Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

9h. országos ülés 1907 a körülötte lévő levegőt, hogy ekként »eseteket« alkosson. Ezeket az »eseteket« azután föltűzdeli a klasszikus objektivizmus gombostűjére és főés alfajok, fejezetek, bekezdések, kikezdések szerint szortírozza és raktározza. így igyekszik a törvény automatává tenni a birót, a kinek az egyik oldalán bedobja az esetet, bogy a másik oldalán kijöjjön a büntetés. A mi e köze a két művelet közé esik, az alig egyéb, mint matematikai tornászat, a minimumok és maximumok számlétráján, kivonások, szorzások, osztások, kamatszámítások és nem tudom én miknek a segitségével. Pedig, t. ház, a bűn szocziális baj. És ha ez az igazság nem volna magától értetődő, két adat világítja ezt meg legjobban. Az egyik az, hogy a bűntettesek közül 92-8 % teljesen vagyontalan, 5-5% némileg vagyonos és csak 17%-nak van vagyona. A másik az a mindnyájunk előtt ismert adat, hogy a legtöbb bűncselekményt deczemberben és januárban követtetik el, a legkevesebbet júniusban és júliusban. Nem a tömegrosszaság okozza tehát a bűnt, hanem a tömegnyomor és még sem szocziális eszközökkel, hanem csak fegyházzal küzdünk ellene, (ügy van! ügy van!) i Vissza kell hát adni a törvényt a maga hivatásának, a birót a maga rendeltetésének. Minden törvénynek alkalmazása — és erre helyesen mutatott rá Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam — egy hazugságon alapszik. Ezt a hazugságot a jogi életben fikcziónak nevezzük. E hazugság abban áll, hogy a törvényt mindenki ismeri. A míg a törvény megfelel természetes jogi érzékünknek, addig ebből a hazugságból nem fakadhat igazságtalanság ; de ha a jog eltávolodik az élettől, ha a törvény a maga mesterkéltségében túlmegy a közönséges életfelfogásokon, akkor ez irtóztató veszedelmeknek forrásává lehet. Egyszerűsítenünk kell tehát a büntetőtörvénykönyvet. A büntetendő cselekményeknek csak nagy csoportjait kell felállítani, a melyek között szabadon mozoghat és igazodhatik el a biró. Meg kell szüntetni a temérdek kategorizálást, a mely a legkiválóbb birót, és különösképen ezt, az elmének arra a játékára csábítja, a mely tudományos minősítés szőrszálhasogatásában merül ki, és megfeledkezik az emberről. Olyan ezeknek a bíráknak az eljárása, mint azé a műtő-orvosé, a ki örvendő arczczal jelenti be a családnak, hogy az operáczió fényesen sikerült, ámbár a beteg mellesleg belehalt. És el kell törölnünk a minimumokat, azokat a tiz, öt, és két esztendős, azokat a hathónapos legkisebb büntetési tételeket; fel kell oldozni a birói lelkiismeretet ezek alól a szégyenkötelékek alól. Egy lás nemzet törvényhozása, a hollandiai büntetőtörvénykönyv már példát ad erre. Ott minden bűncselekmény legkisebb büntetési tétele egy nap. A mig azonban a büntetőtörvénykönyvnek ity

en gyökeres reformjára kerülhetne a sor, meg kell valósitanunk a legsürgősebb intézkedéseket, január 21-én, hétfőn. 45 Ezek a legsürgősebb intézkedések teljesen abban a keretben mozognak, a melyet az igazságügyminiszter ur a közvélemény és nemcsak a jogászi, hanem az egész közvélemény egységes megnyilatkozása gyanánt helyesen fogott fel és mutatott itt be a t. háznak. A lopásról és a hatóság elleni erőszakról van szó elsősorban. Hiszen, t. ház, a büntetőtörvénykönyvnek van egy 91. §-a, mely a birót azzal a kivételes joggal ruházza fel, hogy szorosan megvont határok közt élhet a rendkívüli enyhítés jogával. Nyilvánvaló, hogy ezt a törvényhozó különös, kivételes jog gyanánt kívánta megállapítani. És mégis a hatóság elleni erőszak bűntettének 93%-ában alkalmazza a bíróság ezt a paragrafust. A lopások eseteiben az igen t. igazságügyminiszter ur maga mutatott reá arra, hogy a kegyelmezési jog gyakorlásával kellett helyrehozni a törvénynek embertelen szigorát, pedig a kegyelmezési jognak rendszerré való tétele ennek a jognak lényeges rendeltetésétől való megfosztása. Mindez, t. ház, nem egyéb, mint a birói lelkiismeretnek fellázadása a törvény ellen, a melynek rácsait nem egyszer tehetetlenül verdesi. És meg kell valósitanunk Deák Ferencz nagy reformeszméjét, a dorgálás intézményének behozatalát abban a most már modern alakjában, a melyre az igazságügyminiszter ur reá mutatott, t. i. a feltételes elitélés intézményének behozatalával. Igaz, hogy ennek a reformnak sok az ellenese birói és ügyészi körökben. Hiába, t. ház, áll a franczia közmondás : Vieux et savants on n'aiment pas les nouveautés, — a kik öregek és tudósok, nem igen kedvelik az ujitást. De ha az élet a szenvedések iskolája, akkor kell, hogy a jog a vigasztalásnak iskolája is legyen és a törvénynek nemcsak az a hivatása, hogy öklével a szerencsétlen embernek arczába üssön, hanem az is, hogy oltalmazni, megvédeni, felemelni és mint minden emberi intézmény, megbocsátani is tudjon. (Helyeslés.) T. ház ! Az az ankét, a melyet az igazságügyminiszter ebben a kérdésben megtartott, nagyban és egészben ezekre az eredményekre is vezetett és én csak annak a kívánságomnak és annak a bizodalmamnak is adok kifejezést, hogy ez a mostani büntetőtörvénykönyvi novelláris javaslat nem fog elődei sorsára jutni, nem fogjuk reá alkalmazhatni annak a közmondásnak a travesztáját, hogy az ut az igazságügyi javaslatok temetőjéhez ankétekkel és bizottságokkal van kikövezve. (Derültség.) T. ház! A büntetőtörvénykönyvnek anyagi formalizmusát még merevebbé teszi, szinte betetőzi a büntető eljárásnak formalizmusa. Egy gazda éjjel elküldi ^cselédjét a szomszédos város gyógyszertárába beteg gyermeke számára gyógyszerért. Hogy a cseléd gyorsabban járjon, lovat is ad alája, de figyelmezteti, hogy ugy vigyázzon a lóra, mint a szeme fényére, mert az állat egy kicsit makranczos. Az ut felén a ló megcsökönyösödik és nem