Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

380 109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken. ságügyi kormánynyal egyetértőleg itt fejtettem ki a t. ház előtt azt, hogy mi siettetni akarjuk ezt a lassú proczedurát, hogy a felmérési adatok a kataszterbe bevezethetők legyenek és ebből a czélból állitottunk fel négy felmérési felügyelőséget egy esztendőben. Engedelmet kérek, de itten tiz esztendőket vagy miket felállitani, erre komolyan kötelezettséget senki nem vállalhat ; ez igen sok mellékkörülménytől függ. Én nem mondhatom azt, hogy felállítok egyszerűen 50 felmérési felügyelőséget, — most 19 van — mert hiába állítok fel felügyelőségeket, ha műszakilag képzett, bedolgozott kötegeim nincsenek. Én annyit állithatok fel, a mennyit okszerüleg uj erőkkel fel tudok szerelni. (Igaz ! Ugy van !) Az előhaladásnak tempóját is ez adja meg. Higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy lehet valaki igen jeles mérnök, nem tudom micsoda gépeket vagy miket szerkeszthet, igen nagy tudományú lehet, de ha ebbe a specziális ismeretbe bedolgozva nincs, itt csak félszeg munkát fog teljesíteni. (Igaz ! ügy van !) Nem a dolgokat preczipitálni, hanem az iránt is kell garancziát nyújtani, hogy a mit teszünk, az tökéletes munka lesz. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát azt hiszem, hogy ez a kormány, mikor annak első lépése az volt, hogy négy felmérési felügyelőséget — a horváton kivül, mert ott az ötödik szerveztetik — állított fel egy esztendőben, akkor nemcsak elvben jelentette ki készségét, hogy megvalósítani akarja azt, hogy a kataszteri felmérések gyorsittassanak és a telekkönyvek egyesittessenek, hanem a mennyire okszerüleg lehetett, elment addig a határig, hogy a miben lehetett,' siettesse a dolgot. Másodszor marad a nyilvántartás kérdése. Hogyan állunk a nyilvántartással ma? Ma ugy állunk, hogy az adózás szempontjából a nyilvántartást eszközük a községi elöljáróságok és viszik keresztül a változásokat, nem a térképekben, ehhez nem szoktak nyúlni, hanem a birtokivekben, a melyek alapján az adót előírják és kivetik. Ez nem műszaki nyilvántartás, ez egyszerűen kataszteri adóközegeknek helyszínelés alapján kontrolálása. ez adónyilvántartás. Van azután műszaki nyilvántartás. A műszaki nj'ilvántartás ez : azok a nyilvántartási jegyzékek, melyek adózás szempontjából a birtokivekben keresztüívezettetnek, megküldetnek a kataszteri felmérési felügyelőségnek és a felügyelőség kötelessége a műszaki helyszínelést keresztülvinni, vagyis azt, a mit a t. képviselő ur kivan, hogy egy szakember a helyszínen állapítsa meg azt a térfogatot, melyben valamely szerződéses feldarabolás következtében valahol változás történt. Ez a kívánalom. Mennyiben tudjuk ezt megvalósítani? Én kijelentem, hogy igenis foglalkozunk ezzel a kérdéssel, hosszú iratváltás folyik köztem és az igazságügyi miniszter ur között. Két dolog az, a mit kívánunk. Először kívánjuk a telekkönyvi kényszert, a mi természetesen oly fontos jogi kérdés, hogy e tekintetben megfelelő előkészület nélkül egyszerűen valamit elliarátozni és utasításokat adni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) A másik, a mit kívánunk, az, hogy akkor, mikor oly térrajzokat adnak be, a melyeket a jegyző állit össze az ő irodájában, és a melyek igen sokszor nagyjában megfelelnek a követelményeknek, de sokszor kifogás alá esnek, mert a helyett, hogy keresztben osztaná megt a erületet, hosszában osztja, a mint a képviselő ur mondotta : azon czélból, hogy ezek a térrajzok tökéletesebbek legyenek : az iránt tárgyalunk az igazságügyi miniszter úrral, hogy a telekkönyvi hatóság ilyen primitív térrajzok alapján addig ne foganatosítsa a telekkönyvi átíratást, hanem csak előjegyzést adjon, mig a műszaki közegek azt felül nem vizsgálják. (Helyeslés.) Ezeket a czélokat el kívánom érni. De mivel méltóztatott hivatkozni más európai államokra, hát engedelmet kérek, én semmi körülmények között abba bele nem megyek, hogy ez a közönség ujabb terheltetésével járjon. Lázár Pál: Nem is jár ! Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter : Dehogy nem. Azokban az európai államokban, — nézze meg mindjárt Ausztriát — a hol ezeket a térrajzokat hivatalos közegek állítják ki, ezekért külön dijakat szednek. Én ezt a kérdést ugy szeretném megoldani, hogy ok nélküli terhet, nehézséget a közönségnek ne csináljak. (Helyeslés.) Másodszor : azoknak a nyugati államoknak azt a példáját sem fogom követni, hogy külön helyszinelési műszaki nyilvántartók áüittassanak fel, a mint követelik ezt, hogy minden telekkönyvi hatóság mellé egy műszaki mérnök adassék, a kinek feladata lenne ez a nyilvántartás. Én azt hiszem, minálunk annyi és olyan sokféle hivatal van, (Ugy van! Ugy van!) hogy a hivatalok ujabb szaporítását minden körülmények között el kell kerülni. (Élénk helyeslés.) Harmadszor : abba sem megyek bele, hogy a térrajzok készítését annyira megnehezítsük, hogy az csak a kataszteri felvételek léptékében történhessék. Lázár Pál : Most igy van ; abban a méretben kell benyújtani. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter : Abban a méretben kell történni, de nem abban történik, mert a jegyző nem ugy csinálja. Lázár Pál: Az baj! Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter: Nem ez a baj. Ha a szerint csinálja, ugy sem lesz jó. Épen azért abban van az abszurdum, hogy egy léptéket előírok, de azt nem irom elő, hogy egy szakközeg csinálja a léptéket, tehát hiába irom elő a léptéket, hiába okozok egy terhet, mégsem tudom elérni a czélt. Mit érhetünk mi el ? Először is azt érjük el, — és ezt ma is foganatosítjuk a mai közegekkel, mással ezt nem is lehet — hogy a hol a határban nagyobb változás van, tagosítások, arányosítások fordulnak elő, ott a határ ujabb felmérését vagy legalább helyszínelését rendeljük el, szóval ujabb kataszteri felvételt vagyunk kénytelenek elrendelni. Ezen jövőre sem lehet változtatni. Másodszor most az az utasítás, — és erre