Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

78 95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. arról, hogy az a szerkesztő, az a lapkiadó^ne lehessen külföldi, idegenből ideszakadt agitátor, fegyházviselt ember vagy analfabéta, hogyha az a sajtójogi reform gondoskodni fog arról, hogy a biróságok ne legyenek kénytelenek justizmordokat elkövetni a strohmannokon és ezzel az ál-, üzleti és reklámmártiromságokat gyarapitani, hogy ha az elégtételt fog szolgáltatni a becsületükön meg­sértett egyéneknek, ugy, hogy az igaz igazságot, a szublimis igazságot, a nemes igazságot mégis meg lehessen mindenkor irni; akkor meg vagyok győződve, arról, hogy minden igaz magyar ember ott fog állani ebben a munkában, az igazságügy­miniszter ur mellett. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Ott fog lenni a tisztességes sajtónak minden munkása is, hogy közös erővel a magyar sajtót arra a magasztos piedesztálra emeljük, a melyen a sajtó a franczia mondás szerint a par­lament és a felelős kormány mellett az a puissant correctif, a mely a közvéleményt megjavítja, nem pedig megmérgezi. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarom ezek után a t. ház türelmét soká fárasztani, mert érzem, hogy ma is igazak azok a szavak, a melyeket hetven esztendővel ezelőtt a nagy Széchenyi István leirt, a ki azt irja : Magyar­ország egy régi vár, a melynek minden fala javí­tásra szorul. Akárhová nézünk, javításra van szük­ség és nincs az a Péter avagy Pál, a ki fel tudná mindazt sorolni, a mit ki kell javítani, mert ahhoz, hogy ezt megtehessük, sok elmének sokáig tartó súrlódása szükséges. (Ugy van ! Ugy van ! baljelől.) Épen ezért nem fárasztom a t. ház türelmét tovább, mert mások jobb gondolatokat fognak talán elmondani; én csak azt kívánom, hogy ez a mi közjogi treuga Dei-nk legyen igazán termékeny az igazságügyi alkotások terén. (Helyeslés baljelől.) Volt az igazságügyminiszter urnak miniszter­sége elején egy mondása, a mely valóságos szálló­igévé vált. Ez a mondás »gyomlálni kell«. Igenis, gyomlálni kell nemcsak a felburjánzott gyomo­kat, a nem oda való embereket, mert hiszen azok az emberek letűnnek, azok még csak kisebb körben ártottak a közügynek, hanem igenis, gyom­lálni kell a rossz paragrafusokat, a jogi félszegsé­geket, a jogi igazságtalanságokat, mert a rossz paragrafus hosszabb életű egy emberöltőnél és az országnak minden részén jíusztit. (Ugy van!) Gyomlálja tehát ki ezt a konkolyt és vessen helyébe tiszta búzát, a melynek barázdáit józan magyar felfogás és nemzeti erő szántja, a melyet áldásossá és termékenynyé az igazságszeretet, az emberszeretet, a szabadságszeretet verőfénye érlel. (Helyeslés.) Igazságügyi törvényeink azok, a melyekben e nemzet alkotmányának, szabadsá­gának legnagyobb garancziáit látja, de birja egyút­tal mentsvárát gazdaságának, közbékéjének, be­csületének, mindenének ; ezen a téren a nemzet, mint minden téren, sokat vár és csalódnia semmi körülmények között sem szabad. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Kérem Novák képviselő urat. mél­tóztassék beszédét megkezdeni. Novák Dániel: T. képviselőház ! Azt mondja a magyar közmondás, a szegény embert az ág is húzza. Az én választókerületemben, de azt mond­hatnám, az egész északkeleti Kárpátok alján lakó hazafias oláh, nemkülönben ruthén és vegyesen magyar népet nemcsak az ág húzza, hanem a tör­vény is. Azok a szegény emberek saját birtokuk jogos védelmében becsületüket is elvesztik és töm­löczbe is jutnak. T. ház ! Nem vagyok jogász, gazda­ember vagyok, de mondhatom, hogy a mióta kép­viselővé választottak, olyan jogi fonákságoknak jöttem a nyomára, hogy azt szó nélkül nem hagy­hatom és ezért a nagyon t. képviselőház előtt aka­rom ezeket elmondani. Jankovics Marczell nagyon t. képviselőtársam szintén rámutatott arra a jogi anomáliára, a mely a végrehajtási törvény 156. §-ában van, t. i. arra, hogy 200 forinton belül a bir­tok teljes egészében adatik el. Én megengedem, hogy a ki ezt a törvényt kodifikálta, talán jót akart tenni akkor, a mikor meg akarta akadályozni a birtokok eloszlását. Sajnos azonban, az illető nem ismerte a magyar birtokok adóalapját, mert a kétszáz forint becsérték, mikor földbirtokról van szó, mindig a birtok földadójának százszorosa alap­ján számíttatik. A kik ezt a törvényt készítették, nem nézték meg Magyarország kataszteri birtok­viszonyait, mert ha megtekintették volna, ugy bizonyára nem hozzák meg ezt a törvényt. A t. képviselőháznak felemiitek e tekintetben egy példát. Mint méltóztatnak tudni, az észak-keleti Kár­pátok vidékén ugy a klima-, mint a talajviszonyok nem valami kedvezők. A talaj terméketlen volta következtében a föld jövedelmezősége rendkívül alacsony, a minél fogva igen természetes, hogy a legtöbb föld adózás tekintetében az utolsó kíasz­szisba esik, és mint ilyennek, rendkívül kevés tiszta jövedelme van. Az ökörmezei járásban pél­dául, a melynek 15 községe van, az első osztályú földnek két forint a tiszta jövedelme, az ötödik osztályú földé húsz krajezár. A járás tizenöt közsé­gének egjüttvéve első osztályú földje 160 karasztrá­lis hold van, míg ötödik osztályú földje 16.000 hold. Mint e számadatokból is méltóztatnak látni, a földnek legnagyobb része itt ötödik osztályú. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy mindez a pénzügyi tárczához tartozik. (Felkiáltások a baloldalon : Összefügg az igazságügy gyei!) Novák Dániel : Az adózás szempontjából akarom bemutatni a kataszteri tiszta jövedelmet, kapcsolatban az ide vonatkozó törvényekkel. (Fel­kiáltások : Ez ide tartozik!) Elnök : Az is a pénzügyi tárczához tartozik. Novák Dániel: Ha méltóztatnak megengedni, ennek alapján fogom kifejteni álláspontomat. (Halljuk !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom