Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

9í. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 59 Ha mi ezen a téren valamit fejlesztem akarunk, akkor egyáltalában vissza kell térnünk bizonyos tekintetben annak a régi szellemnek az újból való meggyökereztetésére, a mely a mi 1848 előtti bíróságainkat áthatotta és a melyet előbb voltam bátor jellemezni, de egyszersmind vizsgálatunk tárgyává kell tenni azt, liogy Ausztrián kissé tulmenjünk és nézzük meg, Hogy más országokban miképen van a birói függetlenség biztosítva. Itt van Poroszország. Ez nem egészen jó példával jár előttünk, mivel ott is a beamterek rendszere áll fenn, mint Ausztriában, sőt még talán nagyobb mértékben túlteng. E miatt a németek igen sokat panaszkodnak ; a legújabban egy műve jelent meg a frankfurti polgármesternek, a ki egyike Németország legkiválóbb jogászainak, Adiekésnek, a ki, mint igen sok német, Angliában az angol birói rendszert tanulmányozta. Kétségtelen dolog, hogy Anglia, a mint már különben konstatálva van többször, ugy az irodalom terén, mint e képviselőházban is, ősi intézményeiben bizonyos rokonvonásokkal birt a magyar intézményekkel. Egy baj volt és egy különbség azokban, nevezetesen az, hogy a mig Anglia szervesen, evoluczió utján fejlesztette tovább azt az egészséges magot, a mely nála megvolt birói intézményében is, addig Magyarország nem volt képes ezt fejleszteni, itt megszakadt 1848-ban a fejlődés fonala, egy revoluezió következett be, nem értem a katonai revolueziót, hanem az intézményekben való revolueziót ; utána behozták nálunk az osztrák rendszert és akkor elkezdett fejlődni a dolog osztrák irányban, de az osztrák bürokrácziának fegyelmezettsége, nélkül, az igazi szabadság legnagyobb ellenségével, a fegyelmezetlenséggel. Ezeknek a szerencsétlen állapotoknak összetalálkozása az, a mely nálunk helytelen irányba vezet a birói igazgatásnál. Hogy visszatérjek az előbb emiitett nevezetes munkára, felemlittetik ott többek között az, hogy Angliában a biró igazán biró, a birói függetlenségnek minden garancziáival körülövezve. Az első garancziája neki a fizetés, a mely, nagyon jól tudjuk, hogy milyen magas összegekre rug, mivel van biró, a ki öt, sőt tízezer fontot kap, szóval egy igazi nagyúri életet biztosithat magának, több lévén a fizetése, mint akár egy miniszternek. Kétségtelen dolog továbbá, hogy Angliában birói előléptetési rendszer nincsen. Angliában az ügyvédek, és pedig a legkiválóbb ügyvédek sorából nevezik ki a birót, a ki ügyvédi hivatásában megfelelő arravalóságot tudott mutatni. A mely birót egyszer állásába kinevezik, az oiman elmozdithatatlan nemcsak abban az értelemben, hogy lefelé el nem mozditható és át nem helyezhető, hanem még felfelé sem mozditható el, legalább ez a gyakorlat. Ennélfogva a bíróban nincs meg az aspiráczió, hogy a kormány kegyeit kérje, hogy a kormányhoz dörgölőzve, a maga előléptetését kieszközölje. Szóval ezek az igazi garancziák. De van egy másik is. Azt mondhatják erre vonatkozólag, a mint már jeleztem, hogy Magyarországon hogyan fogják megvalósítani, hogyan lehet megcsinálni ezt, mert hogyha a birói fizetést emeljük is, az mégsem rúghat olyan magas összegre, a melylyel igazán gondtalan exisztencziát, vagyoni függetlenséget és az azzal járó birói függetlenséget is biztosítani tudnánk ? Ez kétségtelen dolog. Ha a miniszter és a képviselőház folyton és folyton ujabb fizetésjavitásokat fog is tenni, az állam kasszája nem képes arra, hogy a birót egyáltalában vagyonilag független helyzetbe hozza. Ez lehetetlenség, mert kizárja ezt a birói nevelési rendszerünk is, a mely kezdődik a joggyakornokságnál, ingyenes joggyakornokságnál, azután lesz neki egy ötszáz forintos segélye, azután évekig kínlódik a büróban, a hol •ez életet meg nem ismeri, a hol egyszerű idéző végzéseket másol és gyárt, a hol a felekkel egyáltalában nem érintkezhetik, nem tekinthet bele az élet bonyodalmaiba, és nem tudhatja annak az életnek valóságát felölelni, magába szivni, szóval válik belőle egy közönséges papiros-ember, egy beamter, a ki miután aljegj'ző lesz, lesz neki 1000, 1200 forint fizetése, megházasodik, akkor jön az asszony, a gyermekek, jön vele együtt a költségnek óriási emelkedése, és jön az eladósodás, azt pedig követi az anyagi romlás, sőt bocsánat, még az erkölcsi erő csökkenése is, de mindenesetre a biró függetlenségének megrontása. Nos hát ez egy lehetetlen állapot. És most már ha a dilemma igy áll előttünk, hogy ilyen rossz a mi birói nevelési rendszerünk és ezen még nagyobb fhetésjavitással sem tudunk segíteni, ha másrészt látjuk, hogy az állampénztár nem bírja el ezt a költséget, mit kell csinálnunk? Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben egy helyes, czéltudatos igazságügyi politika megtalálja a kellő utat. Ez jjedig semmi egyéb, mint a bírónak tisztán a birói, a bíráskodási teendőkre való szorítása. Az a bíró ne legyen beamter a szó szoros értelmében, az a biró ne legyen papirosbürckrata ember, hanem üljön a maga curulis székében és onnan oszsza az igazságot, ugy a mint az a biróhoz illik. Kelemen Samu : Ne rubrikázzon, és ne statisztikázzon ! Nagy Dezső: Mit csinál most a biró ? Jól méltóztatott mondani, statisztikáznia kell. Mi köze a bírónak a statisztikához ? Semmi köze nincsen hozzá, erre a czélra segédhivatalokat kell felállitani. Ma a biró meg van terhelve a teendőknek egész tömegével, a melyek tulaj donkép nem tartoznak a biróra. Ilyen pl. a kiadványoknak az aláírása. A Curia elnöke minden kiadványt aláir. Mi szükség van erre ? Ezt elvégezhetné a segédhivatal főnöke, mert hiszen nem kell egyebet bizonyítani, mint azt, hogy az eredetivel megegyezik. A Curia elnökének ennél egészen más, sokkal magasztosabb hivatása van. indenféle kezelési teendőtől tehát teljesen meg kell tisztítani a bírákat ;

; ez pedig igen egyszerűen lehetséges. Mutatja 8*