Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

60 94. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. ezt Anglia, Franeziaország példája, a hol olyan grefíe-ek, törvényszéki irodák vannak felállítva, a melyek elvégzik az összes kezelési teendőket. A biró nem csinál egyebet, mint bemegy a tárgyalási terembe, leül, felszólítja a feleket, adják elő mondanivalójukat, meghallgatja azokat, kihallgatja a tanukat, kimondja az Ítéletet, beírja az ítéletkönyvbe és hazamegy nyugalmasan. Ez az igazi bírói funkczió és ha igy csináljuk mi is, meg vagyok arról győződve, meglesz nálunk is a kellő eredmény. A jelen esetben nem demonstrálhatom ezt számadatokkal, mert ez képviselőházi beszédnek nem feladata, azonban szakemberek tudják és megerősítenék azt az állításomat, hogy ennek eredménye, hogy ezzel a bírói teendők legalább is a felére redukálódnának. Ha nekem fegyelmezett birói karom van, a mely az érdemleges munkán kívül nem kénytelen lelket, testet ölő fárasztó testi munkát végezni, hanem egész tevékenységét és egész eszét az érdemleges munkának szentelheti, ugy én biztosíthatom a képviselőházat arról, hogy félannyi bírói munkaerővel is el lehet végezni azt a munkát, — még pedig sokkal különben és sokkal jobban, — a melyet kétannyi ember végez. Mi következik ebből? Egyszerűen az, hogy ezen helyes rendszer alkalmazásával meg lehetne kímélni a birói fizetések felét és ezt oda lehetne adni a birák javadalmazásának megkétszerezésére. Kelemen Samu : Ez igen gyakorlati tanács ! Nagy Dezső: Ez nem részleges, nem csipcsup javítása volna a fizetésnek, hanem olyan javadalmazás, a mely az illetők exisztencziájának biztosítását megkétszerezné. Ez az igazi irány, a melyet nekünk elsősorban kell követnünk az igazságügypolitika terén. Ez nem járna az államkincstár túlterhelésével sem. s meg vagyok arról győződve, hogy az a bíróság azután jobb anyagi dotáczió mellett és csupán az érdemleges munkának szentelve magát, sokkal jobban és függetlenebbel járna el, mint a mostani viszonyok között mai bíróságaink. Ez lesz azután az igazi alkotmányjogi garanczia is. Van itt még t. ház egy másik kérdés is és ez a birói előléjrtetések kérdése. Bocsánat a kifejezésért, ez a rákfenéje a birói függetlenségnek. Mert abban igazsága van az igazságügyminiszternek, midőn azt mondja, hogy helytelen dolog, hogy a birák minduntalan audiencziára jelentkeznek. Hát ez bizonyos tekintetből igenis helytelen, ámbár az is kétségtelen, hogy azokat az embereket nagyon bajos dolog elzárni attól, hogy felügyeleti hatóságuk előtt és annak képviselője előtt egyáltalán megjelenhessen akkor, a midőn akar. De másrészt a birói minősítésnek a kormány kezébe való letétele, azcn titkos minősítési rendszer mellett, a melyet az igazságügyminiszter ur is elitéi, a birói függetlenséget egyenesen aláássa. Mi, a kik naponként a birák között forgolódunk, látjuk azt, hogy milyen nagy mértékben szenved ez alatt a birói függetlenség. Az ember szive facsarcdik el, ha hallja a kifakadásokat, hogy »uram, ha ez igy fejlődik tovább és igy degradáltatok a birói állás, hová fogunk jutni ?« De azt hiszem, hogy e tekintetben sem nehéz a kivezető ut eszméjét megtalálni. Nevezetesen azt, hogy a mi rendszerünk mellett is, mindaddig, mig az angol eszmét esetleg behozhatnók, mit tegyünk. Egész Angliában Walesszel együtt 33 millió ember számára 264 biró van, és hogy ezzel az apparátussal mit lehet csinálni, ezt mutatja Anglia példája, a mely pedig meglehetősen nagy üzleti és ügyforgalommal rendelkezik, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy Angliában nincsenek nagy számmal perek ; Angolországban igen sok a per. Hiszen tudjuk, milyen óriási kereskedelmi forgalma van Angliának ; mily óriási számú üzleteket kötnek ott, a mivel együtt jár a peres jogviszonyok folytonos nagy száma. Angliában a bíróságok tagjainak azon előléptetése, a melyet most bátor vagyok felemlíteni, nem történik meg azon módon, mint nálunk és mi az angol rendszert e tekintetben nagyon bajosan tudnók egyszerre behozni. De hisz nem is az a fődolog, nem is az a helyes irány, hogy mi szolgailag utánozzuk az ottani rendszert, hanem az, hogy azt az eszmét, a mely ott helyesnek és egészségesnek bizonyult, kiragad kellő módon tudjuk alkalmazni a saját viszonyainkra. (Helyeslés baljelöl.) Ez pedig a következőkben állana. Tudvalevőleg az ansziennitás sorrendjében kell a bírónak pályáján előrehaladni és ennek megvan a maga nagy veszedelme, mert az ansziennitás folytán végre olyanok fognak jutni a felső bírói állásokba, a kik egyáltalában nem tudják ott megállni a helyüket. (Mozgás balfelől.) Azután ezen aniziennitás folytán megeshetik az, hogy a felsőbb törvényszékek kvalitative egyenesen lefokoztatnak. Szerintem azonban minden egyes ember, a ki a birói pályára szánta magát és a birói pályán kivan előhaladni, ha már egyszer benne van a birói státusban, akkor az bizonyos fokú előléptetésre mégis csak számot tarthat. Számot tarthat azért, mert ha az az előléptetés be nem következik, a folytonos mellőzések folytán az elégedetlenségeknek egész sorozata következik, a melyek a bíróságoknak helyes és megfelelő közszellemét tökéletesen megrontják. Ezen a bajon felfogásom szerint oly módon lehetne segíteni, ha érjen ugy, mint a hogy a katonatisztek is bizonyos idő múlva el kell, hogy érjenek bizonyos rangot, fokot, azon módon a birói kar tagjai is automatikus előléptetés folytán, a nélkül, hogy ahhoz a miniszter vagy akár a király részéről való kineveztetés kellene, elérjenek egy bizonyos fokot, a mi azonban nem jelentené azt, hogy ezen automatikus előléptetés folytán, a melybe a kormánynak semmi beleszólása nem lenne, hanem a melynek egy bizonyos idő múlva egyszerűen be kellene következnie, az előlépett bírónak azon körből távoznia kellene, a melyben jelenleg van ; az az automatikus előléptetés csak helyi előléptetés maradjon, nehogy ilyen előléptetések által a felsőbíróságok színvonala megrontassák. Igy el volna érhető az, a mit