Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

94. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn, 43 lom, nem veszi rossz néven, ha én ezt nemcsak szokásos küátásbahelyezésnek, de pozitívumnak is veszem.. Épen ezért, t. ház, ezúttal csak két anomáliára . akarok mutatni. Az egyik az, hogy a mig a kisebb értékű perek olyan eljárásban részesülnek, a mely viszonylag alkalmasabb az igazság kiderítésére, a nagyobb perek, a melyekhez tehát az átlagos gondolkozás szerint nagyobb érdekek fűződnek, a formaüsztikus eljárás békóiba vannak beszoritva és ugyanebbe van beszoritva minden 400 koronát meghaladó birtokper is, tehát épen azok, a melyek államunk mezőgazdasági jellegénél fogva népünket a legszélesebb mértékben és a legközvetlenebbül érintik. De, t. ház, rá kell mutatnom arra a bátortalanságra is, a melylyel az életnek a felé a követelménye felé haladunk, hogy az igazságot ki kell deriteni. Jól tudom, hogy hivatalból magánjogi dolgokat megindítani nem lehet. De ha egyszer az állampolgár bejelenti a bíróságnál azt, hogy neki igénye van, hogy ő jogot keres, hogy a maga igazát kivánja, akkor a józan életfelfogás szerint azt kellene várnunk, hogy a biró minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezzék is ezt az igazságot kideríteni. A mai szervezet és a mai eljárás mellett azonban a biró csak zsebóra, a kit, hogy meginduljon, minden 24 órában fel kell húzni vagy az alperesnek, vagy a felperesnek, sőt rendszerint olyan, mint az elromlott zsebóra, a melyet folyton piszkálni és folyton rázni kell, hogy mechanizmusa egy kis ideig járhasson. (Zaj.) Én nem sémák szerinti felfogásokat hirdetek, hanem olyan felfogást kivánok az életbe átvinni, mely megfelel az élet követelményeinek. Ámde. t. ház, nem szándékozom felvonultatni az igazságügyi sérelmeknek azoknak a csapatait, a melyek felett évente diszszemlét szokás itt tartani a költségvetés tárgyalása alkalmával. Én inkább azoknak a csapatoknak egészségügyi állapota iránt érdeklődöm, a melyek a paragrafusoknak azokba a kaszárnyáiba vannak beszoritva, a melyeket törvénykönyvnek nevezünk. Milyen a viszony e csapatok és a polgári élet között? Milyen szellem uralkodik ezekben a paragrafuskaszárnyákban 1 Milyen egészséges, és milyen szabad ott a levegő ? Mondottam, t. képviselőház, hogy a jog nem távolodhatik el az élettől. Ámde az élet uj alakulatokat, uj evolucziókat, a fejlődésnek uj jelenségeit tünteti fel. Uj hangok, uj szinek, uj vágyak, uj törekvések, uj küzdelmek és uj jogok. A melyből uj, eddig figyelembe nem vett rétegek törnek felfelé, és az életadta jogoknál fogva érvényesülésért küzdenek, és mig a mélységből felhallatszik a vulkanikus erők dübörgésének zaja, idefenn könyörtelenül folyik a társadalmi harez. Ennek a harcznak, mint minden háborúnak, megvannak a maga küzdő csapatai, győzői és legyőzöttel, sebesültjei, halottai és hullafosztogatói. Meg kell hát hogy legyen a jogi intézmények berendezéseiben a maguk »Vörös Kereszt«-je,, meg legyenek ápolói és orvosai is. Ámde mig az elhagyatottak oltalomért, a sebesültek gyógyulásért esengenek, az élet zakatolva vágtat keresztül eleveneken és holtakon. És a jog, a mélyen tisztelt jog, hiven mitológiai hagyományaihoz, beköti a szemeit, hogy ne lássa az életet, befogja a füleit, hogy ne hallja a harczi zajt, szive pedig nincsen, és soha nem volt, és nem érzi, az elnyomottak szenvedéseit. Jogi szabályaink a múltnak anakromizmusai átültetve a jelenbe; órák, a melyek évtizedes megszokásból egyforma gépiességgel ketyegnek, de az uj idők folyamát nem mutatják. A társadalom a tömegek szervezetére van alapítva, a jog az egyéni széthullás alapján áll. Mint az eleven áradat tör előre az élet és a jog, mozdulatlan akár a temető. Törvényeink a napi élet pezsgő zsivajában sírkeresztek, a melyekhez hozzá akarjuk kötni a rohanó életet, kripták, a melyekbe élő emberek eleven igazait temetjük el, ráborítjuk a manchesteri elvnek a szemfedőit, azután előállva diadalmas hangon hirdetjük : itt él és uralkodik a jog. Két külön világ az élet és a jog. Hegyek terülnek el közöttük, a melyeket sem átfúrni, sem sinpárrakkal összekötni nem akarunk ; tengerek választják el egj-mástól, tenger igaztalanság és szenvedés és mi nem sietünk felépíteni a modern hajókat, a melyek ezt a két egyvilágot egymással összekössék. Ha kutatni akarnám az okokat, a melyek a jognak az élettől való ezt az irtózatos eltávolodását előidézik, messze kellene elkalandoznom. Belejátszik ebbe a közjogi politikának falánksága, a társadalomnak és kormányzatnak érzéketlensége a szocziális kérdésekben, a melylyel csak ez a kormány mert és tudott szakítani, és az előszeretet a sablonos gyógymódok iránt. Akár csak az öreg felcsert látnám, a ki lázbetegen mindig csak eret vág és kiszivárogni, elfolyni engedi a drága, az életet adó nedvet, a vért. Bizonyos kérdésekhez nem akartunk, bizonyos kérdésekhez nem mertünk és bizonyos kérdésekhez nem tudtunk hozzányúlni. 1848-ban megalkottuk a sajtószabadságot, de a későbbi törvén}diozások e szabadság biztositékainak megalkotásáról gondoskodni nem akartak. A gondolatszabadságnak korlátait, a czenzust most készülünk lerombolni. S e mellett meghagyjuk a sajtó terén a gondolatszabadság korlátjait, a hirlapóvadékok 5000 és 10.000 frtos czenzusát, a gondolatszabadságnak ezeket a vámtarifáit. .. Az igazságügyminiszter ur kilátásba helyezte beszédjében, hogy a sajtószabadságot reformálni fogja, de az indokolás, a mely az igazságügyminiszter ur e bejelentését kisérte, önkénytelenül is bizonyos aggodalmakra ad okot. Azt mondta ugyanis, hogy a sajtószabadság rendezésére, mondhatnók rendszabályozására az állami közérdek szempontjából van szükség. T. ház ! Ha a közelmúltra tekintünk vissza, azt fogjuk látni, hogy az állami rend szempontjából nevezték ki a kormánybiztosokat is, hogy a sajtó termékeinek nap-nap után való elkobzásával a sajtót, leg6*