Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-114

514 iik országos ütés 1907 ) A 3. bekezdéshez MezőfL Vilmos képviselő ur adott be egy módosítást, a mely szerint annak 4. sorába a »pénztárakra« szó után tétessék »és bányatársládákra«. • Kérdeni a t. házat, méltóztatik-e szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur indítványával a 156. §. 3. bekezdését a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint változatlanul elfogadni: igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, minélfogva Mezőfi Vilmos képviselő ur módosítása elesett. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Következik a 157. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 157. %-t). Gratz Gusztáv! GratZ Gusztáv: T. ház ! A 157. §. az eljárást illetőleg, a mely a vitás kérdések eldöntése körül követendő, az 1884 : XVII. t.-czikk, az ipartörvény 176. §-ára oly értelemben utal, hogy a vitás kérdések e szakasz szerint döntendők el. Ezzel szemben aggályok merültek fel épen az érdekelt jogászi szakkörökben, mert a 176. §. már teljesen elavult, nem felel meg többé a kor igényeinek és nem felel meg azoknak a követelményeknek sem, a melyeket az e kérdésekben követendő eljárás tekintetében támasztani kell. Az iparhatósági eljárás Budapesten a kerületi elöljáróknak, vidéki városokban a rendőri hatóságoknak, községekben pedig a szolgabiráknak kezébe van lefektetve, tehát igen nagy mértékben elfoglalt tisztviselők kezébe, a kik nem tudnak kellő gonddal eljárni ezekben az ügyekben. Az az állapot, a mely ennek következtében kifejlődött, az iparhatósági eljárást teljes formasággá tette. Hozzájárul ehhez, hogy az eljárás az idézett törvényszakaszban magában is rosszul van szabályozva. Nincsen módjában az iparhatóságnak, hogy eskü alatti vallomásokat vehessen ki, vagy pedig, hogy tanukat hallgathasson ki és így az egész eljárás nem alkalmas az igazság kiderítésére. Tényleg az iparhatóság csak a békéltető bíróság szerepét játszsza, de az esetek 95 %-ában eljárása tisztán formalitás és közbeeső stáczió, a melyet bátran ki lehetne küszöbölni. Alig több mint öt, de legfeljebb 10%-a az eseteknek, olyan, hogy ezen eljárás tényleg eredményre is vezet. Különben egymagában még igy sem volna annyira aggályos a szakasz, ha nem volnának olyan intézkedései, a melyek rendkivül hátrányossá teszik az iparhatósági eljárást a jogkereső felekkel szemben. Ez a hátrány abban áll, hogy az idézett 176. §. szerint abban az esetben, ha 8 nap alatt nem adatott be felebbezés az iparhatóság határozata ellen a bírósághoz, az iparhatóság határozata végérvényes és többé semmi körülmények között meg nem dönthető, mert sem igazolásnak, sem ujrafelvételnek, sem bármiféle jogorvoslatnak hebye nincs. Ez oly drákói rendszabályba mely páratlanul áU hruár 2í-én, csütörtökön. egész judikaturánkban, és a melyet csak súlyosbít az, hogy a végrehajtást azonnal el kell rendelni és hogy a felebbezés sem akasztja meg a végrehajtást. Ez a szakasz ugy, a mint van, abszolúte nem felel meg a kor igényeinek és igy nagyon sajnálom, hogy ezt a szakaszt átmenetileg — mert tudom, hogy az iparhatósági eljárás revíziója munkában van — a munkásbiztositás keretében felmerült vitás kérdésekben alkalmazni kell. Felmerült az az óhaj, hogy tekintettel arra, hogy ez az eljárás az esetek legnagyobb részében úgyis esak közbeeső stáczió, a melynek semmiféle hatása a perre nincsen, töröltessék el az egész idevonatkozó intézkedés és egyszerűen a sommás eljárás szabályai alkalmaztassanak. Ezt a véleményt azonban nem tudom magamévá tenni, mivel egy jól és czélszerűen megállapított iparhatósági eljárás számot vethet azokkal a specziális körülményekkel is, a melyek a munkaadó és munkás szempontjából latba esnek, mig a sommás eljárás erre nincs figyelemmel. Igaz, hogy a mostani eljárás abszolúte nem ilyen és hogy átmenetileg a helyzet rosszabb lesz, mint a sommás eljárás alkalmazása esetén, de az iparhatósági eljárás revíziója után viszont jobb lesz. (Helyeslés.) Épen azért csupán azt a kérdést vagyok bátor az igen t. kereskedelemügyi kormányhoz intézni, hogy az iparhatósági eljárás revízióját lehetőleg siettesse, és hogy lehetőleg rövid legyen az az idő, a mely alatt ezt a mostani eljárást a munkásbiztositás keretében felmerült vitáknál is alkalmazni kell. Különben a szakaszt elfogadom. (Elénk helyeslés.) Várady Károly jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. ház ! Teljes mértékben osztom azt a felfogást, a melyet Gratz Gusztáv képviselő ur a 176. §-szal szemben kifejtett. Az iparhatóságok előtti békéltető eljárás tényleg elavult és értéktelen. Csak időmulasztás és felesleges stáczió a perlekedő felekre. Mindazonáltal figyelemmel arra, hogy az ipari bíróság törvénytervezete úgyis készen van és legközelebb megszabadulunk ettől, magam is megnyugszom ebben az eljárásban, azonban módositandónak tartom a 176. §-nak egy nagyon sérelmes intézkedését, a mely azt rendeli, hogy nyolez nap alatt kell a törvény rendes útjára menni. Ha tehát ezt igy változatlanul veszszük át a törvénybe, akkor ellentétbe jövünk ezen törvény szellemével. Ezen törvény mindig 15—30 napot, sőt még hosszabb határidőket is szab a jogát kereső félnek arra, hogy a törvény útjára lépjen. Ezért tisztelettel ajánlom, hogy a 157. §. végéhez, ott, a hol az mondatik, hogy »az 1884. évi XVII. t.-cz. 176. §-a szerint döntetnek el«, e szöveg tétessék : »azon eltéréssel, hogy az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek a határozat kihirdetésétől számítandó 15 nap alatt áll jogában igényeit a-törvény rendes utján érvényesiteni«. Ha ezt nem méltóztatnának elfogadni, akkor nyolez nap volna kötelező, mert a 176. §. nyolez napot mond ; már pedig igy a törvény szellemével jönnénk ellentétbe.