Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

anuár 19-én, szombaton. 29 93. országos ülés 1907 jt ban és a 48-as időkben nálunk is megnyitottak azok a keretek, melyek azelőtt elzárták a nemzet nagy tömegét mindattól, a mihez a kiváltságos osztályoknak joguk volt. Igaz, a kiváltságos osztályok megszűntek, de ne méltóztassanak azt gondolni, hogy csupán törvénynyel, expressis verbis teremtett kiváltságos osztályok vannak. Ha szabad erről a fogalomról beszélnem, ugy azt mondom, hogy kiváltságos osztály az, a mely ismeri a törvényt, a melynek a törvény manapság rendelkezésére, szolgálatára áll, a melynek módjában áll, jobban, mint másnak, gondoskodni saját fentartásáról és gyermekeinek neveléséről, szóval az a bizonyos nem tiz, hanem nem tudom hány százezer u. n. felsőbb százezer. (Elénk helyeslés.) Ezek a keretek mindig jobban merevednek és sajnos, nálunk volt egy párt, a mely 30 éven át monopolizálta mindazon előnyöket, a melyeket a törvény gazdasági téren a polgároknak biztositott és féltékeny gonddal őrizte, nehogy kivülről oda valaki betolakodjék. Ennek meg lett az ellenhatása. Méltóztassék visszaemlékezni a legutóbbi rövid húsz évre. Ha történt olyan eset, hogy valamely előkelő állásn vagy vagyonos ember kriminalitást követett el, az ugyan megjelent az újságban és elszörnyüködött rajta mindenki, de aztán napirendre tértek felette. Ha egy literátus emberrel vagy papi emberrel történt ilyesmi, hát megtörtént; regisztrálták épen ugy, mint a mikor egy szegény napszámossal történt ilyen dolog és azzal elhaladtak a dolog felett; de a midőn a gazdasági kaszt kialakulása teljes lett s a párturalom diadalát ülte elkeseredett az a kizárt nagy tömeg, és méltán — mert hiszen, bocsánatot kérek, a nagy tömeg alatt nemcsak a napszámosokat és munkásokat értem, mert a szocziális kérdés nem ott kezdődik és végződik, hanem értem mindazokat, a kiket ez a párt ki akart zárni és ki is zárt mindenből és különösen abból, hogy a közügyekben uj irány érvényesüljön, kizárta azt, hogy a nemzet nagy tömegei jóléte tekintetében a régi merev törvényeken, szabályokon változás történhessék : mondom, én mindezeket értem ez alatt — és a midőn ezeknél a keserűség pohara megtelt, akkor elkövetkezett az az éra, hogy a midőn ma egy intelligens vagy vagyonos ember valami kriminalitásba esik, akkor látjuk, hogy a lapok az esetet felfújják és látunk ezen a réven horribilis izgatást a kaputos osztály, a bőrkabátos osztály, az ezerholdas osztály, az intelligens osztály ellen. Nem ez az igazság, t. ház, van ennek igenis egy magva, a mi igazság, t. i. annak a sok összegyűlt keserűségnek okozóját keresték és látták abban a pártban, illetve annak a pártnak osztályszerű kijegeczesedésében, a mely eddig kezelte nemcsak a hatalmat, hanem irányitotta a törvénykezés és a törvényhozás minden gondolatát és távol tartott attól minden ujitó gondolatot, minden szocziálista eszmét. T. ház! Az ilyen dolgok konzekvencziájafolytán áll elő azután az, hogy voltak képviselők, a kik a képviselőházban beszédjükben felvonultatták azt a szegény családapát, a Id alig birja kenyerét megkeresni és a kinek 9—10 gyermeke sir otthon kenyérért, a kik fáznak a téli hidegben, mert nincsen fűtőanyaguk és ezzel szembeállitották azt a gazdag háziurat vagy azt a gazdag tőkést. Pedig hiába állítják szembe, mert a mióta a világvolt és a mig világ lesz, ez a differenczia mindig megvolt és mindig meglesz és nem ez a differenczia ezen állapotok okozója, hanem az, hogy a törvényhozásban nem volt érzék az iránt, hogy a kellő időben mindig megnyissa a gazdasági törvénykezés kapuit, hogy a kellő időben mindig meglássa azt, hogy uj irányt kell a törvényalkotásoknak szabni és hogy a szegény emberen kellő időben kell segíteni. (Ugy van ! jobbjelöl.) Ez az igazi oka azon állapotoknak és ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a kérdést el lehet intézni azzal, hogy az ember szocziális államról, kollektivista államról szónokol. Hiszen a Phalanster-rendszer meg van Madách »Az ember tragédiájáéban, de az életben eddig soha sehol meg nem valósult. Hiszen igen nagy ideje, — a keresztény időszámítás szerint 1900, az izraelita számítás szerint pedig 5900 és nem tudom hány éve annak, — a mióta az időt számítjuk és ezen nagy időben egy állam alakulása, sőt merem mondani, még egy társadalmi alakulás sem tudott megtörténni sem teljes szoczálista, sem teljes kollektivista alapon. De, t. ház, mindazt, a mi igaz a szocziális mozgalomban és a mi igaz a kollektivista mozgalomban — mert hiszen vannak benne igazságok — (Hogyne ! a szélsőbaloldalon.), azokat az igazságokat el kell fogadni és merem egész őszintén és bátran bevallani, hogy mindaz, a mi azokban benne van, benne van a keresztény világnézletben, (Helyeslés a jobboldalon.) mert a keresztény világnézletnek van meg tulajdonképen az az alapja, a melyre helyezkedve, mindezen bajokon segíteni lehet. És ne méltóztassék rossz néven venni, ha mégis rekriminálok és azt mondom, hogy ezen bajoknak felhalmozódásában nagy oka van annak, hogy a múlt, úgynevezett liberális kormányok teljesen félreértették a keresztény világnézletet. (Igaz! Ugy van I a jobboldalán.) Mert mindenütt, t. ház, a hol a keresztény világnézletet a törvényhozások abban a tisztaságban és olyan mértékben, a mint azt alkalmazni kell, alkalmazták : elejét tudták venni az összes szocziális bajoknak. Ezért kérem én az igen t. miniszter urat, hogy az igazságügyi törvényhozás alapjánál kegyeskedjék félretenni a múlt irányok programmját, a múltnak minden szellemét és a törvényhozást, magát a törvényalkotás szisztémáját, a törvényalkotás bázisát, szóval azt a nézőpontot, a melyből kiindulhat egy törvényalkotási gondolat, méltóztassék arra az alapra helyezni, a melyről mindazon bajt meglátja, a melyeket ma szocziális bajoknak nevezünk. (Helyeslés.) Kegyeskedjék a törvényalkotás alapjául ne a kivételes eseteket, hanem a nagy átlagot, a nagy tömeget, a népet tenni. . . Polónyi Géza igazságügyminiszter; Nagyon szívesen!