Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

f)í. országos ülés 1907 a korhatár, a mi nagyon helyes intézkedés, t. i, 14—18 év között nem volna meg az abszolút büntethetlenség, nem is az abszolút büntethetőség, hanem a biró az ebben a korban levő vádlottal szemben mindig tartozik vizsgálni az illetőnek lelki állapotát, testi és szellemi fejlődését, hogy birt-e kellő belátással, képességgel, cselekményének bűnös volta tekintetében. A korhatárnak ez a felemelése igen helyes, okos dolog, de mégis csak kis része a dolognak. Hozzájárul a feltételes elitélés, a mi szintén e téma körül forog és hozzájárul a feltételes elitélés mellett a dorgálásnak is mint büntetésnemnek szereplése. Az egyszer bizonyos dolog, meg van állapítva ma már nemcsak a kriminalisztika, de pszichológusok által, hogy a bűnösöket tulaj donképen gyermekkoruktól kezdve nevelik azokká. A mely gyermekek oly állapotok közé jutnak, hogy környezetüknél, neveltetésüknél fogva, szegénységüknél fogva rossz társaságba keverednek, minden foglalkozás nélkül élnek és emberi tevékenységük kezdetén is rossz cselekedetekre adják magukat, azok képezik igazán magvát, melegágyát a bűnösöknek. (Igaz! Ugy van!) Ha a dolog gyökerét ragadjuk meg, akkor a büntető igazságszolgáltatásnak munkáját már nagyon megkönnyítjük, redukáljuk. És e tekintetben a fiatalkorúak részére állított ifjúsági törvényszékek, a melyek pl. Amerikában vannak, a hol a probatíon officier egy hivatalnok látja el voltakéj) a védelmet, már eddig is kiváló szolgálatot tettek. Ez egyike a legszebb intézményeknek, a melynél fogva a gyermeket, a mint megfogják a bűn lejtőjén, nem azt csinálják vele, mint nálunk, hogy doktriner módon előveszik a paragrafust, hogy a lopásra mi áll, és beesa})ják kitanult betörők mellé, a hol még felsőbb akadémiai tanfolyamban részesül a lopásból, rablásból stb., (Derültség.) hanem megfelelő kezelésbe és elbánásba veszik. Hogy mily rettenetesek az állapotok e tekintetben nálunk, azt tudja mindenki, a ki a gyakorlati élet, a törvénykezés terén működött. Mi történik a tárgyalóteremben ? Berezetik a gyermekeket, és mivel a törvény előírja, hogy a belátási képesség is elbírálandó, behívnak egy orvost, hogy a belátási képességet bírálja el. Az orvos végignézi őket, és azt mondja, hogy mindegyiknek van belátási képessége. Erre megkapja mindegyik a maga három-négy hónapját. Egy hang (a közében): Visszaesők lesznek! Nagy Dezső: Nemcsak visszaesők lesznek, hanem legközelebb sokkal súlyosabb bűncselekményt követnek el. Hiszen ezek a szerencsétlen emberek soha semmiféle erkölcsi nevelésben nem részesültek, náluk az erkölcsi érzéket soha ki nem fejlesztették, és ők képtelenek a jót a rossztól megkülönböztetni. Egyszerűen iparukká válik a bűncselekmény elkövetése, lesznek a társadalom pióczái, börtönök lakói és a birójanuár 21-én, hétfőn. 63 ság munkájának fel duzzasztói. (Ugy van! Ugy van !) Ezen a téren legújabban az Országos Gyermekvédő Liga igen sok hasznos munkát nyújtott, s a magyar ügyvédi karnak becsületére váljék, hogy a tekintetben a legnagyobb örömmel ajánlotta fel szolgálatkészségét és közreműködését. Most alakult meg az ügyvédi kaikebelében egy védői bizottság, melynek szerencsés vagyok elnöke lenni, s a mely már megkezdte munkáját ezen a téren. Nekünk igen nagy segítségünkre lesz a büntetőtörvénykönyv novellája, de ez nem elegendő. Ne csak papiroson legyen ez meg, hanem a módszerek is instituáltassanak, a melyekkel foganatosítani lehet. Ma csak egyszerű társadalmi utón teszszük. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Patronage utján! Nagy Dezső : Fájdalom, de ezek nem állnak ugy rendelkezésre, a mint szakszerűen kellene. Ma társadalmi utón igen nehéz és nagy küzdelmeket kell vívnunk. Bár ugy az igazságügyi kormány, mint a belügyi kormány e tekintetben intézkedéseket tett, ma még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Egyet nem szabad elfelejtenünk, nevezetesen azt, hogy ha a kormánynyal egyetértésben a társadalmi akczió e téren megindult, s a fiatalkorúak patronage-a kellő módon szerveztetik, abban az esetben el fogjuk érhetni azt, hogy épen az ifjú bűnösek ügyének felkarolásával és ezen e téren a doktriner kriminálpolitikának mellőzésével sokkal hasznosabb útra fogunk áttérni. (Helyeslés.) Én ezt a kérdést a mélyen t. igazságügyminiszter ur figyelmébe a lehető legnagyobb mértékben, s a legmelegebben vagyok bátor ajánlani, és kérem, hogy a novellájának megvalósitására szükséges intézkedéseket és intézményeket szintén megfelelően létesiteni méltóztassék. Polónyi Géza igazságügyminiszíer: Helyes. Nagy Dezső: Bocsánatot kérek, hogy az idő előrehaladt volta daczára tovább beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Az ügy védi kar vezetésében hosszabb ideig volt szerencsém részesülni; engedjék meg, hogy erről a karról is szóljak. (Halljuk ! Halljuk!) Az ügyvédség tekintetében annyit irtak és beszéltek, hogy szinte feleslegesnek látszik itt a törvényhozás termében a szót még szaporitani. Sokat beszéltünk, de nem tettünk; mert e téren tenni valamit szertelenül nehéz. Az a sok beszéd, az a sok irás, az a rendkívüli erőfeszítés, hogy találjanak ki valami varázsszert, melylyel az ügyvédség helyzetén és állapotán változtatni lehessen, mind keveset ért: r ilyet felfedeznünk egyáltalában nem sikerült. En, ki ezzel a kérdéssel régebben foglalkozom, szinte azt mondhatom, hogy valószínűleg a közel jövőben nem is fog sikerülni. Társadalmi intéz-