Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

478 113. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. urnak figyelme ugy látszik erre nem terjedt ki. Lényegesen javítja ez a helyzetet, mert a mig eddig a pénztárak 30 napig voltak kötelesek a kórházakban ezen dijakat fizetni, addig ezentúl mindaddig kötelesek lesznek fizetni, a meddig általában táppénz fizetésére kötelezve vannak, t. i. húsz hétig. Ez mindenesetre igen nagy tehermentesitése a biztosítottaknak, és igen nagy megterhelése, és pedig eddig nem létezett nagy megterhelése a pénztáraknak. Somogyi Aladár t. képviselőtársam azon aggályát fejezi ki, hogy a mennyiben a táppénz kisebb lesz, mint az ápolási dij, a differeneziát mégis csak a munkáson szedik be. Én pedig egy másik aggályt terjesztek az igen t. államtitkár ur elé, bár e tekintetben indítványt nem terjesztek elő. Pl. Budapesten 2 korona és néhány fillér a kórházi dij, de megeshetik, hogy a tájDpénz nagyobb lesz, mint a kórházi ápolási dij. Már most ebben az esetben az a furcsa helyzet áll elő, hogy a pénztár a munkásért, miután az egész táppénzt köteles odaadni, nagyobb ápolási dijat fizet, mint a milyent a szabályok előírnak és bárki más fizet. E tekintetben indítványt nem teszek, de felhívom a t. államtitkár ur figyelmét arra a kérdésre: nem volna-e szükséges — mert ez igazságtalanság és a munkás terhére történik, mert a táppénzfelesleget esetleg ő kapná meg, ha nem a kórháznak adják — mondom nem volna-e szükséges, hogy a 60. §. utolsó pontjához, ahol az van, hogy ki fizeti a táppénzt, azt tegyük : hogy a kórházi áj)olási dij erejéig, azért, hogy ha esetleg nagyobb a táppénz, azt ne kelljen oda befizetni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Somogyi Aladár: Tisztelettel visszavonom indítványomat. Elnök: Mind a kettőt ? Somogyi Aladár: Mind a kettőt. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 60. §-t a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor a 60. §-t változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 61. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 61. %-t). Somogyi Aladár! Somogyi Aladár: A 61. §. első bekezdése szerint a betegsegélyezésekre való igény a biztosításra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával kezdődik. A javaslatban semmi biztosíték nincs arra nézve, hogy ha e bejelentés elmulasztatik, mi történik. A javaslat intézkedik, hogy a munkaadó köteles a biztosításra kötelezett, illetve a pénztárba belépni köteles tagokat bejelenteni. Ha a munkaadó hanyagsága folytán ez nem történik meg, a kártalanításra vonatkozólag jogorvoslatot a javaslat nem tartalmaz. Eddig az volt az eljárás, legalább a budapesti pénztárnál, hogy csupán gyógyszert adott és orvosi kezelést, táppénzt azonban nem, ellenben utasította az illető tagot, hogy az V. kerületi elöljáróságnál a munkaadót perelje be. Ekkor azután bekövetkezett az az eset, hogy a táppénzt megitélték, de a munkás felgyógyulása esetén állását elvesztette, munkát nem kapott a gazdánál, mert perelte. E fonák helyzet elkerülése végett tisztelettel indítványozom a 61. §. oly szövegezését, hogy a betegsegélyezésekre való igény a biztosításra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával kezdődik akkor is, ha a bejelentés elmulasztása a munkaadó hanyagsága vagy másféle mulasztása folytán történt. Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: Somogyi Aladár képviselő ur indítványát annál inkább elfogadhatom, (Éljenzés.) mert a törvény intencziója is az, hogy ugy a betegsegélyezésnél, mint a balesetbiztosításnál a bejelentés elmulasztása — a mi kihágás — joghátránynyal a munkásra ne bírhasson. Ennek kapcsán azonban magam is bátorkodom indítványt előterjeszteni, a mely összefügg az előbb kihagyott szakaszszal, t. i. a belépési dij ügyével. A 61. §. 4. bekezdésének 3. és 6. sorában ugyanis ismét hivatkozás van a belépési dijra. Indítványozom tehát, hogy e szavak »és belépési dij fizetése«, a melyek kétszer fordulnak elő, a 3. és 6. sorokból kihagyassanak. (Élénk helyeslés.) Mezőfi Vilmos : T. ház ! A 61. §., ellentétben a törvényjavaslat egyébként humánus rendelkezéseivel, arról intézkedik, hogy az önkéntesen belépett tag jogigényei a belépési nyilatkozat elfogadásának napjával kezdődnek. De ezzel nem elégszik meg ez a paragrafus, hanem második bekezdésében még azt is mondja, hogy ha az elfogadás napja után a hat heti várakozási idő eltelik, az esetre van helye betegsegélyezésnek. Én azt volnék bátor javasolni, . . . (Halljuk !) Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert nem hallok semmit. Mezőfi Vilmos : . . . hogy ezt a hat heti várakozási időt hagyjuk ki a javaslatból, mert elég, ha azt mondjuk, hogy a belépési nyilatkozat elfogadása napjától kezdődik a betegsegélyezésre való igény is. Hiszen ugy sem fog az egy-két nap alatt megtörténni, napok, talán hetek fognak elmúlni, mig a pénztár illetékes közegei az önként belépő tag belépési nyilatkozatát elfogadják és nem kell tartani attól, hogy a pénztár anyagi érdeke e miatt szenvedne, hogy akkor fog valaki önként belépni, mikor érzi magában a betegség csiráit. De ha igy volna is, miután itt humanitárius intézményt akarunk alkotni, nem annyira az anyagi érdeket kell hogy tekintsük, hanem azt, hogy az a szegény ember, a ki segélyre szorul, s a segítséget igénybe akarja venni, ebben részesüljön is. Én tisztelettel kérem a t. államtitkár urat, szíveskedjék nyilatkozni, vájjon lehetséges-e az, hogy ezt a hat heti várakozási időt kihagyjuk a javaslatból. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom.