Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-112
450 112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. fogyatkozása esetén ki van téve mindenféle zordon eshetőségeknek, ez a munkás bizonyára sokkal megbízhatatlanabb, nyughatatlanabb ugy a bérviszonyok, mint a munka állandósága tekintetében, és egyébként is jövőjének biztosítását valahol okvetetlenül keresnie kell. Igen bajos azt a lelki folyamatot analizálni, mely az osztályellentétek enyhítésére közrehat, de hogy ebben a komoly és mélyreható törődésnek a munkásosztály érdekeivel nagy szerepe van, azt bizonyítani is fölösleges. Mert igaz ugyan, hogy a gazdasági rendszerben gyökerező ellentéteket munkás jóléti institucziókkal teljesen eloszlatni nem lehet, de feltétlenül igaz az, hogy azt a társadalmi békét, mely a nemzeti fejlődésnek, a termelés fokozásának, a jólétnek és az oly kívánatos állandóság érdekeit biztosítja, mely érdekek mind együttvéve a leghazafiasabb czélt, a nemzeti erő és kulturális haladás messzevilágitó czéljait szolgálják, ezt a társadalmi békét megfelelő gazdasági és szoeziális politikával igenis, lehet biztosítani. Nem kívánom a t. ház türelmét tovább igénybe venni s egész röviden rátérek tulajdonképeni indítványomra. Én kiindulok abból az elvből, bogy a biztosítás körébe bevont érdekeltség minél nagyobb legyen. Már ez okból is sajnálattal látom, hogy az előttem levő törvényjavaslat szerint az a foglalkozási kategória, melyre czéloztam, ezen törvényjavaslat hatálya alá nincs vonva. Mert az, hogy ebben a foglalkozási körben kevesebb baleset van, semmiféle ok a kizárásra nem lehet, mert ott vannak a veszélyességi osztályok, tessék azt a kategóriát, a hol kevesebb a baleset, alacsonyabb veszélyességi osztályba sorozni. Különben itt még egy nagy igazságtalanság van. Nagyon jól tudjuk, hogy a balesetbiztosításból kifolyólag, egy bizonyos ideig, 10 hétig a betegsegélyző-pénztár tartozik viselni a költséget a balesetbiztosításért. Nem mondom, hogy ez a költség valami nagy összegre rug, mert a német tapasztalat szerint 10 évi átlagban számítva, 100 baleset közül 86 a betegsegélyző-pénztárt terhelte, 16 esetben a balesetbiztosító-pénztárt. Daczára ennek, a pénzügyi terhekből csak 12% terheli a betegsegélyzőpénztárt. Én nem mondom, hogy ez valami túlságos nagy összeg, de méltóztassék azt venni, hogy nálunk, a hol a karrencziális idő tíz hét, míg Németországban 13 hét, tehát körülbelül mondjuk ez a kvóta 10% lesz, mégis elég tekintélyes hányad esik majd oly emberek fizetési kötelezettségére, illetőleg oly egyének fognak hozzájárulni ehhez a teherhez, a kiknek abból egyáltalán semmi néven nevezendő hasznuk nincs. Azt hiszem, nagyon helytelen volt, hogy a kisipart kihagytuk ebből a biztosítás köréből. Azt mondja az államtitkár ur, hogy ez szépséghiba a törvényen. Bocsánatot kérek, ez nemcsak a külső ornamentikának a belső szerkezetnek is hibája. (Ugy van. 1 ) Nem hivatkozom másra, nem hivatkozom t. képviselőtársaimra, akik ezt szintén diffikultálták, hanem hivatkozom a magyar kisiparnak egy régi hű harczosára, Gelléri Mórra, a ki ugyanazon az állásponton van, a melyet én elfoglalok, t. i. hogy nagy baj és nagy kár volt a kisipart kihagyni., de nem ám a törvény hatályossága érdekében, hanem egyenesen a kisipar érdekében. Gelléri felhoz egy példát, a mikor a Curia 1901-ben egy iparost 12.480 korona birói deponálására itélt csak azért, hogy annak kamataiból hetenként 12 koronát egy sérült munkásnak ki lehessen fizetni. Bocsánatot kérek, mikor ilyen óriási érdekről van szó, akkor nekünk a külső világban megnyilatkozó hangok után indulnunk tulaj donképen nem szabad. Azzal, hogy ez az érdekkör, továbbá a kereskedelmi alkalmazottak érdekköre kivált ebből a javaslatból, annak igenis magas színvonalán határozottan csorba történt és ennek róható fel a törvény csonkasága. T. ház ! A német szakirodalomban hangoztatják most is, hogy a német hasonló törvénynek ugyancsak nagy hibája az, hogy a balesetbiztosításnak köre igen szűk, hogy az egyes biztosítási ágazatok nem fedik egymást és hogy ennélfogva ezeken a biztosítási körökön belül érdekellentétek támadnak, sőt pl. maga dr. Bödieker, a német munkásbiztositási hivatalnak volt főnöke, legutolsó javaslatában azt kontemplálta, hogy a betegsegélyezést különválasztva, a többi biztosítási ágazatot egyesíti, ezt azonban a legszélesebb körre kiterjesztve, még pedig a biztosítási kötelezettség következetességi elvének érdekében. Én is ennek a mellőzhetetlen nagy elvnek az alapjára helyezkedem, a midőn a következő módosítást vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, azzal a kéréssel, méltóztassék azt bölcsességével szankczionálni (olvassa) : »Módositás a 3. §. 3. pontjához. Az összes gyárak, még ha azok az 1884 : XVII. t.-cz. 183. §-ának a) pontjában megnevezett foglalkozások mellékiparágaiként űzetnek és azokban leginkább a saját nyerstermények dolgoztatnak is fel, úgyszintén az összes ipari műhelyek, a mennyiben azokban állandóan legalább 20 alkalmazott van foglalkoztatva, továbbá az összes kereskedelmi üzletek.« (Helyeslés.) Elnök : Szkicsák Ferencz képviselő ur személyes megtámadásra kivan válaszolni a házszabályok 215. §-a értelmében. Szkicsák Ferencz: T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy megszakítom oly fontos törvényjavaslat feletti vitát, de miután nem szólalhattam fel napirend előtt, most vagyok kénytelen kérni becses figyelmüket. (Zaj.) Én különben azt hiszem, igen t. ház, hogy semmiképen sem volt közérdekű dolog és semmiképen sem állott az ország érdekében az, a mit Hencz Károly t. képviselő ur itt felhozott. Minthogy azonban személyemben lettem megtámadva, kötelességemnek tartom, hogy azzal szemben védekezzem. (Folytonos zaj.) Hencz Károly t. képviselő ur beszédének konklúziójában azt mondotta, hogy én elvesztettem a jogosultságot arra, hogy bármilyen állításomat férfiasan, becsületszavammal megerőtsithessem. (Élénk helyeslés.) Csak méltóztassék meg-
