Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-95
95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. 73 meghalt és vele együtt meggyengült a liberális irány, ugyanazon időponttal esik egybe a Smallholcüng act visszaszívása, azzal az indokolással, hogy a parasztnak elég jó a bérlet is, minek adjanak neki szabad tulaj dönt.Tehát épen ellenkezőleg fejlődik ott ez a kérdés, mint t. barátom felfogja, mert Angliában a konzervativpárt győzelme volt a járadékbirtok eltörlése. Ez azonban egy specziális angol hullámzás, ezt a járadékbirtok eszméje elleni érvül felhasználni egyáltalában nem lehet. Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ilyen sokáig vettem igénybe szives türelmüket. (Halljuk! Halljuk !) Elvégre is ezek olyan kérdések, a melyeket nem óhajtok és nem is lehet ezen költségvetés keretében megoldani, csak kötelességemnek tartottam megjelölni azt az utat, a melyen én a t. kormányt követni óhajtom. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert egész őszintén kijelentem és összes választóim tanúim arra, hogy megmondottam a választás alkalmával, hogy azt a függetlenségi politikát, a mely csak lármázik, a mely csak egyoldalúan tör előre megfontolás nélkül, s a nélkül, hogy egyúttal megszerezné a győzelemhez szükséges létfeltételeket, s a melyik fél a kormányzással járó természetes népszerűtlenségi hangoktól, nem tartom másnak, mint pávának, a mely sétál a parkban, tollait mutogatja és közbe-közbe kellemetlenül kiabál, mig végre minden baromfi kiismeri, s többé nem imponál. (Igaz ! JJgy van !) Megmondtam választóimnak, hogy minden állam talpköve a tiszta erkölcs (Igaz! XJgy van!) és a nélkül, hogy Magyarország eltakarítaná mindazokat az intézményeket, a melyek a törzsökös magyarság rovására harmincz esztendőn keresztül felhalmozódtak, nekem teljes lehetetlen elképzelni hosszantartó, eredményes függetlenségi politikánkat. (Igaz ! XJgy van !) Hiszen méltóztatott látni a darabont-korszakban, a mikor a nemzet ott állott az alkotmány mellett, lépten-nyomon aggódtunk, hogy meg fogják látni a darabontok azokat a szerencsétlen belügyi, igazságügyi, adóügyi pontokat, a melyek a magyar népet sújtják, és nem lett volna hálásabb talaj számukra, mint ezeket elővenni, s reformálni. (Mozgás. Közbeszólások ; Megpróbálták !) Meg is próbálták ez álláspontra ráhelyezkedni, és a magyar nép helyzetével visszaélve, kezdték megigérni azokat a reformokat, a mely alighanem megszédítette volna a népet. (Igaz! JJgy van!) Meg kell csinálnunk hazánk függetlenségét reális alapon, nemcsak kiabálva, nemcsak lármázva, nemcsak vezérczikkezve. (Igaz ! JJgy van !) Ennek első kelléke pedig, hogy tudjunk csinálni becsületes intézményeket a szegény nép védelmére, tudjuk megcsinálni,a mit megcsináltak a művelt Nyugaton, ho gy a szabadelvűség magasztosságának érintetlenül hagyása mellett népet védő törvényeket alkottak. A szabadelvűség eszméje a művelt Nyugaton bizonyos átalakításon ment át, olyformán, ho Ky megtartottak belőle mindent, a mi nemes és szép, de a mellett oda törekedtek, hogy gátolKÉPVH. KAPMJ 1906—1911. VI. KÖTET. tassék meg az, hogy a laisser fairé laisser passer elvénél fogva a furfangos ember a szegény nyomorult embert kiaknázhassa. (Élénk helyeslés.) Eme szocziális politika alapján, a mely a szabadelvűségnek minden nemes tanát megtartva, arra uj szocziális világot épit fel, vállaltam mandátumot, és a mikor megszavazom a költségvetést, teszem abban a reményben, hogy a kormány ezen elvek utján fog haladni és meg fog tenni mindent arra, hogy a magyar törvények reformáltassanak, hogy a magyar néj) mentesít/tessék ama bilincsektől, a melyeket rossz, elavult igazságügyi törvények képében a letűnt szabadelvűpárt reá rakott. (Igaz! JJgy van ! Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Egry Béla jegyző: Jankovics Marezel!! Jankovics Marczell: T. ház ! Csak rövid ideig óhajtom a t. ház becses türelmét igénybe venni. Nem is igen tudok semmi ujat mondani, mert hiszen a t. miniszter ur fenomenális programmja és az előttem elhangzott eszmedus beszédek után nehéz feladat is volna valami ujat mondani. Igazságügyi törekvéseink és vágyaink nagyon régiek a sajtó és a szaklapok ezek tekintetében többször szólaltak fel már, mint a hányszor Dárius szolgája figyelmeztette urát a görögökre. így tehát csak taposott ösvényeken járhatok és csak a marokszedés lehet osztályrészem. Nem is akarok hosszú bevezetést keríteni az igen t. igazságügyminiszter úrhoz intézendő kívánságaimnak, megyek in medias res és végigmegyek a bíróságok előszobájától fel a legmagasabb fórumig. Néhai való jó Bessenyei György a Magyarország törvényes állásáról 1804-ben irt művében azt mondja, hogy: »Széles c világon minden nemzetség közt sehol annyi per sem találkozik mint Magyarországon; a üskusok zugnak az országban mindenfelé, keresve, hogy hol, kibe és kinek birtokába is akaszthatnának horgot. Peres ellenfél és atyafi megkülönböztetett bár, de egyenlő értelemben veendő szavak.« T. ház! Ezeknek a szavaknak igazságát még ma is érezzük, mert a régi magyar nemességnek költséges passzióját nagy előszeretettel folytatja különösen némely vidéken a magyar nép. bárha a per nagyon drága, és egy-egy birtokháboritási pernek költsége oly nagy, hogy két akkora földet lehetne érte venni, mint a vitás telek. T. ház! Ha végignézünk különösen a vidéki bíróságok előszobáiban, azt fogjuk látni, hogy ott szorong az egész vidéknek szomszédsága és atyafisága és várja aggódó szívvel a törvények hiányának, a telekkönyvek rendezetlenségének,^ joggyakorlat sokféleségének ezerféle keservét. És miért van ez igy? Azért, mert volt egy időszak, midőn a törvényhozóknak egy nagy része szenvedélylyel és buzgón szentelte magát az u. n. közgazdasági tevékenységnek, de megfeledkezett olyan helyes közgazdasági politikáról, a melynek az igazságügy terén is érvényesülnie kell. Mikor I a legelső kötelesség az lett volna, hogy a jobbágy10 .
