Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-114

502 ilh. országos ülés I9ü7 február 21-én, csütörtökön. izgatás számára csak tér nyílott, ezek az urak olyan szervezettel dolgoztak, hogy, a mint a tenger vizét átjárja a só, ugy iparkodtak ők is áthatni a kerület politikai meggyőződését és befolyásolni őket túlzó nemzetiségi eszmékkel és a magyar állam ellen intézett tervszerű agitácziókkal. így egyebek között már a múlt választásnál a vizsgálat igazolta, hogy a választás előtt minden községből, külföldről és idegen kerületekből hoztak oda olyan nemzetiségi agitátorokat, a kik részben már elitélve voltak jogérvényesen, részben pedig nemzetiségi izgatás miatt már börtönben is ültek. Érdekes volt a választási felvonulás alkalmával, a mikor a csendőrőrmester a másik csendőrrel beszélgetett, mondván : »Nézd, ez egy évig, ez félévig, ez két évig ült a börtönben !« A vezetők ott mind kiszemelt agitátorok, börtönviselt emberek voltak, "a kik vértanúi voltak már az ő nemzetiségi meggyőződésüknek és ezek a mártirok vezették most is a választást, még pedig nagyon jól mondta Hódy Gyula képviselő ur, hogy az egész kerületben elterjedt hit szerint, sőt némely közigazgatási tisztviselő referádáj a szerint, parasztruhába, álruhába öltözött idegen kortesek jöttek ki a nép közé, nemcsak ebből a kerületből, a lugosi kerületből, azután a határszélekből, hanem odahoztak Romániából, Olaszországból zsurnalisztákat és mintegy nemzetközi felügyelet alá helyezték a mi legszentebb alkotmányos jogaink gyakorlását. (Mozgás és felkiáltások : Hallatlan !) Mikor pedig a választás előtt az agitáczió hulláma úgyszólván a legmagasabbra csapott és a dagály a legmagasabbra nőtt, akkor azok az emberek fenyegető leveleket szórtak be a magyar állameszméhez hű választók lakásaira, megfenyegetvén őket házaik felgyujtásával, családtagjaik lebunkózásával, vagyonuk megrongálásával, ha árulói mernek lenni nemzetüknek. Mert az egész kerületben fel volt vetve a kérdés : most arról van szó, a magyar uralkodjék-e Magyarországon, vagy a román hegemónia nyerje el végre diadalát. (Mozgás.) Ugyanigy volt a nagyzorlenczi és az oraviczai kerületekben. És a nyomozás folytán is beigazolást nyert, hogy ezek az emberek a magyar jelvényeket megtagadták, és a választáson semmiféle nemzeti zászlót ki nem tűztek. Egyetlen jelvény, a mely őket a magyar államiságra emlékeztette volna, náluk elő nem fordult, hanem kalapjuk mellé ki volt tűzve a zöld galy, a melyet ők frunza verdének neveznek. Tetszik tudni, mit jelent az a zöld galy ? Az ifju Románia jelvénye, a román faj uj sarjadzó erejének a szimbóluma és ezzel szemben a magyar faj szemükben csak Lemne uscat, kiszáradt fa, mert ezeréves múltnak törvényes jogaira támaszkodva vagyunk e hazában és ezt a korhadt, kiszáradt fát akarják a frunza verde-vei, a zöld lombbal elnyomni és Magyarországot Románia részére, legalább részben, a Bánátban és Erdélyben kisajátítani. Ezek az alapeszmék azok, a melyek a választási izgatás fegyveréül szolgáltak.és mikor ez a félrevezetett nép azután elment a választásra és a terrorizmus hatása alól szabadulva, mérsékeltebb meggyőződését vagy pedig az állameszméhez való ragaszkodását ki merte fejezni, mikor hazajöttek, akkor azok, a kik az alkotmánypárti jelöltre szavaztak, heteken keresztül félrevonultak, vagy bujdostak a mezőkön, mert féltek, hogy személyükben megtámadják, vagyonúkban tönkreteszik őket. Mikor pedig a vizsgálat folyt és egyes tanukat beidézett a kiküldött képviselőházi nyomozó biró, néhányan tettek is őszinte és igaz vallomást, a melyekben az izgatást elismerik, sőt adatokat is hoztak fel. De mi történt ? Minden adatra, minden hiteles tanura két-három uj tanút szedett össze a titokban működő bizottság és békül dötte őket, a kik eskü alatt vallották, hogy a mit a másik tanuk szintén eskü alatt állítanak, nem igaz, mert ők is ott voltak és ezeket a dolgokat nem látták. Hogy eskü alatt ily hithű, rajongó nép hogyan mer kétféleképen vallani, arra megtaláltam a magyarázatot. A pópák házról házra jártak kereszttel a kezükben azon czim alatt, hogy házakat szentelnek. És négyszem közt a választókat preparálták, előkészítették, megjegyezvén, hogy miután nagy nemzeti ügyről, az oláh nemzet életérdekeiről van szó, itt még a hamis eskütől is eltekinthetnek, mert utólagos feloldásban részesülhetnek, (Mozgás.) annak a nagy érdeknek szempontjából, hogy hazafias kötelességüket a román nemzetiség iránt teljesitik. (Mozgás.) Tovább megyek, t. ház. Volt az egyik kerületben, a nagyzorlenczi kerületben, egy Koreán Miklós nevű apadiai lelkész, a ki az ottani izgatás központja volt, etetett, itatott, mindennap a választókat összegyűjtötte és izgatással tüzelte őket. És mikor a vizsgálat folyamán kérdőre vonták, azt mondta, hogy pomanája volt, egy meghalt rokonának halotti tora. Kutattuk, mikor halt meg. Kisült, hogy évekkel ezelőtt és az évfordulóra rendezte a pomanát, igy akarván alakilag kibújni a felelősség alól, hogy politikai czélokra, választási vesztegetésre etetett, itatott. De van még szomorúbb adat, t. ház, t. i. az egyik pópa a szószékről imát olvasott * fel, midőn a választás előtt megáldotta a harczba menő románokat, és azt mondta: »Menjetek, és most tiporjátok lábaitokkal az ellenséget és térjetek zászlótokkal vissza győzedelmesen.« Midőn pedig e miatt kérdőre vonták, a vizsgálat folyamán azt mondta, hogy ő szegény ember, neki nincs más könyve, mint a bukaresti román kiadású egyházi liturgia, abban pedig benne van a Károly királyért való imádság, hogy midőn hadjáratra megy, ugy kell megáldani őt és a sereget, és ő azt olvasta fel a hivőknek egyházi imádságul. Buzáth Ferencz : Jó lesz a kongruát megvonni. (Helyeslés.) Hock János: Nekünk fogalmunk sincs arról a rendszeres izgatásról, a mit ott lenn ellenünk elkövetnek. (Mozgás.) És a magyar állam a helyett, hogy a tömeg jogos igényeit Melegítve, a népet magához kötné, de az agitátorokat példásan meg-