Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-107
336 107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. vidéki közvetítői és egyetlen kivétel, — megvallom, szépséghibája a javaslatnak — a mely elől azonban a méltányosság szempontjából nem zárkózhatott el a miniszter, a budapesti kereskedelmi kórház, a melylyel szemben e kivételt már az 1891 : XIV. t.-czikk is megcsinálta; a tradioziók méltánylása és a múltban szerzett érdemek elismerése ez. Ez az egyedüli pénztár, a mely önállóságot kap vagyonjogilag, mig a többi pénztár csak szerve az országos pénztárnak, közvetítője, mint voltam bátor emliteni; az egység tehát áttörve nincs. Bármily rendszert fogadunk is el, az országos pénztárnak vidéki közvetítőkre szüksége van, a mely közvetítők akár bizalmi férfiak alakjában jelentkeznek, akár kerületi pénztárak vagy választmányok alakjában, a dolog érdemére különbséget nem tesz. A paritás kérdésében t. barátom szintén eltérő álláspontot foglalt el már a munkásügyi bizottság tárgyalásain, és tegnap a t. házban is. Méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatig időzzem e kérdésnél ; hisz ez az a pont, a melyet bizonyos oldalról jogfosztásnak minősitettek, jogfosztásnak azért, mert mig a mai betegsegélyző pénztáraknál a munkások 2 / 3 , a munkaadók 1 / s képviselettel bírnak, jövőben az egyesi tett betegsegélyző és balesetbiztosításban a szigorúan vett paritás fog érvényesülni. A szocziáljiohtika a közéletnek olyan tere, a melyen egységes, következetes elvekkel kell dolgozni. (Igaz ! Ugy van !) A rendszertelenség az egyik ágazatban az egyik irányban, a másik ágazatban a másik irányban, értem ebben a vonatkozásban a betegsegélyezésnél a 2 / 3 képviseletet i/s-dal szemben, a balesetbiztosításnál talán teljes képviseletet a munkások nélkül, ugy, mint a külföld legtöbb államában van, a mire lesz szerencsém rátérni, ez a rendszertelenség megakadályozza az egészséges szocziálpolitikának a kiépítését. En azt vallom, hogy a szocziálpolitikában igazságosabb, méltányosabb elv nem lehet, mint a munkának a tőkével való egyenjogúsítása . . . (Igaz I Ugy van !) Rakovszky István : Helyes ! Nagyon helyes ! Szterényi József államtitkár: ... a munkának felemelése a tőke jogaihoz, és bár a munka nem visel terhet a biztosítás egyik ágában, a balesetbiztosításban, meg kell adni neki azt a jogot, hogy beleszóljon amabba is, hisz ott is elsősorban a munkások érdekeiről van szó. (Élénk helyeslés.) Legközelebbi feladatunk, a melyet a t. miniszter ur bejelentett a t. háznak, az aggkor- és rokkantbiztositás. Mikép kívántatik megoldani ez a legfontosabb, horderejében legnagyobb biztosítási ág, a melyre a német birodalom ma már 47 millió márkát fordit évenkint állami áldozatként, miként képzeli valaki akár a legszélsőbb szocziáldemokrata elvekkel is, mert az igazi elveket tisztelnünk kell, bármely oldalról nyilvánuljanak is meg azok, hogy az aggkor- és rokkantbiztositás nem a tiszta paritás elvén oldassék meg ? Avagy következik majd az ugyancsak a t. miniszter ur által bejelentett és a nyár előtt valószínűleg előterjeszthető egységes munkásvédelmi törvényjavaslatunk, a melyben gondoskodni kell az ipari és kereskedelmi szakbiróságokról, hogy megszűnjék az az állapot, hogy az ipar és kereskedelem beléletét nem ismerhető iparhatóságok, vagy a polgári bíróság ítélkezzék azokban a kérdésekben, a melyeket leghelyesebben a két érdekelt fél képviselői oldhatnak csak meg, a melyeket leghelyesebben a békéltetés rendjén intézhetünk el, mert nagy tömegét a vitás ügyeknek ott simán tudjuk lebonyolítani. Mikép oldhatjuk meg ezen nagy kérdéseket, ha nem a tiszta paritás alapján? (Igaz! Ugy van!) Mindezekben az intézkedésekben a paritás az alap, az egyenjogúság, hogy ugyanannyi munkaadóval szemben ugyanannyi munkás álljon és ha mindkét fél a maga kötelességét az ügy iránt, és egymás iránt — a munkaadók a munkások, a munkások a munkaadók iránt — hiven fogják teljesíteni, ha ebbe az intézménybe érdeklődést fognak belevinni, akkor ez lesz az az alap, melyen a szocziális békének előmozdításához leginkább fogunk közeledhetni. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Minduntalan utalnak a külföldre, a hol a paritás nincs keresztülvive. Hát bátorkodom én is arra utalni, hogy az összes európai államok közül, a melyek a munkásbiztositás kérdését megoldották, akár a szavatosság és önkéntes biztosítás, akár a kötelező biztosítás elvén, a balesetbiztosításban csupán Ausztriában, a hol a munkások 10%-át fizetik a járulékoknak, egyharmadrészszel vesznek részt, Svájczban, a legnagyobb szocziális érzékkel biró államok egyikében, a szövetségi balesetbiztosításban egyáltalában nem, csak a szövetségi balesetbiztosító intézet mellé rendelt u. n. biztosítási tanácsban kaptak 1 j b —!/ 3 képviseletet, Hollandiában, ahol szintén van egy birodalmi biztosítási bank, annak igazgatóságában egyáltalán nem, csak felügyelő-bizottságában kaptak egyharmad képviseletet, a többi európai államokban a munkásoknak a balesetbiztosításhoz semmiféle hozzászólásuk nincs, semmiféle képviseletben ott nem részesülnek. Magyarország egyenjogúsítja őket, felerészben, tehát paritásosán mindkét biztosítási ágban, és daczára ennek, nem Magyarország a legliberálisabb a munkásérdekképviseletben ezen kritika szerint, hanem jogfosztást gyakorol. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Ez az agitáczió 1) Ez a mi jogfosztásunk, a melylyel a legmesszebbmenő képviseletet biztosítottuk . a magyar munkásoknak az egész munkásbiztositásban. Hogy nem mi dicsekszünk ezzel, erre nézve ismét arra az előbbi kritikára bátorkodom utalni, a melyben ez mondatik (olvassa): »Elismeréssel kell kiemelnünk, hogy az érdekeltek képviselete, a munkaadók és munkások, ugy a betegség, mint a baleset esetére való biztosítás közös igazgatási szerveiben, igazgatóság és közgyűlés szigorúan paritásos. Ebben az a szocziálpolitikailag helyes gondolat jut kifejezésre, miszerint a munkások daczára annak, hogy a bal-