Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

111. országos ülés 1907 a viszonyokat, nagyon jól tudja, hogy az újságírók jó nagy részére is ráillik a proletár szó, a mely ellen Markos t. képviselőtársam tiltakozott, a melyet én a földmivesekre vonatkozólag használtam. Ezek betegség esetén épen ugy, sőt még jobban el vannak hagyatva, mint az ipari munkások nagy része, a kik szakegyletekben, szakszervezetekben vannak biztosítva. Én ezt kötelezően kívánom kimondani azért, mert ha nem szúrjuk be ide, akkor kételyek merülhetnek fel, vájjon az ujságvállalatoknál 2400 koronánál kevesebb fizetésben részesülőkre is kiterjed-e e szakasznak a jótéteménye ? Elnök: Következik ? Raisz Aladár jegyző: Szterényi József ! Szterényi József államtitkár: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A törvényjavaslat első szakasza megállapítván a biztosítás egyik ágának körét, a harmadik szakaszszal együtt tulaj donképen a legalapvetőbb intézkedést tartalmazza, és igy méltóztatik talán megengedni nekem, hogy ennél a szakasznál, azon kapcsolatnál fogva, a melyben ez a szakasz az egész javaslattal van, itt reflektáljak a kereskedelemügyi miniszter ur megbízásából, s azért is, mert hiszen a szónokok legnagyobb része a vita folyamán szerény felszólalásommal foglalkozott, azokra a felszólalásokra, a melyek a javaslatnak fontosabb rendelkezéseit érintették. (Halljuk ! Halljuk !) Jóleső örömmel kell konstatálnom azt az igazán magas nívót, azt a szocziális érzéket, a mely ennek a törvényjavaslatnak általános tárgyalásánál itt az ország házában uralkodott. Bizonysága ez annak, hogy ha komoly munkára vállalkozik a kormány a néprétegek széles köre érdekében, akkor az egész ház osztatlan tetszésével, osztatlan támogatásával találkozik és nincs ebben a házban senki, a ki a kormányt ebben a törekvésében a munkásság iránti igaz szeretettel ne támogatná. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Volt ugyan, t. ház, egy bizonyos mértékben disszonáns hang, a mely disszonáns hang azonban nem annyira intencziójában, mint talán inkább a parlamenti technikában való járatlanságban keresendő, a mennyiben Pető Sándor t. képviselőtársam, mint fiatal képviselő, nem ismerte a parlamenti technikának azt a szokását, hogy ha valakinek részletes javaslatai vannak, azokat a részletes tárgyalás során kell előadni, és csak akkor, ha ezen érdemleges észrevételeinek a részletes tárgyalás folyamán nem tud érvényt szerezni, nem szavazza meg a törvényjavaslatot a harmadik olvasásnál. Konstatálni kívánom tehát, hogy a ház határozatának egyhangú voltában ez a disszonáns hang sem volt szándékos, hanem inkább félreértés eredménye. 1. ház ! A midőn válaszolnom kell a fontosabb felszólalásokra, nagyon megkönnyiti helyzetemet két igazán mélységes, szocziális érzéstől áthatott, a vitát csaknem egészen uralt beszéd. Ertem Csernoch t. képviselőtársamnak kitűnő beszédét, a melyben behatóan foglalkozott különösen a szerfebruár 18-án, hétfőn. 435 vezet egységének és a paritásnak kérdéseivel, és értem Magyarország első szocziológiai tudósának, Földes Béla t. képviselőtársamnak mélyen járó beszédét. (Éljenzés.) Ezek behatolva a kérdés legmélyebb részleteibe, sok felszólalást önmaguk czáfoltak meg, és igy nekem kisebb észrevételekre jut csak czáfolandó tárgyam. A felszólalásokat, t. ház, azon tartalom szerint csoportosítottam, a mely szerint azok érintik a javaslat fontosabb rendelkezéseit, és igy csoportosan lesz szerencsém válaszolni egyes felszólalt t. képviselőtársaimnak. A t. ház elnézését kérem, hogy nem krónikus sorrendben teszem ezt, de utóbbi esetben ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, a mit mindenesetre ki akarnék kerülni. Az első csoport, a melyre a felszólalások nagyrésze vonatkozott, a pénztárak életképessége és a biztosítás köre. Ebben a tekintetben Ernszt Sándor t. képviselő ur az ő magas nivóju beszédében, a melynek egyes részleteire már volt szerencsém reflektálni, azt ajánlja, hogy két alternatíva között válaszszunk. Vagy vonjuk ki a biztosítás kötelezettségéből a távolabbi vidékeket, a hol t. i. kevesebb biztosítandó van, vagy pedig terjeszszük ki a biztosítás körét a mező- és erdőgazdaság terére, mire nézve épen az imént hallottuk Mezőfi fc. képviselő ur indítványát, a melyre lesz szerencsém később rátérni. Gratz Gusztáv t. képviselő ur azt ajánlja, hogy vonjuk be a biztosítás körébe a házi cselédeket és terjeszszük ki ezenkívül a biztosítás körét a kötelezettség tekintetében az ügyvédi, közjegyzői és végrehajtói irodákban, valamint a magán- és tanintézetekben alkalmazottakra és hogy a harmadik szakasznál vonjuk bele a kereskedelmi alkalmazottakat is a balesetbiztosításba, ugy, a mint azt az eredeti javaslat kontemplálta. E mellett Pető Sándor és Kecskeméti t. képviselőtársaim hibáztatják, a mit Mezőfi t. képviselő ur és majdnem minden felszólalt szónok hibáztatott, hogy a munkásvédelmi és ennek nyomán a pénzügyi bizottság is kivonta a biztosítás köréből a kisipart és kereskedelmet. Már most, ha Ernszt Sándor t. képviselő ur első indítványát veszem bírálat alá, ugy kutatásaim eredménye az, hogy, ha a távolabbi vidékeket kizárnók, a hol t. i. száz biztosítottig menő személyzet van, az eredmény az volna, hogy, ha csak az 1—5 alkalmazottig veszszük — a mi a legrosszabb a pénztárak terhelése szempontjából — akkor 2529 községben 5940 egyént kellene kivenni, — t. i. csak a biztosított személyt értve — ha 1—10-ig veszszük, akkor 3125 községben 10.471 egyént, ha 20-ig, akkor 3621 községben 12.465 egyént, ha 50-ig, akkor 4095 községben 33,524 egyént és, ha 100-ig, akkor 4348 községben kereken 52.000 alkalmazottat fosztanánk meg a biztosítás jótéteményétől. Ha már most tekintetbe veszszük azt a körülményt is, hogy a törvényjavaslat szerint a családtagok is ingyen gyógykezelésben és orvosi 55*