Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

\)h. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 07 nak a nemtörődömsége, vagy a közgazdasági károk meo- nem értése volt az oka annak, hogy a magánjogi javaslat törvénynyé nem vált, hanem a mindenkori igazságügyminiszternek óvatossága, vagy mérhetetlen hiúsága is, a mikor nem merte a javaslatot beterjeszteni, mert mindig valami javítani valót talált rajta, vagy nem akarta simítás nélkül beterjeszteni azért, hogy az ő nevéhez fűződjék annak megalkotása. Én tudom nagyon jól, és azt hiszem, képviselőtársaim valamennyien egyetértenek abban velem, hogy a habozás Polónyi Géza igazságügyminisztertől távol áll, és csak arra kérem, hogy annak a minden ember körül lappangó hiúságnak ne engedjen gyökeret verni a lelkében és terjeszsze be a javaslatot mielőbb, hogy törvénynyé válhassék a j)olgári törvénykönyv is, mert ugy a nemzet, a mely az országgyűlést ide beküldötte, elvárja, mint az egész függetlenségi és 48-as párt, a mely ennek a háznak többségét képezi, kötelezve van a nemzettel szemben arra, hogy végre a magánjog terén is becsületes és megbízható alapot teremtsen. örömmel nyugtatom a perrendtartásra vonatkozó javaslat beterjesztését, mert az kétségtelen dolog, hogy mai eljárásunk mindenre vezet, csak az igazságnak gyors kiderítésére nem. A mikor a mai eljárásunk mellett, a felperesnek a leglázasabb sietsége mellett is legalább kilenczven najj szükséges ahhoz, hogy az ügy a pertárból az illetékes biróhoz bekerüljön, akkor szó sem lehet arról, hogy mi gyors igazságszolgáltatást remélhessünk. Természetes dolog, hogy az uj eljárás lehetetlenné fogja tenni bizonyos nagyterjedelmű törvényszékek működését, mint a milyen pl. a pestvidéki törvényszék, vagy a vele közvetetten szomszédságban levő szolnoki törvényszék, a mely 60—65.000 ügyszámmal dolgozik évenként, a melyeknek adminisztrálása végtelen nehéz nagy terjedelmüknél fogva. Mintegy önkéntelenül illeszkedik bele az uj perrendtartásba a jászberényi törvényszék, és itt látom én különösen megindo-, kolva a jászberényi törvényszék szükségességét a mely joggal vezette bizonyosan ugy az igazságügyminiszter urat, mint Jászberénynek igazságos képviselőjét arra, hogy ennek felállítását szorgalmazza, mert ok nélkül egyikük sem lett volna erre képes. És daczára annak, hogy ezek a bíróságok itt-ott szaporitandók lesznek, nem akarom elhinni, hogy ez lényeges kiadási többletet idézne elő azért, mert ezen bíróságok megosztatnak és a létszám nem fog lényegesen felemeltetni. Az igazságszolgáltatás gyorsítására egy egészen primitív kezelési ideával jövök, a mely bizonyos mértékben ugy az egyes birák részéről, mint a közigazgatási eljárásban az egyszerűsítésről szóló törvény alapján már foganatba is vétetett. Ez a postai kézbesítés. Ha megnézzük a budapesti bíróságok szervezetét, azt látjuk, hogy egy egész sereg ember foglalkozik birói határozatok kézbesítésével. A magyar kincstárt terheli egy csomó embernek létfentartási költsége akkor, mikor ezek teljesen improduktive foglalKÉFVH. NAPLÓ 1906 —1911. VI. KÖTET. koznak, mert azt, a mit az országban körülbelül 2000 kézbesítő teljesít, meggyőződésem szerint a posta személyzetének mondjuk egynéhány tíz emberrel való szaporítása teljesen elvégezhetné. (Igaz ! Ugy van !) A költségvetési indokolásból kiemelem, hogy ötven telekkönyvi birói állás rendszeresittetik. Az ország széles köreiben fog megnyugvást kelteni, hogy végre olyan községek telekkönyvei is rendeztetni fognak, a melyek egynémelyikének tudomásom szerint az 1851-ik évi első összeírás óta soha becsületes használható telekkönyve nem volt. E tekintetben csak azt a kérelmet terjesztem az igazságügyminiszter úrhoz, hogy ne a kataszterrel kapcsolatban és ne egyes vármegyék szerint készittesse el a telekkönyveket, hanem a hol a legégetőbb a szükség, oda kivételesen is küldje ki ezeket a bírákat és ezek segédszerveit, ugy hogy végre segítsünk ezeken a községeken, a melyek ötvenhét esztendő óta lehetetlen állapotban vannak. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy mint ügyvéd, bizonyos tekintetben az ügyvédi kérdéshez is hozzászólhassak. A mit mondandó vagyok, az csak közvetve ügyvédi érdek, mert meggyőződésem szerint inkább országos közgazdasági érdek. Az egyik az az ügyvédi karban általánosan ismert birói eljárás, hogy az érdemleges ügyvédi munka a bíróságok által kellő méltatásban nem részesül. (Igaz! ügy van!) Ennek a következményeit nem az ügyvédi kar, hanem a jogkereső közönség sinyli meg (Ugy van!), mert az ügyvéd tudva azt, hogy az ő érdemleges munkája birói méltánylásban részesülni nem fog, kénytelen magát dijlevéllel fedezni, a melyben meg kell állapítani annak az esetleges eljárásnak költségét, a mely előre nem látható, de esetleg el is marad. Ha az ügyvéd tudja, hogy az ő munkáját a biró honorálni fogja, nem fog előzetes díj leveleket beszerezni és akkor meggyőződésem szerint az eljárás a félnek sokkal olcsóbb lesz. (Ugy van !) Másik megjegyzésem vonatkozik arra, hogy vannak ma a törvények szerint az ügyvéd munkakörébe utalt olyan cselekmények, a melyek a publikum előtt az ügyvédi eljárást épen nem teszik szimpatikussá, sőt lehetetlenné teszik, de melyek nem is méltók az ügyvédi funkczióra. Ilyen a száz koronán aluli végrehajtásoknál való közbenjárás. (Ugy van!) Erre semmi szükség nincs, mert vagy van alap a végrehajtásra, s akkor megtalálja azt a végrehajtó, vagy nincs, akkor ne adjon a törvény módot, hogy a jogával visszaélni akaró ügyvéd a minden alkalommal való közbenjárással a szegény fizetni nem tudó adósnak terheit szaporítsa. (Igaz ! ügy van !) Ezek azok, a miket első fölszólalásomban az igazságügyminiszter urnak és a t. háznak szives figyelmébe ajánlani bátor voltam abban a meggyőződésben, hogy a becsületes igyekezet méltánylásra talál. 8