Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

496 Í13. országos ülés 1907 február 2Ó-án, szerdán. tiltva az egymással való érintkezés. (Helyeslések. Zaj.) Meg volt tiltva minden községben és én nem hiszem, hogy az az ezer csendőr (Derültség.) képes lesz ezt eltagadni, mert hiszen, a mikor a faluba mentek, megjelöltetett mindegyik választópolgárnak a lakása és mindegyikről értesítve lett a csendőrség, hogy ki melyik párthoz tartozik. (Felkiáltások : Hogy kik az agitátorok ! Zaj.) Volt eset rá, hogy éjnek idején, 11 órakor, mikor egy ember hazakerült és ott beszélte, hogy : nálunk igen nagy a lelkesedés a román nemzetiségi jelölt mellett, kopogtak a csendőrök, és ugy, a hogy volt, öltözetlenül kihivták és a csendőrségre akarták vinni. Volt eset rá, hogy egy másik ember korcsmába ment, és mivel minden korcsma a kormánypárti jelölté volt, ott diskusszióba ereszkedett, és miután kinyilvánította, hogy ő nem a kormánynyal tart, a korcsmáros csendőrök után küldött és a csendőrökkel kikísértette. Hédervári Lehel: Tanukat! Tényeket! Tanukat ! (Derültség.) Elnök : Ne tessék ilyen nagy felbuzdulásba magát bele tüzelni ! Brediceanu Koriolán: Bogdán Vazul raffnai kereskedőt és négy társát a csendőrséghez czitálták és ott egyenkint vallatták, fejbe ütötték, feljoofozták őket és megtiltották nekik, hogy házukból kilépjenek, ^zért, mert tudták, hogy a mi megbizottaink. És akkor orvoshoz mentek és a szolgabiróságnál feljelentésüket jegyzőkönyvbe adták. Hasonlóképen történt Lupák községben, a hova Secosan Coriolan megbízottunk, személyazonossági bizonyitványnyal és jelöltünk megbízásával ellátva, megjelent azon czélból, hogy j>ártunkhoz tartozó választóink részére fuvarokat fogadjon fel. A csendőrök azonnali távozásra kónyszeritették és a főszolgabíróhoz utasították. A főszolgabíró szintén kiutasította, sőt megtiltotta neki, hogy saját kocsiján utazzék tovább, hanem felültette a vasútra. (Felkiáltások: Mert rossz az id!) Nagyon jellemző, hogy mikor valaki olyan jogsérelmeket hoz fel, a melyek ellen mindenkinek tiltakoznia kellene, épen az az oldal veszi ezt könnyedén, a melynek padjairól 30 esztendőn át panaszkodtak e miatt. (Zaj. Ellenmondás.) Minden magyar embernek éreznie kell, hogy itt jogsérelemről van szó. (Zaj. Elnök csenget.) A főszolgabíró abban az ügyben írásbeli határozatot is hozott, a melyet a belügyminiszter ur is ismer. E határozat szerint nem községbeli lakosnak nincs megengedve, hogy fuvarok felvételére a községben jelentkezzék. Ugy látszik, a határozatba beleegyezett a belügyminiszter ur is, mert hivatkozás történik benne azon táviratra, a melyet mi intéztünk a miniszter úrhoz. A miniszter ur tudomásul veszi, jóváhagyja a főszolgabírónak azt a rendelkezését, hogy idegenek ne alkudhassák meg a fuvarokat a választók részére az egyes községekben. Volt ez valamikor Magyarországon ? Tessék nekem még egy ilyen intézkedést mutatni. 61 óta láttam kéjwiselői választásokat és olvastam mindenféle választás elleni panaszokat, de az sohasem volt, hogy a választás előtt egy hónappal száz meg száz csendőrt rendeljenek ki és olyan intézkedéseket tegyenek, hogy a népnek ne legyen szabad egymás között érintkeznie. Tudok esetet, hogy egy tisztességes előkelő ügyvéd, a ki a főispánnál vendég volt aznap egy ebéden és este, mikor az illető ügyvéd Vermes községébe ment, le lett tartóztatva. Csendőrkisérettel Bogsánba vitték. Éjjel vitték oda. Eélegy órakor érkezett Bogsánba, Ott van a csendőri jelentés, a mely ugy szól, hogy ezt az urat a főszolgabírónak telefonintézkedése folytán azonnal kisérjék be a főszolgabirósághoz, hol reggel 5 óráig letartóztatva maradt. HÓdy Gyula: Tojáskereskedőnek volt felöltözve ! Brediceanu Koriolán: Ez az ön koholmánya. Én a hivatalos aktákra hivatkozom. HÓdy Gyula: Majd bebizonyítom! Brediceanu Koriolán : Ily körülmények között én azt tartom, hogy a legnagyobb mértékben korlátozták a választójognak a szabadságát, daczára annak, hogy a miniszter ur erre nézve Ígéretet tett. Vermesen a községi bíróval a következő eset történt: A községi biró azon a czimen, hogy a bikák részére összehordott szénafelesleg árverés utján el fog adatni, doboltatás utján összehozta a vermesi lakosokat. Midőn a nagy tömeg összegyűlt, a községi biró kirohant a községházából egy papírdarabbal a kezében és csendre intve a publikumot, a következőket mondta: »Ime, ez itt egy távirat; a ki földet akar, a magas kormány 120 koronáért holdankint. . . (Felkiáltások a haloldalon : Aláírás is van rajta ?) Majd rákerül a sor az aláírásokra is . . . (olvassa) : örökáron kész eladni. A ki venni akar, tessék besétálni a körjegyzői irodába és iratkozzék alá.« (Derültség.) Igen sok ember volt ott jelen és az egyik közbeszólt, hogy a táviratban ki van aláírva a kormány részéről. A községi biró erre elővette az irást és azt mondta, hogy Weisz Julián. (Nagy derültség.) íme, t. ház, ezt az eljárást követik; a közhatósági személyek mindenütt a törvénytiszteletet, a polgárok jogainak tiszteletét hangoztatják szóval ós a hivatalos eljárásban egészen más módokat követnek, mint a hogy pl. a resiczai főszolgabíró egyszerűen kijelentette, hogy ő a törvényesen bejelentett gyűlésen senki mást nem enged beszélni, mint a jelöltet. Még az elnököt se hagyják szóhoz jutni, mint a hogy Grelistye községben az odavaló lelkészszel törtónt. Ilyen eljárás mellett a választási szabadságról, a mely alkotmányunk sarkpontját képezi, velünk szemben nem lehet szó. T. ház! Ezelőtt 30 esztendővel küzdöttünk már ugyanezen rendszer ellen és arra az eredményre jutottunk, hogy népünknek nem áll módjában szembeszállani azon üldöztetésekkel, a melyeknek kiteszi magát az, a ki a mi pártunk jelöltjére szavaz. Akkor visszavonultunk;