Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

M ifi. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. menyeket hirtelenében átalakítani ugy, hogy azok egyszerre helyesek, megfelelők, tökéletesek legyenek, teljes lehetetlenség. A társadalom egyes osztályai, hivatásai mindig csak a szerves fejlődés utján haladnak. Arról kell gondoskodni, hogy ezt a szerves fejlődést helyes és jó irányba tereljük; és ha ezt megtettük, akkor annyira, a mennyire meg fogjuk közelíteni a tökéletest. Abszolút tökéletes semmiféle emberi intézmény nem lehet, való törekvés hiábavaló. Arról panaszkodnak, hogy sok az ügyvéd. Természetes dolog, sok az ügyvéd, mert szabad apálya és a ki nem fér a hivatalnoki pályára, a ki nem fér a bírói pályára, az egyszerűen tódul a szabad pálya felé; mivel az egyetemek tul vannak zsúfolva, nagyon sok ember tódul a lateiner pályák felé, a hol könnyebben érvényesülhet és némi exisztencziát a maga részére biztosithatni vél. Azt mondják: menjen az ipari pályára. Ezt könnyű mondani; de egy oly országban, melynek nincs ipari önállósága, hol óriási küzdelmet kell kifejteni, hogy valaki az ipari téren egyáltalában érvényesülhessen, az emberek nem ugy gondolkoznak, hogy menjünk oda, mert oda küldenek, hanem, a mint a vízfolyás azt keresi, merre van a lejtősebb talaj, arra felé törekszenek. Ez természetes szerves folyam, ezt megállítani teljes lehetetlen. Azt sem törvényhozással, sem kormányi intézkedéssel, hanem csak egy móddal lehet megállítani, egyszerűen gátat húzni és nem engedni át többet, behozni a numerus clausust, (Mozgás.) a minek azután az lesz a vége, hogy csak azon az állapoton fog segíteni, hogy biztosított exisztencziák legyenek, de akkor tizenöt esztendeig ne méltóztassék az ügyvédi karba senkit beengedni, mert ha beeresztünk, akkor nem érünk el vele semmi czélt. (ügy van! Ugy van!) A numerus clausust el nem fogadhatom. Az ügyvédi karon egy ügyvédi rendtartás sem fog ugy segíteni, a mint az emberek gondolják. Sokkal többet várnak tőle, mint a mennyit tőle várni lehetne, és a tekintetben a leghelyesebb igazságügyi politika az, mely nem keresi a varázsszert, a panáceát, hanem az ügyvédi kart a maga hivatásának megfelelően fejleszteni törekszik, fejleszteni annak függetlenségét és pedig ugy anyagi, mint szellemi tekintetben, mert a mennyire fontos a függetlenség a bírónál, ép oly fontos, talán még fontosabb, az ügyvédnél, mert mikor az ügyvéd nem független, és nem függetlenül viszi a biró elé az ügyet, a biró függő anyaggal találkozik és meg van fosztva annak a lehetőségtől, hogy függetlenül ítélkezzék. Ily körülmények közt örömmel üdvözlöm az igazságügyminiszter urat, hogy közzétette az ügyvédi rendtartásról szóló javaslatokat és módot adott arra, hogy az irodalom e kérdéssel behatóan foglalkozzék. Azonban a magam részéről, azt hiszem, hogy az ügyvédi kérdést nagy lökéssel előremozditani csak a bírói kar reformjának kérdésével kapcsolatosan lehet; (Helyeslés.) ha megszűnik a mai beamter-birói nevelés, ha nem fogunk a joggyakornoktól kezdve nevelni bürokratákat ezen a téren, hanem az ügyvédi karból veszszük a bírákat, abból az ügyvédi karból, mely az élettel naponkint érintkezik, az emberek ravaszságával, jóhiszeműségével és rosszhiszeműségével naponkint találkozik. Az ilyen biró azután nem papiros-biró lesz, hanem az élet igazi bírája. (Ügy van! Ugy van! Élénk helyeslés.) Ha ez megtörténik, akkor az ügyvédi kar erkölcsileg is magasabb színvonalra fog emelkedni, mert ez lesz az a kar, a melyből a bírói kar kikerül, és egyszersmind a birói kar is sokkal alkalmasabb, sokkal önállóbb lesz, mert ki lehet válogatni ebbe a karba — nem azokat, a kik véletlenül oda kerültek és a kiknek előbbre kell menniök, hanem azokat, a kik az életben az ő tudásuk, az ö jellemük által magukat kitüntették. (Ugy van! Ugy van!) Ez szerves kapcsolatbahozása az ügyvédi karnak a birói karral és ez adja meg a tulajdonképeni helyes fejlődési irányt. Ehhez tartozik az egységes képesítés és az egységes vizsga, a mely ezzel együtt jár. (Helyeslés.) T. képviselőház! Miután az idő előrejár, befejezem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A jogi törvényhozás talán egyike a legnehezebb törvényhozásoknak. (Ugy van! Ugy van!) A jogi törvényhozásnak nehézsége abban áll, hogy mig más technikai dolgoknál bizonyos pozitiv számokkal és bizonyos pozitív tényekkel lehet számolni, addig a jogi törvényhozás egy folyton előrehaladó és vibráló élettel kell hogy számoljon, a melyet tixirozni nem lehet, a hol az élet haladásában alkalmazandó jogviszonyt csak akkor tudjuk már absztrahálni magából az életből, a mikor az élet megint jót haladt előre, ugy hogy maga a törvényhozás folytonosan bizonyos hátralékban van magával az élettel szemben. Meg sem előzheti, mert ha megelőzi, akkor sem illik rá magára az életre, de ha hátra marad, akkor sem illik rá, és innen van magának a jogi törvényhozásnak mindenkori tökéletlensége. A tudomány fegyvereivel és a tudományos módszerekkel csak azt lehet elérni, hogy az életet és a törvényhozást lehetőleg közelebb hozzuk egymáshoz. A legnagyobb balgaság volna abszolút elérhetetlen czélokat kitűznünk magunk elé, s azokat hajszolni. A törvényhozás terén nem mondhatjuk, hogy a kodifikáczió nem jó, nem mondhatjuk, hogy a novella nem jó, mindegyiknek megvan a maga ideje, megvan az ideje annak, mikor ajjró törvényekkel kell foglalkoztatni a j törvényhozást, de épen abban áll a törvény-