Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

113. országos ülés 1907 Somogyi Aladár : T. ház ! A 60. §-nál néhány módosításom volna; tisztelettel kérem ezekhez a ház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A. javaslatnak czélja az, hogy arra az esetre, ha a munkás kenyerét megkeresni nem tudja, kórházi ápolása a betegsegélyezés utján biztosittassék. A 60. §. első pontja azonban, szerény nézetem szerint, legalább a budapesti viszonyokra tekintettel, ezt a czélt nem szolgálja. T. ház ! A javaslat szerint négy hét tartamára ületi meg a munkást a kórházi ápolás. Ha négy héten tul terjed a kórházi ápolás, akkor a tag részére a házi ápolás esetén járó táppénz fizetendő. Már most, t. ház, mi következik ebből ? Az, hogy Budapesten, a hol a betegsegélyezés 50 fillér, egy korona, egy korona és 50 fillér és legmagasabb fokában két korona naponta, a kórházi ápolási díj pedig 2 korona 60 fillér naponta, ha egy iparos mondjuk 8 hétig lesz a kórházban, akkor négy hétig a betegsegélyezési pénztár fogja fizetni érte az ápolási költségeket, a hátralevő négy hét költségeit pedig azon a szegény iparoson közigazgatási utón fogják behajtani. (ügy van I) Tekintve azt, hogy a mi munkásaink nincsenek abban a helyzetben, hogy ekkora összeget egyszerre lefizethetnének és mert semmiféle kedvezmény sem biztosittatik részükre a tekintetben, hogy ezt az összeget részletekben fizethessék, a magam részéről tisztelettel indítványozom, hogy ezt az első bekezdést egészen hagyjuk el, mert az, a mi ebben a bekezdésben van, az a javaslat más részében is benfoglaltatik, itt tehát elkerülhető. A hátralevő rész elhagyása által pedig megszabadítjuk a munkást a terhes exekucziótól, mert nem méltányos dolog az, hogy ha a munkás négy héten tul van a kórházban, ő rajta hajtsák be — esetleg egy szegény tanonczon — a négy héten túli ápolás költségeit. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy a 60. §. első bekezdése töröltessék. A másik megjegyzésem, t. ház, ezen szakasz negyedik bekezdésére vonatkozik. Ebben a bekezdésben arról van szó, hogy az országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító-pénztár a kórházból kikerült és nem a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel tartozik ellátni. T. ház ! Tudvalevő dolog, hogy igen gyakoriak a munkásoknál az olyan betegségek, a melyek a kórházból való kikerülés után sem teszik még a munkást munkaképessé. E betegségek legnagyobb része olyképen kezeltetik a kórházakban, hogy a kórháztól való elbocsátás után a munkás egészséges, a nélkül, hogy munkaképes volna. Indítványozom itt, t. ház, módosításként, hogy e helyett (olvassa) : »Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár a kórházból kikerült és nem a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel ellátni tartozik«, a következő kitétel tétessék (olvassa) : »mindaddig, mig munkaképtelenek, az összes segélyekben részesíteni tartozik«. I február 20-án, szerdán. 477 Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A Somogyi Aladár t. képviselőtársam által előterjesztett határozati javaslatokra bátor vagyok megjegyezni, hogy a kórházi ápolásra vonatkozólag tett észrevétele tárgytalan, mert hiszen a pénztár az első négy hetet fizeti, a továbbiaknál pedig a munkás megkapja a maga táppénzét . . . Somogyi Aladár: Az semmi! Szterényi József államtitkár: ... és így a táppénzből fizeti a kórházi ellátási dijat. Sőt ép az imént aggály merült fel arra nézve, hogy a táppénz rendszerint magasabb lehet mint a kórházi ápolási dij. Ennélfogva, azt hiszem, hogy t. barátom indítványa tárgytalanná válik, mert ez a munkást amúgy sem fogja terhelni, legfeljebb terhelni fogja az országos betegápolási alapot, mert hiszen a munkás keresetéből azt a dijat levonni vajmi nehéz volna. A mi pedig azt a módosítást illeti, mely a 4. bekezdésre nézve tétetett, hogy t. i. odáig nyújtson segélyt a munkásnak, a meddig az segélyre szorul. . . Somogyi Aladár: A mig beteg ! Szterényi József államtitkár: ... bocsánatot kérek, a törvényjavaslat világosan megszabja a határokat, a meddig betegtáppénz egyáltalában nyújtható. Vagy megállapíttatik a húsz hét, tehát a maximális segély, vagy az alapszabályokban van módja a pénztárnak — ha jól állnak az anyagi viszonyai — hosszabb időre szóló segélyt nyújtani. Ebben az esetben gondoskodva van róluk. Ez az alinea, hogy »Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a kórházból kikerült, s nem a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel ellátni tartozik« arra vonatkozik, hogy annak a szegény munkásnak legyen módjában hazautazni, és ne szoruljon könyöradományra akkor, a mikor az anyagi viszonyai a lehető legrosszabbak. Ennélfogva tisztelettel kérem, hogy az eredeti szöveget méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Pető Sándor: T. ház ! Én a magam részéről is mindenesetre helyesebbnek találom a javaslatnak eredeti szövegét, mint az ajánlott módosítást, mert ez felesleges. Hiszen ez a 60. §. a biztosított munkásokra nézve igen lényeges előnyöket biztosit, a mely előnyök eddig nem voltak meg nekik. Nekem épen ellenkezőleg, az iránt van aggályom, hogy vájjon helyén való-e a pénztáraknak azon megterhelése, a melyről a 60. §. intézkedik ; de ez iránt indítványt nem adok be. Az 1898 : XXI. t.-cz. szerint a pénztáraknak az a privilégiumuk volt meg, hogy a kórházba beutalt munkások után csak harmincz napig voltak kötelesek az ápolási dijakat fizetni és ez természetesen hátránya volt a munkásnak, mert vagy rajta vagy a hozzátartozóin — ha a legkisebb vagyona volt is — az ájsolási dijat behajtották. A törvényjavaslat e tekintetben lényegesen javítja a helyzetet. Előttem szóló Somogyi Aladár t. képviselő