Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

388 109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken. dalom is felfogja ezt a missziót és át fog menni azon a kötelező megtisztuláson, a melyen nézetem szerint a magyar közélet most megy át. (Helyeslés és tetszés.) T. ház ! A munkástársadalom, mielőtt bevezettetnék az alkotmány sánczaiba, kell, hogy eltávolítson minden olyan salakot magától, a mely az ő naczionalizmusát, a mely az ő nemzeti érzését sérti. (Elénk helyeslés.) Lenau, a költő, mondja valahol, hogy nagy hegedűművészek hagyatékában kincset érő hegedűket találtak, a mely hegedüknek belsejében a kutató szem idegen anyagot, port, faszilánkot, forgácsot fedezett fel és Lenau, a költő, azzal indokolja, hogy a művész harmonikus játéka által a hegedűnek atomjai, molekulái annyira harmonikusan simulnak egymás mellé, hogy önmagából löki ki az élettelen fa azt, a mi az ő harmóniáját zavarja. A munkástársadalom, a naczionalizmus Lenau hegedűje által tartozik azzal az államnak és ennek a kormánynak, a mely a hóna alá nyúl, hogy önmagából löki ki azt, a mi az ő nemzeti érzelmét sérti. (Élénk éljenzés és taps.) Én látom ezt az uj, ezt az egészséges munkástársadalmat telítve és teleitatva naczionalizmussal, látok egy falansztert, a mely nem gép, hanem a melyben van sziv, nemzeti erő, és nemzeti becsület. Én ennek a falanszternek élén látom az ország első munkását, a kinek javaslatát örömmel elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) kz előttem szóló t. képviselő urnak beszédére nem a tekintetben kivánok reflektálni, hogy a munkásjavaslatra vonatkozó szakszerű fejtegetéseire tegyem meg észrevételeimet, hanem szükségesnek tartom reflektálni azért, mert a képviselő ur újból provokálja a kormánynak kijelentését a tekintetben, hogy mennyiben igazak azok a hirek, a melyek a sajtó megrendszabályozására vonatkoznak, továbbá még egy más követeléssel lépett fel, hogy az átalányrendszer töröltessék el. Szükségesnek tartom e kérdésre vonatkozólag nyilatkozni, mert hisz az ülés elején három felszólalás történt az átalányrendszer dolgával kapcsolatban, midőn egyes hirlapoknak tulajdonosai vagy szerkesztői mintegy szükségét látták, hogy védjék magukat azon vádak és gyanúsítások ellen, mintha az általány elfogadásával hirlapirói működésük lett volna befolyásolva. Szükségesnek tartom a felszólalást e kérdések tekintetében azért, mert sajnos, ezek annyira uralják a közvéleményt, hogy egy bizonyos irritácziót idéznek elő, a mely irritáczió a normális működésnek és igaz megértésnek sokban akadályát képezi idebenn, jóhirnevünk tekintetében pedig kifelé mindenesetre nem előnyösen hat. (Ugy van! Helyeslés.) T. képviselőház! A mi először is a sajtó megrendszabályozását illeti, e tekintetben már többször volt szerencsém e helyről nyilatkozni, hogy igenis, mi sajtó viszonyaink rendezése tekintetében szükségeseknek tartunk bizonyos intézkedéseket ; arról azonban legyen meggyőződve mindenki, hogy a haladó kor irányával ellentétbe nem helyezkedünk, (Élénk helyeslés.) a sajtószabadságnak, mint egyik közéleti főtényezőnek, mint az alkotmány egyik főbiztositékának (Elénk helyeslés.) olyan megrendszabályozására, a mely a vélemények szabad nyilvánulásának bármiféle akadályát képezné, vállalkozni nem fogunk. (Elénk helyeslés.) Czélunk nem lehet az, hogy a véleményeket elfojtsuk, hanem, hogy az igazi közvélemény meghamisitatlan megnyilvánulását biztosítsuk. (Általános helyeslés.) És én arra kértem és most is arra kérem a t. házat, hogy ne szólamok után méltóztassanak indulni, hanem legyenek szívesek türelemmel lenni addig, a míg ezen sajtó viszony ok szabályozása iránti előterjesztéseinket, és pedig a hivatott sajtótényezők meghallgatása után, remélem, velük egyetértőleg, előkészítjük és megteszszük. (Helyeslés.) A másik az átalányrendszer, t. képviselőház. T. barátom, a kereskedelemügyi miniszter UT tegnap, a midőn az átalányokra vonatkozó aktákat előterjesztette, már kifejezést adott annak, hogy az ő előterjesztései és az aktákban foglaltak nem egyes lapok ellen kivannak irányulni. Kifejezést adott annak is, hogy az az átalány nem egyszerű jutalom, a melylyel a kormány vagy más befolyásolni kívánná a sajtót, hanem eüenértéke kivan lenni a sajtó által teljesített hirdetési szolgálatnak. (Mozgás a néppárt padjain.) És hangsúlyozta, hogy igen sokszor ez a nyújtott átalány, a mint azt Molnár János t. képviselőtársunk is kifejtette, nem is áll arányban a teljesített szolgálattal, mert hogyha a rendes hirdetési dijak számíttatnának fel, sokkal nagyobb összegeket kellene fizetni az egyes lapoknak, mint a mennyit átalány fejében kapnak, (ügy van!) Ezt azért tartom szükségesnek e helyről megjegyezni, mert nem szeretném, hogy ittbenn az a meggyőződés erősödnék meg és hogy különösen kifelé az a hit foglalna tért, mint hogyha az egész magyar sajtó egy megfizetett valami lenne. (Helyeslés.) A sajtót nem tisztán hibái szerint szabad megítélni, hanem nagy előnyeit sem szabad elfelejteni, (Helyeslés.) és nem szabad felállítani azt a tételt, mint hogyha az semmi tekintetben sem lenne a közvélemény megnyilvánulása, hanem, nem tudom micsoda bérenczszerepet játszanék. (Helyeslés. Ugy van!) T. ház ! Mindazonáltal elismerjük annak a tételnek az igazságát, hogy átalányrendszerrel, a mely egyénekkel való megalkuvás tárgyát képezi, a hol igen sok követelésnek, igen sok igénynek a kielégítésével fordulnak a kormány felé, a jövőre boldogulni nem lehet. (Elénk helyeslés.) A mikor, t. ház, ezeket a székeket elfoglaltuk, . első beszédjeim egyikében már felemiitettem a t. ház előtt, hogy mi átveszünk szokásokat, hagyományokat, egy örökséget, s ezeknek a baj ait ugy kell kiküszöbölni, hogy megrázkódtatást ne idézzünk elő a magyar közéletben és viszonyokban.