Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

28 93. országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. ket a kereskedelmi törvény azon idő alatt, a mióta életben van, felidézett. A felpanaszolt összes bajokat nem akarom itt részletezni, csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy ez az eddigi irány rossz és az szűnjék meg és tökéletesen más irányba kell indulnia a törvényhozásnak az igazságügyek terén. Sőt egy lépéssel tovább megyek, és azt merem mondani, hogy ha valahol, ugy itt a szocziálís nézőpontoknak nagyon nagy teret kell adni. (Általános helyeslés.) Már magában véve egész törvénykezésünk egy képtelen falsumon épült fel. T. i. alapul veszi az intelligens művelt embert, és feltételezi arról, hogy az minden törvényt ismer, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a törvény nem ismerése nem ment senkit. Hát hiszen kell bizonyos feltételekkel, kell bizonyos szuppozicziókkal dolgozni, de lehetetlen a mai világban, a mikor a szocziálís bajok határozottan megnövekedtek, sőt nagyítva is tárják őket a nép elé, a merev doktriner álláspontot fentartani és lehetetlen, hogy mi a szocziálís igények iránt kellő érzékkel ne bírjunk és mindazokon a bajokon, a melyek tényleg és igazán fenforognak és a melyeket a szocziálista irány kihasználhat, mi elsősorban segítsünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Tessék alapul venni azt az embert, a kinek átlagos tudása és közönséges intelligencziája van. Tessék az összes törvényalkotásoknál alapul venni az embert, mint az angol mondja: The man in the street, az utczán járó embert, nem pedig a kiváló eszű, művelt embert. Hogy illusztráljam ezt a kérdést, rámutatok a perrendtartásnak fundamentális alapgondolatára. A sommás törvény azon bázison alapul, hogy minden biró kitűnő kvalitású biró, kitűnő jogász, kitűnő lelkiismerettel bir, roppant szorgalmas, és megvan benne ezenfelül nagy pszichológiai tudás, a melylyel kezeli és kezelheti az embereket, dolgokat és bizonyítékokat. A valóság pedig az, hogy átlag-emberek vannak. Vannak kitűnő embereink is, kétségtelenül, de a nagy átlag nem az. Kern is lehet. Ennek másik oldala (ÍZ, CÜ miből kiindultak, t. i. a szocziálís álláspont: megcsinálni ezt a törvényt ugy, hogy lehetőleg a legegyszerűbb ember is maga védekezhessék. Helyes álláspont. De mi történt, t. ház? Csináltak egy olyan komplikált .törvényt a bűnvádi perrendtartásban, a mely szerint az a szegény ember, az »uomo delinquente« — mert hisz ezzel összefügg bizonyos szellemi korlátoltság — nem tudja megérteni, sőt az olyan komplikált nehéz, hogy a legtöbb jogász is alig bir benne eligazodni. (Ugy van! Ugy van!) Azután, t. ház, más törvények keretében is hasonló bajokat látunk. A minta mindig az, hogy hiszen ezt egy okos, egy művelt, egy józan eszű ember meg fogja érteni és e szerint fog eljárni. És a mikor azután azt látjuk, hogy a nagy tömegek ezen törvények eUen vétenek, nem azért, mert szándékukban van, hanem azért, mert nem értik meg, nem is tudnak létéről, nem érzik létjogát nem reájuk van szabva, akkor előáll a szocziálís forrongás, mert hiszen a szocziális bajoknak legnagyobb része tulaj donképen abból ered, hogy a törvényes keretek nem fedik az élet szükségleteit. A szocziáhzmusnak ez a fejlődése, hogy ugy mondjam, bizonyos cziklusokban mindig visszatér, és ha megvizsgálja az ember annak az eredetét, okát, azt találja, hogy bizonyos időkben a társadalom berendezkedik ugy, hogy mentől nagyobb és tágabb keretekben leljék meg az állam polgárai az ő boldogulásuk feltételeit. Ezek a nagy mozgalmaknak eredményei, a melyeknek következtében lecsendesül a nemzet, elcsendesülnek a panaszok és megtalálja a nemzet többsége a maga részére azt a helyet az állam keretén belül ugy gazdaságilag, mint jogilag, a mely leginkább biztosítja exisztencziáját, családi boldogságát és a haladás összes feltételeit. Azután kezd a társadalom ezen rendjéről alkotott felfogás merevedni, a helyett, hogy fejlődnék ; és rendesen a második generácziónál odajutunk, hogy egy, nem mondom, kaszt, de az embereknek bizonyos része, az élelmesebbek, a tanultabbak, az okosabbak, talán hozzátehetném : bizonyos árnyalatával a kevésbbé lelkiismereteseknek monoj)olizálják a felismert területen az összes szabályokat, az összes előnyöket és nem engednek bevonulni a jóllét bástyáin belül levő területre több külső elemet, mert hiszen ugy részükre kevesebb osztalék maradna. így történik, hogy a második generáczióhoz tartozók kívül esnek már a törvénynek két ivadék előtt megállapított gazdasági sémáin, ezek az outsiderek nem találják már meg a társadalomban a helyüket és az a törvény, a mely két ivadékkal azelőtt kielégítette az ő nagyatyáikat, védte azokat és emeltyűje volt az ő gazdasági előmenetelüknek, ezekre nézve már akadály, mert ő velük szemben annak a törvénynek hátrányos oldalait fordítja ki az az osztály, a mely uzurpálja, a mely monopolizálja a társadalmi előnyöket és kifelé védekezik minden uj betolakodó ellen. (Helyeslés.) így fejlődnek, a mint szokás is mondani, a minden század végén visszatérő szocziális bajok. Ez nem nóvum. Méltóztatnak tudni, a római első szeczesszió és a rabszolgaforradalomtól kezdve sorban lehet követni ezeket az eseményeket ,az első szeczessziótól kezdve folyton megjelennek a gazdasági bajoknak ezek a nagy hullámai, a melyek mindig bizonyos szocziális mozgalommal jártak és a melyeknek igazi oka az volt, hogy az akkori törvényhozás, a mely akkor kompetens volt, nem értette át a társadalmi szükségleteket és így az ő merevsége az oka mindennek, hogy az elavult törvények, az elavult szabályok azok, a melyek távoltartják a nagy tömegeket attól, hogy boldogulásuk feltételeit megtalálják. Mezőfi Vilmos: Teljesen igaz! Egészen ugy, mint ma! Simonyi-Semadam Sándor: Ebben tökéletesen egy véleményen vagyok a képviselő úrral. Azért hoztam elő mindezt, mert körülbelül a harmadik ivadék él. azon idők óta, a midőn Közép-Európa-