Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. 149 László és Egry Béla jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Hammersberg László jegyző: 35! Elnök : Kérem most azokat, a kik a 2. §-t eredeti szövegében nem fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Hammersberg László és Egry Béla jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Hammersberg László jegyző: 44! (Felkiáltások : 79! Nem határozatképes a ház!) Elnök: A jegyző uraknak előadásából kitűnvén, hogy a ház nem határozatképes, az ülést egy negyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget) : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. (Halljuk! Halljuk!) Folytatjuk a tanácskozást. Felteszem újból a kérdést: Elfogadja-e a t. ház a most tárg3^alás alatt levő törvényjavaslat 2. szakaszát változatlanul a munkásügyi és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem % (Igen !) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség ! (Felkiáltások : Ellen-próbát kérünk I) Kérem azokat, a Iák nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! (Mozgás.) Kimondom, hogy a képviselőház a 2. szakaszt változatlanul elfogadja, és ennélfogva Gratz Gusztáv képviselő ur elleninditványa elesik. Következik a 3. szakasz. Hammersberg László jegyző (olvassa a 3. szakaszt). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Hammersberg László jegyző : Lányi Mór ! Lányi Mór : T. ház ! Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur valamelyik bizottsági tárgyaláson azt a kijelentést tette, hogy ez a javaslat nem pályázik csalhatatlanságra. Ugy látszik, hogy ez a miniszterek ajkán ritkaságszámba menő kijelentés biztatott fel egyes érdekcsoportokat, a melyeket ez a törvény a maga hatálya alá vont volna, arra, hogy iparkodjanak a törvény rendelkezései alól menekülni. En már a közös értekezleten szóvá tettem, hogy a kereskedelmi alkalmazottaknak e törvény alól való mentesitése helytelen. Ugyanezen kérdést a házban képviselőtársaim közül többen szóvá tették. Az igen t. államtitkár ur perfekt szakavatottságra valló kijelentésekkel igyekezett ugyan megdönteni ezen álláspontot, azonban őszinte sajnálatomra sem én, sem ugy tudom a velem ugyanazon véleményt valló képviselőtársaim aggodalmát nem oszlatta el. Itt a házban a szocziálpolitikának számos modern tantétele hangzott el a javaslat tárgyalása alkalmával, és ha mi ezen tantételekben komolyan hiszünk, akkor be kell vallanunk, hogy mindezek az elvek a törvény szellemének és rendelkezésének megfelelően ezen foglalkozási kategóriára is kiterjednek. Mert én őszintén becsülöm a kétkezi munkást, de épen azért nem vagyok érzéketlen más foglalkozási körben levők érdekei iránt sem. Mert az, hogy valamely foglalkozási körnek esetleg KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI, KÖTET. magasabb a standard of life-ja, még nem ok arra-, hogy e törvény áldásából kirekeszszük, mert a szűkös kereset, a létfentartás küzdelme, tetézve a jövő bizonytalanságával, annál súlyosabban érinti az egyént, mennél magasabb volt az illetőnek életnívója. Nem előkelőségi osztályokat akarok én felállítani, hanem ellenkezőleg, egész tisztelettel és szerényen tiltakozni akarok az ellen, hogy ez a törvény ilyen osztályokat, ilyen különbségeket állit fel. Mert az egyedüli helyes czinozura, nézetem szerint, a keresetnek a nagysága. Egyébként is törvényeink ezzel a foglalkozással szemben a főnök és alkalmazott viszonyában amúgy is igen szűkkeblűén bánnak, és az alkalmazott érdekeinek megvédésére nem bizonyultak elegendőknek. Minden modern szoeziális érzés tiltakozni fog az ilyen kiszolgáltatás ellen. Továbbá óvakodjunk attól, hogy olyan kereső osztályok igényei érdekében, a melyek távol tartották magukat bizonyos aggressziv fellépésektől, csak akkor lépünk a cselekvés terére, midőn ők is már organizálva és követelésekkel vértezve lépnek elénk. Több tiltakozást hallottunk az ellen, hogy ez a törvény nem a szocziáldemokraták agitácziójának a következménye, hanem megnyilatkozása e ház bölcsességének és szocziálpolitikai érzékének. (Igaz! Ugy van!) En ezt a kérdést tulajdonkép így feltéve lényegesnek nem tartom, mert nem az a fontos, hogy én mit mondok itt, sem az nem fontos, hogy azok a munkásvezérek ott künn mit hangoztatnak, hanem az a fontos, hogy a munkásoknak véleménye miként fog kialakulni az életben e törvény felől. Mert a munkás a tényeknek és a realitásoknak az embere és ha nem igy lenne, akkor megszűnnék, lealkonyodnék minden bizalmunk az üdvös és eredményes szocziálpolitikában. Lindner t. képviselőtársam ezen kérdéssel kapcsolatban felemiitette, hogy mikor Németországban hasonló alkotások létesültek, nyomban követte ezen alkotásokat a rajna-wesztfáhai bányamunkások ismeretes véres sztrájkkitörése. Ez igaz, de az én t. képviselőtársam bizonyára azt is tudja, hogy daczára ennek, a német császár nyomban ezen sztrájk után a következőt irta Bismarcknak : »E1 vagyok határozva kezet nyújtani a német munkások helyzetének javitásához, gondoskodásom azon határáig, melyet a kötelesség állit elém, hogy a német ipart a világpiaczon versenyképessé tegyem s ezáltal ugy az ipar, mint a munkás exisztencziáj át biztosítsam.« T. ház ! A német császár nem félt attól, hogy őt majd azzal fogják megvádolni, hogy ő valami presszió alatt cselekedett. Azon foglalkozási kategóriánál, a melynek érdekében felszólalni bátorkodom, ettől sem kell nekünk félni, ezek nincsenek organizálva, mint a munkások, de kérdem, lehet-e ez ok arra, hogy ezt a kereseti osztályt ezért mellőzzük ? Én csak azt ajánlom kereskedőink figyelmébe, hogy disztingváljanak ők is oly jól, mint a gyáriparosok. A gyáriparosok belátták és azt vallják, hogy az a munkás, a kinek tartani kell attól, hogy munkaképességének meg57