Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken. 387 mas és mindent átfogó klasszikus beszédében redu­kálta ezt annyiban, hogy kimutatta, hogy az egy segéddel dolgozó iparosra heti 19 fillér megterhelés esnék, a két ipari munkással dolgozó iparosra pedig 38 fillér. Ha tehát ez a konczentrikus támadás ab ovo ilyen hibás alapból indul ki, nem látom szükségét annak, hogy a magyar képviselőház egy ilyen hi­bás alapon felépitett argumentum előtt mégha] öl­jön. Abból a körülményből, hogy itt a kereskedelmi és ipari alkalmazottaknál a baleset eshetősége ki­sebb, egyedül logikus következmény az, hogy ki­sebbek legyenek a dijtételek és magára a biztosítási anyagra vonatkozólag is fontos ez, mert minden biztosítási ágnál van jó biztosítási anyag és van rossz biztosítási anyag. A jó biztosítási anyagot, a hol kevesebb koczkázat lett volna, épen ez a spe­czies képviselte volna. (Igaz I Ugy van !) Epén igy vagyunk a dohánygyári munkások­kal és a bányatársládákkal és bányamunkásokkal. A dohánygyári munkások kivételében nem látok valami nagy morális hatást akkor, mikor mi a mun­kásoknak akarunk törvényt hozni és mi, az állam, épen ezen törvényből kivesszük a saját vállala­tainkat. Van valami morális érték abban, hogy az államnak az ilyen intézményekben tüntetve elől kellene járnia. (Helyeslés.) Most áttérek a javaslatnak azon részére, mely­ről nézetem szerint legkevesebb szó esett, t. i. a juridikai részre. Itt meg kell különböztetnünk a balesetre vonatkozólag egy szakbiróságot és egy szakosztályt. Nézetem szerint, ha nem is a törvény­ben, de később kiadandó rendeletben már most preczizirozni kell azt a demarkaezíonális vonalat, mely elválasztja az osztályt a bíróságtól, ezek ha­táskörét külön-külön megállapítva. Szterényi József államtitkár: Állandó munka­biztositási hivatal! Hédervári Lehel : Kérdés tárgyát képezi még az is, hogy ezen munkásbiróságnak határozatait Idnek a nevében hozzák, hová megy innen a felebbezés. A bírónak, ki oly ügyekben is itél, melyekre azelőtt a járásbíróság volt illetékes, precziziroznia kell azt is, hogy kinek nevében hozza meg az Ítéletet, és hogy ki hajtja végre az Ítéletet. A javaslat ezen része ellen a külvilágból támadások jöttek, melyek abban kulminálnak, hogy ott a munkaadó elemet hárman képviselik, a munkást ketten. Ez az argumentum tarthatatlan, sőt tendencziózus, mert a munkaadók hármas számát ugy hozza ki, hogy a munkaadó két kép­viselőjéhez az állam képviselőjét odacsoportositja, a mi lehetetlen. Szterényi József államtitkár: Az független biró,! Hédervári Lehel: A bíróság hatáskörét akké­pen keUene preczizirozni, hogy minden oly kérdés­ben, hol akár jogi, akár természeti személyeknek egymásközti vitás kérdése válik eldöntendővé, egyedül a bíróság iUetékes. Ez már azért is szük­séges, mert a szakosztály közelebb áll a kormány­hoz, a bíróság pedig megóvhatja a maga független­ségét a kormánynyal, a munkaadóval és a mun­kással szemben. (Helyeslés.) A javaslatra vonatkozólag ezeket voltam bátor elmondani. Ebből következik, hogy nem végzünk felesleges munkát, ha kezünket a társadalom lit­erére téve, innen a házból adunk hangot annak, hogy mi nem engedjük meg azt, hogy akár a kor­mány, akár a parlament eltérjen attól a határozott marsrutától, mely neki missziót biztosit a munkás­jóléti törvény megteremtésére. És már itt kérnem kell a kormányt arra, (Halljuk ! Halljuk !) hogy energiájának teljességével hasson oda, hogy a köz­állapotokban most végbemenő megtisztulási folya­matból a kormány is energikusan vegye ki a maga részét. (Helyeslés.) Csak ma is, mikor a lapoknak adott átalányokról volt szó, láttuk azt, hogy a közvélemény egy érthetetlen indokból a szennye­sek felpiszkálása folytán oly megrázkódtatásnak van kitéve, hogy magának a kormánynak nyilat­kozni kell abban a kérdésben, hogy alaptalanok azok a rémhírek, melyek a sajtó megrendszabályo­zásáról szólanak, és a kormánynak reá kell térni arra, hogy a szégyenteljes átalányrendszer radi­kálisan orvosoltassék. (Élénk helyeslés. Felkiáltá­sok jobbjelől: El kell törölni I) Én, ugy hiszem, hogy a munkásság nagy zöme fel fogja fogni ezen javaslatnak horderejét, és hogy a munkásság zömének az a része is, mely rideg és államfel­forgató teóriákkal akarja a maga igazát keresztül­vinni, reá fog térni arra, hogy a szocziális érzés a történelem által kipróbált érzésekkel teljes har­móniában van, és csak ugy érhetők el nemzeti szempontból nagy dolgok, ha a históriailag ki­próbált érzések a szocziális érzésekkel együttesen működnek. (Élénk helyeslés.) T. ház ! A brittek országában, a brittek fő­városában vasárnaj), az abszolút csend ünnep­napján ezrivel tódul ki London népe a Hyde­parkba; az utcza mentén a Salvations army felüti tanyáját, zsoltárokat énekelgetnek, egy-egy prédikáló bibliai magyarázatokat olvas fel, és a járó-kelő tömeg, mikor arra megy, tisztelettelje­sen leemeli kalapját, végighallgat néhány strófát és siet ki a Hyde-parkba. A Hyde-parkban pedig feketéllik a tömeg, az egyik csoportnak élén tüzes hangú szocziálista beszél az alkoholizmus ellen, a másikban a trust-ök ellen, a harmadikban mun­kásjóléti intézmények mellett és a mikor ennek a. szellemi szórakozásnak Londonban vége van, ott a Hyde-parkban váltakozva hangzik a God savé the láng és a ítule Brittania. (Tetszés.) Ebből a pillanatnyi felvételből látható, hogy a nemzetek kipróbált érzelmei a lehető legnagyobb harmóniá­ban férnek meg az uj világeszmével: ott van a királyhüség a hazaszeretet mellett és ott van a vallás az újkor iránya, a szocziálizmus mellett. (Élénk tetszés és éljenzés.) A legszebb szimfóniája a világnak, hogy ezek a kipróbált és ezzel a nem­zeti glazurral, ezzel a nemzeti patinával ellátott érzelmek egyesülnek az újkor irányával a népek reális életberendezkedésében. (Élénk tetszés és él­jenzés.) Én hiszem, hogy a magyar munkástársa­49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom