Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

107. országos ülés 1907 lékok biztosíttassanak, de elvárható joggal maguktól az alakitandó pénztáraktól, elvárható a munkaadók és munkások paritásos képviseletéből alakuló választott biróságtól és leginkább attól a független biróságtól: az állami munkásbiztositási hivataltól, hogy ebben a tekintetben is a munkások érdekében a legliberálisabban fog eljárni. (Helyeslés.) T. képviselőház, talán kelleténél részletesebben foglalkoztam a teherviselés kérdésével. (Éljenzés.) Már most a kérvények egy másik sorozatára kell áttérnem, az orvosok ügyére. (Halljuk I Halljuk!) Eöviden végzek vele, t. ház. Az előadó ur hangsúlyozta, hogy az orvosok kérésének legnagyobb része teljesíttetett. Ezt kívánom konstatálni magam is. De maradt teljesítetlen is. Az orvosok kéréseit négy csoportba oszthatjuk. Első és legnagyobb sérelmük a 2400 koronás jövedelemhatár. Kérésük az, hogy a fix városban más kules állapíttassák meg, a vidéken is más. T. képviselőház ! Két tere van a közéletnek, melyen a visszafelé menetel lehetetlen : az egyik a közjogi tér, a másik a szocziális tér. (Igaz! Ugy van!) A közéletnek e két terén hátrafelé menni egyjelentőségű lenne a retrográd irány követésével, (Igaz! TJgy van I) és ha Magyarország törvényhozása az 1891 : XIV. t.-czikkel a külföldi példák nyomán indulva a 2400 koronás határt fogadta el, azt hiszem, nem találkozik parlament, a mely 16 év után, a súlyos megélhetési viszonyok mellett (ügy van ! TJgy van!) visszamenjen ebben a kérdésben és kisebb határt fogadjon el. (Igaz! ügy van!) Méltóztassék figyelembe venni, hogy Ausztriában ugyanez a kulcs van ; Belgiumban egyáltalában nincs fizetési határ megállapítva, tehát ez a legliberálisabb ; Luxemburgban az ipari munkásokra semmi határ nincs kikötve, csak a kereskedelmi alkalmazottakra van 3000 frank maximális határ ; Németországban szintén nincs fizetési határ az ipari munkásoknál, csak a magasabb tisztviselőknél; Svájczban 5000 korona a tisztviselők jövedelmi határa, a munkásokra semmi. Ily körülmények közt lehet-e nekünk visszafelé mennünk abban, hogy a 2400 koronás jövedelmi határt leszállítsuk ? Teljes tisztelettel a magyar orvosi kar iránt, a mely súlyos megélhetési viszonyokkal küzd, (Igaz! Ugy van!) azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem ez a törvényjavaslat az, a mint az előadó ur is helyesen jegyezte meg, a melynek kapcsán az orvoskérdést meg kell oldani. Csak nemrég a belügyminiszter ur bejelentette, ugy emlékszem a t. háznak is, de az orvosok küldöttsége előtt is, hogy egy uj, fontos törvényjavaslata készül, a mely hivatva lesz az orvosok nagy tömegének helyzetén segíteni. Ott lesz tehát a tér ezt a kérdést rendezni, nem pedig ezen törvényjavaslatban. (Helyeslés.) T. ház ! A másik kérése ennek kapcsán az orvosi karnak az volt, hogy a mellékilletmények számíttassanak be a 2400 koronás jövedelemhatárba. Hogy őszintén fejezzem ki magamat, február 8-án, pénteken. 343 csodálkoznom kell, hogy annak a magas nívójú karnak kérvényébe hogyan csúszhatott be olyan lehetetlen pont, hogy azt akarják, hogy az iUető munkásoknak vagy biztosítási kötelezetteknek esetleges magánvagyonából folyó jövedelme is beszámittassék ebbe az összegbe. Azt hiszem, t. ház, felesleges ennél a kérdésnél hosszasabban időznöm. Egy oly képtelen követelés, a melylyel a ház talán bővebben nem kivan foglalkozni. (Igaz ! Ugy van !) Egy további kérése volt az orvosi karnak az önkéntes biztositások korlátozása, illetve teljes eltörlése. A munkásügyi bizottság, egyetértésben a pénzügyi bizottsággal, a mely két bizottság, mint volt szerencsém említeni, igaz szeretettel és melegséggel foglalkozott ezzel a kérdéssel, és oly beható kritika alá vonta ezt a törvényjavaslatot, hogy már csak e kritika nyomán is megnyugvással állhatunk itt e törvényjavaslat képviseletében és védelmében : ez a két bizottság leszállította az önkéntes biztosítottaknak számát oly mértékben, hogy az ellen talán az orvosi karnak sem lehet már panasza. Kik azok az önkéntes biztosítottak már most ezen törvényjavaslat alapján, t. ház ? A segédszemélyzet nélkül dolgozó kisiparosok. Az a szegény páriája a magyar iparnak, a ki, fájdalom, nincs abban a helyzetben, hogy orvost vehessen igénybe a maga és családja beteg tagjainak részére ; azok a szegény házi iparosok, a kik még rosszabb helyzetben vannak, a kik esetleges szabad idejüket némi kis keresetszerzéssel töltik el becsületes munka révén (Igaz ! Ugy van !), vag}^ a cselédek, t. képviselőház ? Hiszen a cselédek révén az u. n. jótékonysági egyesületek során jutottak az orvosok csak jövedelemhez, tehát ez a kategória szintén nem szaporíthatja a jövedelmüket. (Igaz! Ugy van !) Vagy a földmivelésügyi miniszter ur kívánságára az önkéntes biztosítás közé felvett gazdasági cselédek és munkások % Ezek ismét nem játszanak e szempontból szerepet, és azt hiszem, t. ház, ha még felemlítem az állami és törvényhatósági alkalmazottakat, a kik — lakbérüket is beleértve — ezer korona jövedelemmel szerepelnek, ezek, valamint e szegény biztosítottak családtagjai, nem kéjiezhetnek sérelmet a magyar orvosi karra nézve. (Általános helyeslés.) Ezeknek ide való felvétele közegészségügyi követelmény. (Igaz ! Ugy van !) Ez által legalább a nemzet, a nép szélesebb rétegei vonatnak be a közegészségügy sánczai közé. a melyeken eddig kivül állottak. (Helyeslés.) Samassa János: A felebaráti szeretet is parancsolja ! Szterényi József államtitkár: És hogy, t. ház, az eddigi törvényes intézkedések, a melyek sokkal messzebb mentek az önkéntes biztosítás tekintetében, mint ez a javaslat, közegészségügyi szempontból mit jelentettek, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, hogy 1898-tól 1903-ig a magyarországi összes pénztárak taglétszáma 2-75 százalékkal emelkedett. .Ugyanezen idő alatt azonban a táppénzek és kórházi betegek száma 24'6 szá-