Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

484 113. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 79. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 79. §-*/ Elnök : Ha szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 79. §-t változatlanul a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 80. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 83. %-t). Elnök : Ha szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-ea 80. §-t változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 81. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 81. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 81. §-t változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 82. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 82. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 82. §-t változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 83. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 83. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, . . . Pető Sándor : T. ház ! A 83. §. arról az esetről intézkedik, mikor a munkás vagy hátramaradt hozzátartozója a törvény által nyújtott mértéken felül kártérítési igényt támaszt a munkaadóval szemben és azt állapitj a meg, hogy csak az esetben követelheti ezt a differencziát a munkás vagy hozzátartozója, ha büntetőbírósági Ítélettel állapíttatott meg a munkaadó vagy megbízottjának gondatlansága. Szerény nézetem szerint teljesen felesleges a büntető eljárásnak forszirozása, teljesen felesleges a feleket kitanítani és odautasitani, hogy büntető utón próbálják meg magánjogi igényeik érvényesítését. Mai jogrendszerünkbe sem illik bele, hogy azokat, a kiknek vagyonjogi igényük, kártérítési követelésük van, arra kényszeritsük, hogy a büntetőjog területén próbálják érvényesíteni ezen vagyonjogi igényüket. Tudvalévő, hogy egészen más a büntetőjogi mérték, mint a magánjogi mérték. A bíró is sokszor megállapítja a felelősséget magánjogi utón, mikor büntető utón már csak azért sem akarja megállapítani, mert az a gondatlanság oly tág fogalom, a mit a bíró, ha akar, nem állapit meg, mert sokszor nagyon nehezére esik azt a sokszor teljesen büntetlen előéletű, tisztességes, jóravaló gyárost a gondotlanságért büntetőbiróságilag sújtani és megbélyegezni csak azért, hogy az a munkás vagyonjogi kárigényéhez hozzájusson. A. fő czél elvégre is annak a megállapítása, hogy azt a munkaadót tényleg terheli-e, hogy tényleg mulasztást követett-e el akár azzal, hogy az óvórendszabályokat nem alkalmazta, akár azzal, hogy rosszul alkalmazta, akár azzal, hogy nem arravaló megbizottra bízta a munkavezetést vagy egyéb teendőket. A főczél annak megállapítása, hogy súlyos gondatlanság terheli a munkaadót. Az eszköz és az ut arra, hogy ez megállapittassék, mellékes. Tehát teljesen felesleges annak fbdrozása, hogy ezt büntető utón kell megállapítani. Azt hiszem, hasonló eredményt érünk el akkor is, ha polgári utón állapittatik meg ez a súlyos gondatlanság, annál is inkább, mert ezen intézkedésével a törvény sokkal kedvezőtlenebb helyzetet teremt a munkás részére, mint a milyen helyzetben eddig volt. A legmagasabb igényű kárnál sem volt kötelezve a munkás eddig a büntetőbírósághoz menni, vagy még a legsúlyosabb gondatlanság esetén sem volt köteles a folyamatban levő büntető eljárás eredményét bevárni. Polgári utón követelhette kárát és polgári utón módjában és jogában állott igazolni a munkaadó mulasztását és súlyos gondatlanságát. Én tehát nem akarom megkönnyíteni ezen differenczia megszerzésének lehetőségét a munkásnak, vagyis magam is kívánom, hogy csak súlyos gondatlanság és súlyos mulasztások esetén legyen a munkaadó a difíerencziáért felelős, de ellene vagyok annak, hogy büntető ítélettel kelljen ezt megállapítani. Ép azért javaslatom erre vonatkozólag a következő : A 83. §. első bekezdése a negyedik sortól végig kihagyandó volna, illetőleg ezen szavaktól: »ha jogerős«. Ennek helyére pedig a következő szöveg elfogadását kérem (olvassa) : »Ha az illető munkaadó vagy oly megbízottja, kinek a megbízásából eredő eljárásáért felelősséggel tartozik, a balesetet szándékosan vagy azáltal idézte elő, hogy a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvó rendszabályokat nem foganatosította, az elrendelt óvókészülékekről nem gondoskodott, vagy egyéb súlyos gondatlanságot követett el«. Szóval, csak annyiban változnék ezen módosítás által a törvény, hogy a büntetőbírósági utat teszszük nélkülözhetővé. Egyébként a munkaadónak megvan minden garanczia arra, hogy felesleges zaklatásokkal a munkások részéről e téren találkozni nem fog. Nagy Ferencz : T. ház ! Hammersberg László jegyző: Nagy Emil! Nagy Emii: Átengedem a szót. Nagy Ferencz: T. ház! Nem járulhatok ahhoz az indítványhoz, a melyet Pető t. képviselőtársam előterjesztett. Indokoltnak találnám ezt az indítványt abban az esetben, ha az a kártalanítás ebben a törvényben már úgyis meg nem adatott volna, vagyis, ha egyáltalában csak arról lenne szó, hogy kártalanítás adassék rendes bírói utón, akkor szerintem igenis helyes volna azt