Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
58 9L országos ülés 190/ január 21-én, hétfőn. Megköszönve szives türelmüket, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Egry Béla jegyző: Nagy Dezső ! Nagy Dezső: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni. Nagy Dezső: Midőn az igazságügyi költségvetéshez hozzá kívánok szólni, akkor a kérdések olyan tömege áll előttem, hogy bizonyos önmegtartóztatással kell élnem, hogy ezekből csak azokat a kiemelkedő pontokat vegyem ki és azokat tárgyaljam, a melyek az igazságügyünk fejlődésének jelen stádiumában a legnagyobb fontossággal birnak. És én itt elsősorban a mai politikai viszonyok mellett igazságügyünknek azt a részét látom legfontosabbnak, a melyet igazságügyi garancziáknak szoktunk nevezni. Ma az ország politikailag egy átmeneti állapotban van, s kell, hogy az ország . . . (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk I) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Nagy Dezső: ...ezen átmeneti állapotban az alkotmányvédő fegyvereket gyűjtse, azokkal magát körülbástyázza, úgyszólván ezekből egy municziót halmozzon fel, hogy mi a legközelebbi időben már ezeknek a fegyvereknek az alkotmány védelmében hasznát vehessük. Ha kritikus idők voltak, akkor nem azok a kritikus idők, a mikor harczolnunk kell, hanem kritikus idő az, a mikor a harczra nekünk elő kell készülnünk ; ha nem készülünk kellőleg előre a harczra, akkor a nagy harczok idejében helyünket kellőképp nem fogjuk megállani. És itt elsősorban az igazságügy az, kapcsolatban a közigazgatással és egyéb alkotmányos garancziákkal, a hol nekünk a mi állami függetlenségünket a birói függetlenségnek vértjével kell körülbástyáznunk. És a birói függetlenség, a mely annyira fontos állami életünkben, s annyira fontos, a mint láttuk a lefolyt alkotmányellenes érában, a mi jövendőbeli alkotmányos fejlődésünk és közszabadságunk megóvására, ez a birói függetlenség, fájdalom, ebben az országban olyan módon biztositva nincs, mint a hogy annak kulturállamban biztositva kellene lennie. Az 1869 : IV. törvényczikk kimoiidotta a birói függetlenséget, kimondotta az elmozdithatatlanságot, szóval kimondotta azokat az elveket, a melyeket minden kulturállamnak törvényhozása a birói függetlenség megállapítása tekintetében ki szokott mondani. Azonban mint az 1848-iki törvényeinknek is jelentékeny része, ugy az 1869. évi IV. törvényczikk, a.mely a birói hatalomról szól. tulajdonképpen csak papiros garancziájává sülyedt le. Azt a birói függetlenséget, a mely elvileg meg volt állapítva, intézményes módon nemcsak nem fejlesztettük, hanem a következő kormányoknak politikája következtében egyenesen visszafejlesztettük. S erre a pontra kell teljes erővel irányoznunk a mi figyelmünket. Az 1869 : IV. t.-cz. a további törvényekben folytonosan mintegy lefelé menő fokozást szenvedett. Ilyen volt például, a mi rendkívül károsan hatott a birói függetlenségre, a bíróságoknak a közönséges hivatalnoki státusokba való besorozása. Az 1871. évi törvény, a mely a bíróságokat rendezte, a bíróságot a közönséges hivatalnoki státusból kiemelte és a bírót hivatalnok helyett magisztrátussá tette, magisztrátussá a szó igazi értelmében, ugy a mint Francziaországban és Angolországban van. De jöttek a további rendezések, a melyek során beosztották őket a hivatalnoki osztályokba, a VII— X. stb. fizetési osztályokba, de sőt megtették azt is, hogy az egyik osztályból a másikba való automatikus előléptetést sem adták meg, hanem, ha a biró a VIII. fizetési osztályból a Vll-ikbe megy föl, ezt csak miniszteri előléptetés folytán érheti meg, tehát magát azt a garancziát, hogy a kinevezéstől, illetőleg előléptetéstől függetlenittessék a biró, lefokozták. Pedig annak a bírónak, ha valakitől függetlennek kell lennie, ugy az elsősorban a kormány, mert sohasem tudhatjuk, hogy milyen idők jönnek, hogy milyen kormány fog ott állani és hogy fog az azzal a bírósággal elbánni. Midőn nehéz idők vannak, mikor az alkotmány eresztékei recsegnek, midőn minden kormány és minden kormányhivatalnok ott áll a hatalom befolyása alatt meggörnyedve : akkor a törvényhatóságok mellett rendületlenül ott kell állania a bíróságnak is. annak az állandó, megtörhetetlen magisztrátusnak, annak a rocher de bronce-nak, a mely az ország alkotmányát elsősorban van hivatva megvédelmezni. (Élénk helyeslés és taps.) Már most, t. ház, igen nehéz probléma előtt állok, nevezetesen, hogy milyen eszközökkel fejleszszük ki az igazi birói függetlenséget? Mondhatom, a kérdés nem könnyű, nem csupán nálunk, hanem egyáltalán az összes kultúrállam okban kemény probléma. Nekünk annyiban nehéz a helyzetünk, hogy a mi birói szervezetünket mint államéleti egyéb fejlődésünket is osztrák mintára, osztrák befolyás alakította át. Már pedig Ausztriában igazi bíróságokat soha sem ismertek; ott a biró épen olyan közönséges beamter, mint a rendőrkáplár, vagy bármely tisztviselő. És ez volt nálunk a veszedelem folytonosan, hogy közvetlen szomszédunk befolyása alatt igazi osztrák bürokratikus irányban fejlesztettük bennünket, a helyett, hogy az ország hagyományaihoz képest, a melynek mindene a szabadság, az önállóság és a függetlenség, bíróságainkat magyar értelemben, magyar szellemben fejlesztették volna. (Igaz ! Ugy van!) Az a régi magyar táblabíró, a kit választottak, a ki a kormányhatalomtól független volt, épen ezért sokkal függetlenebbül, sokkal inkább birói szempontból foghatta fel és végezhette a maga feladatát, mint az a biró, a ki közönséges hivatalnok, a ki nem a birói funkczió nagyságát látja a maga hivatásában, hanem egyszerűen az ő hivatalnoki teendőinek ugy a hogy való ellátását.
