Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

44 94. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. hatalmasabb szövetségesünket, nemcsak fegyvertársunkat, de fegyverünket ebben a küzdelemben, nap-nap után az állami rend szempontjából csavarták ki a kezünkből. Es ha végigtekintünk az egész emberiség történetén, látjuk, hogy mindabból, a mi évezredek előtt lázadás volt az állam rendje ellen, később a legnagyobb jogok, a szabadság legdrágább kincsei, mindnyájunk tulajdonába átment közkincsek keletkeztek. Izgatás volt annak idején az állami rend ellen magának a kereszténység eszméjének megszületése, a mely előtt, akármilyen vallásfelekezethez tartozzunk is, tisztelettel hajlunk meg ; izgatás volt az állami rend ellen a küzdelem a lelkiismereti szabadságért, a gondolatszabadságért, a rabszolgaság megszüntetéséért és a jobbágyság felszabaditásáért. (Igazi Ugy van !) Mindez izgatás volt az akkori állami rend ellen. Am ha ezeket meg nem teremtettük volna, évezredekkel estünk volna vissza a sötétségbe. (Ugy van! a középen.) Bródy Ernő: Kossuth Lajost is izgatásért csukták be ! Kelemen Samu : T. ház ! Senki sincs jobban meggyőződve, mint én, hogy a t. igazságügyminiszter úrtól minden ilyen czélzat feltétlenül távol áll és épen azért intézem hozzá azt a tiszteletteljes kérelmet, hogy ebben a tekintetben megnyugvást adni szíveskedjék. De épen ezért hozzá kell tennem azt is, hogy én nem tudom elképzelni a sajtó kétségtelenül létező kinövéseinek — mert hisz minden szabadságnak megvannak visszásságai — más orvoslását, mint azt, hogy elsősorban meg kell teremtenünk az u. n. sajtókamarákat, a sajtónak legteljesebb autonómiájával. Legyen szabad azt mondanom, hogy akármilyen kicsiny tényezője vagyok a közéletnek, nekem jogom van ezt követelni. Jogom van azért, mert én a gondolathoz való jogot még fontosabbnak tartom, mint a kenyérhez való jogot. Emődy t. képviselőtársam azt mondotta, hogy kenyér nélkül nem lehet megélni. De én azt hiszem, hogy kenyér nélkül még valahogy csak meg lehet élni, mert a kenyeret pótolni lehet egyéb silány táplálékkal, ff/gr?/ van! Zaj. í'elkiáltások : Kalácscsal/ Derültség.) de a melyik állam gondolatnélkül való, az az állam feltétlenül meghalt, elsülyedt, elpusztult, (Ugy van I) Igen fontosnak tartom továbbá, t. ház, hogy szigorítanunk és gyorsítanunk kell a megtorlási eljárását a sajtóvétségekben. Ha az elkövetett vétségnek nyomában jár a büntetés, ha az illető tudja, hogy, ha könnyelműen rágalmaz meg intézményeket, embereket és a legdrágábbb jószágot a világon, a becsületet, akkor nem hetekig, hónapokig tartó dicsőségben lesz része, hanem a vétség nyomában jár a büntetés, akkor megtaláltuk a leghatalmasabb, az egyedüli fegyvert, a melylyel a sajtószabadság kinövései ellen küzdenünk szabad. Az egyesülésnek és gyülekezésnek joga, t. ház, azon szabadságok közé tartozik, a melyet törvényben biztosítani nem mertünk. Ezt a nagy jogot, az alkotmánynak ezt a nagy biztosi tékát a jognak területéről átutaltuk, mondhatnám áttolonczoltuk a hatalom országába. Czélszerűségi okokból tettük ezt. De kérdem, hogy, a mi megfelel a ma czélszerűségének, megfelel-e a holnap czéljainak is ? S nem az-e a politikai czélszerűség, hogy ma megérezzük a holnapnak kívánalmait, hogy ma bebocsássuk azt, a ki csak kopogtat ajtónkon, mert a bebocsájtásnak feltételeit még meghatározhatjuk, s ne várjuk be azt, míg dörömbölve töri ránk az ajtót ? És bizonyos-e az, hogy a politikai napnak ép ugy megvannak a maga meghatározott óraszámai, mint a csillagászati napnak ? S tudjuk-e mindannyian, hogy a politikai kalendáriumban is a mára a holnap következik, s nem következhetik-e utána a tegnap ? És vannak bizonyos kérdések, a melyeket megoldani nem tudtunk. Ezek a kérdések a jogi életnek mindennapi, szinte aprólékos szükségletei, a melyek azonban mellőzhetlenek, mert elkerülhetlenek és elkerülheti ének, mert szükségesek. Mindig csak azt gondoltuk, hogy elég a jogot megalkotni, de arra nem gondoltunk, hogy a jogot fejleszteni, módosítani, az élet igényeihez alkalmazni, szögleteit letördelni, érdességeit lecsiszolni kell, az életnek és jognak felületeit akként kell illeszteni egymáshoz, hogy ne csak az élet töltse be a jognak hézagait, hanem a jog is betöltse az életnek hézagait, örvendek, hogy az igazságügyminiszter ur ezzel a közkeletű felfogással szakított a maga reformtervezetének bejelentése alkalmával. Mert az, a mit az előző kormányok tettek, hasonlatos annak az exotikus fejedelemnek eljárásához, a ki elhatározta, hogy birodalmát országutakkal látja el, s mikor tervét megvalósította, élete alkonyán azt látta, hogy munkáját elölről kezdheti, mert az uj utakat mind megépítette ugyan, de arra nem gondolt, hogy a már megépített utakat tatarozni és jókarban tartam is kell. T. ház ! 1878-ban alkottuk meg a büntetőtörvényt. Nagy, hatalmas tudásra valló munka. de nem az élet műhelyében és nem az életnek készült, hanem a könyvtárszobában a fóliánsok között. Nincs törvény, a melynek kapcsolata az élettel szorosabb volna, mint a büntetőtörvénykönyv, s nincs törvény, a mely antiszocziálisabb volna, mint a büntetőtörvény. Simonyi-Semadam Sándor: Ez igaz! Kelemen Samu : Ez a törvény kérlelhetlen szigorral üldözi a pillanatnyi megfeledkezést, eltévelyedést, azt a szinte vétlen elbukást, a mely a nyomasztó szükségnek vagy az indulat fellobbánásának eredménye, s a melyben, méltóztassék elhinni, nincs sem akarat, sem szándék; ellenben kezeink közül kisiklani, nem egyszer diadalmaskodni engedjük a gonosz czélzatot, a tervszerű kiszámítást, a ravasz fondorlatot. Ez a törvény csak bűntettet ismer, a melyet a paragrafusok mérőkészüléke alá gyömöszöl, de nem ismeri az embert a maga szenvedéseivel, indulataival, nyomorával és emberi gyarlóságaival. A törvény elszakítja az embert környezetétől, életviszonyaitól, kiemeli a társadalomból, szinte kiszivattyúzza