnek tartanám, hogy necsak fogház- és pénzbüntetés legyen megállapítva a rágalmazás és becsületsértés megtorlására, mert hiszen a fogházat egy strohmann által lehet ületni; a pénzbüntetést pedig egy meczenás ki tudja fizetni az illető helyett, (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) hanem okvetlenül szükséges, hogy ha valakit becsületében megtámadnak és rágalmaznak, annak járjon anyagi kártérítés is. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez ugyan magánjogi kérdés, de itt aktuális. Próbálja csak Angliában valaki egy orvosról kiírni azt, hogy pácziensét megölte ; egy ügyvédről kiirni azt, hogy felét megcsalta, vagy egy bíróról, hogy részrehajló volt, (Ugy van! ügy van ! jobbfelöl.) szép egy néhány száz fontot fog az illető, vagy az újság kártéritésképen fizetni, ugy, hogy el fog menni a kedve, és kétszer is meg fogja gondolni, mielőtt valakit gyalázó czikket abban a lapban közzétenne, (ügy van ! ügy van ! balfelől.) Ha tehát az a sajtójogi reform, a melyet az igazságügyminiszter ur annak idején benyújtani szándékozik, garancziákat fog nyújtani, hogy elő ne forduljanak a sajtó ellen olyan merényletek, mint a közelmúltban, de e mellett biztosítani fogja a leggazabb és leglelkiismeretlenebb izgatások ellen ezt a nemzetet, (Ugy van !) hogyha ez a sajtójogi reform gondoskodni fog