Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-114
lí'i. országos ülés 1907 február 11-én, csütörtökön. Má elbocsátjuk és az igy elbocsátott munkások a társláda-alapszabályok 27. §-ának b) pontja értelmében elvesztik a társláda nyugbéralapjávai szemben fennálló igényeiket is.« Okolicsányi László : Nagyon helyes ! Mezőfi Vilmos : »Petrozsény, 1906. szeptember 3-án. Jó szerencsét. Salgótarjáni kőszénbánya részvénytársaság bányaigazgatósága.« (Helyeslés.) Kegyeskedjenek itt figyelembe venni azt, hogy nem arról van itt szó, hogy egy hónapig vagy egy fél évig fizették ezeket a 12—14%-os járulékokat a társládákhoz, hanem arról van szó, hogy egy életen át, 25—30 éven át befizették ezeket a járulékokat, és ha nemcsak a sztrájk miatt, hanem bármilyen okból, talán azért, mert megöregedett az a munkás és nem tud eleget dolgozni, kidobják talán azért, hogy nyugdíjigényétől megfoszszák, elveszti minden jogigényét a társládával szemben. Erre való tekintettel legalább némikép segítsünk a bányászmunkásokon is addig, a mig a pénzügyminiszter ur beváltja igéretét és elénk terjeszti a bányatörvény reformját, a melyben talán ezek a nagy visszaélések a bányatársládák részéről orvosoltatni fognak. Tegyük meg ebben a javaslatban is ugyanazt, a mit megtettünk a dohánygyári munkások érdekében, a kik pedig — elismerem — a bányatársládákkal szemben sokkal jobb viszonyban vannak, mert az ő gazdájuk tisztán az állam, a mely őket tisztességesebben és becsületesebben látja el, mint a bányavállalatok az ő munkásaikat. Tehát ugyanazt az előnyt, a melyet ez a törvényjavaslat a dohánygyári munkásoknak biztosit, adjuk meg a bányamunkásoknak is, vagyis a hol ez a javaslat azt mondja, hogy a betegség esetében nyújtandó segélyek legcsekélyebb mérvére vonatkozó rendelkezések a dohánygyári betegsegélyző pénztárakra is alkalmazandók, mondjuk ki azt is, hogy a bányatársládákra is kötelező az, hogy legalább annyit legyen köteles adni a bányatársláda az ő- beteg munkásainak, mint a mennyit e szakasz alapján a dohánygyári munkás kap. A mit az állam mint munkaadó — mert az állam a dohánygyári munkásokkal szemben munkaadó — megad a dohánygyári munkásoknak, miért tagadná meg azt az állam, mint munkaadó a bányászmunkásoktól, és ha az állam mint munkaadó előnyösebb helyzetbs hozza bányászait a maga bányáiban, akkor a bizonyára nagyobb perczentre dolgozó magánbányák és magán kohóvállalatok miért ne adhatnák ugyanazt abból a 12—14%-os hozzájárulásból, a mit legnagyobb részben a munkások fizetnek a társládának ? Javaslom a következő inditvány elfogadását. A 156. §. harmadik bekezdésében . . . Elnök : Nem a 156. §-t tárgyaljuk most, hanem a 155. §-t. Ennél nem lehet ezt a módositást előterjesztem. Mezőfi Vilmos: Akkor majd a 156. §-nál bátorkodom az indítványt benyújtani. Elnök : Ha szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 155. §-t változatlanul elKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. fogadni, igen vagy nem? (Igen. 1 ) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 156. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 156. %-t). Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Előbb jelzett indítványomat most vagyok bátor előterjeszteni és elfogadásra ajánlani. Inditványom a következő (olvassa) : »A 156. §. 3. bekezdésének 4. sorában, ezen szó után »pénztárakra« szurassék be ezen két szó »és bányatársládákra«. Tisztelettel kérem módositásom elfogadását. Hammersberg László jegyző: Popovics Sándor! Popovics Sándor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő urnak indítványát, már előre is jelzem, elfogadásra nem ajánlom és igy azt természetesen a magam részéről sem fogadom el. Az ok, a miért ezt teszem, az, hogy a kormány kötelességének ismeri a bányamunkások helyzetét figyelemmel kisérni (Helyeslés.) és a szerzett tapasztalatok alapján azokat az intézkedéseket, a melyeket a szocziális téren szükségesnek tart és a melyek az érdekelt bányaipar és munkások érdekeit összeegyeztethetik, meg is tenni. (Általános helyeslés.) A mi az előttem szólott t. képviselő ur inditványának megokolásában foglalt érdemi megjegyzéseket illeti, azt hiszem a valóságnak tartozunk azzal, hogy konstatáljuk, hogy a bányatársj)énztárak és a betegsegélyző pénztárak között teljes analógia nincsen. Az analógia nem állhat fenn azért, mert én megengedem, hogy egyes esetekben kevesebbet szolgáltatnak, mint a betegsegélyző pénztár a szőnyegen lévő javaslat értelmében szolgáltatni fog, de viszont oly szolgáltatásokat is vállalnak, a minő pl. az aggkor esetén való ellátás, a minő pl. a családtagok ellátása, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslat keretében rendezve nincsenek. Egy hang (a középen) : Ezek különféle dolgok ! Popovics Sándor : En megengedem a különféleséget, de ez csak azt indokolja, hogy az egységes szabályozásra égető szükség van, s ezért van szerencsém kijelenteni, hogy a pénzügyi kormányzat elsőrendű kötelességének ismeri, hogy, egyetértőleg az igazságügyi kormányzattal, a bányatörvényt mielőbb elkészítse, nemcsak azért a matériáért, a melyről most szó van, hanem azért is, hogy ez az ügy, a mely az én nézetem szerint a magyar államnak, mondhatni, egy becsületbeli adóssága, az ország közgazdaságával szemközt, végre és pedig a lehető rövid idő alatt szabályoztassék. (Élénk helyeslés.) Ez okból kérem a beadott inditvány mellőzését. (Helyeslés.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A 156. §-nak 1., 2. és 3. bekezdése nem volt megtámadva. Kérdem a t. Lázat, méltóztatik-e a 156. §. meg nem támadott részét, a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében, változatlanul elfogadni: igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a szakasz meg nem támadott részét elfogadottnak jelentem ki. 65
