Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. 337 esetbiztositás költségeihez nem járulnak, a kártalanítások megállapításában rejlő érdekeiknél fogva ennek igazgatásában ugyanazon jogokat igényelhetik, mint a munkaadók.« A szervezet kapcsán, t. képviselőház, egy másik szemrehányással is találkozunk, és ez az autonómiának elvonása és az állami ingerencziának túlságos érvényesítése. A milyen igazságos volt a jogfosztás vádja, ép oly igazságos ez a kritika is. Az egész javaslaton végigvonul egy . eszme, a melyet igen helyesen jellemzett a koaliczionált pártok közös értekezletén Bernát István t. barátom: a szövetkezeti gondolat, az a gondolat, hogy az ország összes munkaadói és az ország összes biztosításra kötelezett munkásai egy szövetkezetté alakulva, a legszigorúbb autonómikus alapon létesítsék az egész biztosítást. Az autonómiát odáig vive, hogy a maguk ügyeiben a kihágásokat kivéve, — a mi semmiféle autonómiára nem bizható, hisz azok hatósági funkcziót képeznek — a rendbírságok alkalmazásával, az autonómia a maga keretében munkaadókat és munkásokat egyaránt szoríthat kötelességeik teljesítésére, maga biráskodik a maga tagjai felett, minden állami vagy hatósági ingerenczia nélkül. Az állami ingerenczia. t. ház, ott kezdődik csak, a hol közpénzek kezelésének ellenőrzéséről, (Helyeslés.) a hol közfunkcziók pártatlan teljesítéséről, (Helyeslés.) a hol visszaélésekkel szemben jogoknak biztosításáról van szó, (Élénk , helyeslés.) a mi, azt hiszem, az államnak feltétlen kötelessége. (Igás! Ugy van!) Hiszen, t. ház, méltóztassék figyelembe venni, hogy a magyar betegsegélyző pénztárak 1905-ben már 12 és fél millió korona bévé- ; téllel birtak, a mely nagy összeg, — fájdalom, az ország színe előtt kell bevallanom — a leglanyhább ellenőrzés alatt állott. Állott pedig azért, mert a központi kormányzat alá rendelve, annak számvevősége nem képes eleget tenni annak a kötelezettségnek, a melylyel jár az, hogy 409 pénztár rendszeresen ellenőriztessék. (Igaz! Ugy van!) Ez az ellenőrzés pedig annyival inkább szükséges, t. ház, mert hiszen méltóztatik tudni a napisajtó közléseiből, hogy fájdalom, nap nap után a leglelkiisnieretlenebb kezelésekről van szó. (Igás! Ugy van!) A sikkasztások napirenden vannak, (Igaz! Ugy van!) a rossz gazdálkodás nap nap után megtörténik, és erre vezethetők vissza azok a panaszok, a melyeket Ernszt Sándor t. képviselő ur tegnapi szép beszédében az iparfelügyelők jelentéséből felolvasott. Csak téves konklúziót vont le ezekből a jelentésekből, azt a konklúziót t. i., hogy általában nem képes a magyar betegsegélyezés gyökeret verni, és kötelességének eleget tenni. (Ernszt Sándor tagadólag int.) Ez volt a konklúzió, t. képviselőház ! Ezek az iparfelügyelői jelentések nem bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy visszaélések KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. vannak, a mely visszaéléseket az eddigi rendszer, t. i. a biztositási-rendszor, nem tudja kellően megtorolni. Egy hang (a baloldalon): A politikai rendszert ! Szterényi József államtitkár: Semmi vonatkozás itt politikai rendszerre nincs, t. ház! Az adminisztráczió nem tudta kellően ellenőrizni. Visszaélések mindig voltak, fájdalom, mindig lesznek is, a fődolog az, hogy lehetőleg eleje vétessék a visszaélések elharapózásának. (Helyeslés.) És ezért szükséges az uj rendszer: hogy ez ügy egy független, a kormány politikájától teljesen távol álló hatóság, a munkásbiztositási hivatal alá rendeltessék. (Elénk helyeslés.) És itt van, t. ház, a punctum saliense az autonómiának. A munkásbiztositás ügyét teljesen elvonja a t. miniszter ur — és itt van a politikai vonatkozás is, a melyet a t. képviselő ur az előbb érintett — minden politikai befolyás alól. (Altalános helyeslés.) Kivonja az adminisztráczió köréből, kihasítja a minisztériumból, (Helyeslés.) és egy teljesen független bírói szervezettel biró hatóságra ruházza, (Altalános helyeslés.) hogy még a vádnak az árnyéka se érhesse a kormányt, sem a mait, sem a jövendőt, hogy a munkásbiztositást bármily irányú politikai czélokra használja fel. (Elénk helyeslés.) De ez az intézkedés egyúttal arra is szükséges, t. ház, hogy más irányban is hatékony legyen: hogy neesak fölülről ne lehessen felhasználni a munkásbiztositást politikai czélokra, (Helyeslés.) de eleje vétessék erélyes intézkedésekkel, független bírósági ez irányú korlátlan hatalmú intézkedésekkel annak, hogy alulról se lehessen ilyen vagy más czélokra felhasználni, (Általános helyeslés.) hogy ezek a jsénztárak ne szolgálhassanak más czélt, mint azt az ideális tiszta czélt: a munkások anyagi helyzetének segélyezését. (Helyeslés.) T. ház ! A segélyek és kártalanítások kérdése képezi egy további kardinális részét a javaslatnak, nevezetesen abban a vonatkozásban, a melyben ez a törvényjavaslat nap-nap után megtiszteltetik egy uj ezimmel : »az alamizsna-törvény«. En megengedem, hogy ideálisabb volna, ha a munkásbiztositás a szerencsétlenné vált munkásoknak és családjuknak nyújthatná azt a teljes összeget, a melyet a balesetet szenvedett munkás keresete kitesz. De méltóztassék Európaszerte körültekinteni : találnak-e egyetlen egy törvényhozást, a mely ezt az ideális követelményt képes lett volna teljesíteni ? Két állam van egész Európában, Németország és Hollandia, a mely részben tovább ment, mint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat; más vonatkozásokban azonban a többi állammal szemben, sőt e kettőnek egyes kártalanítási ágazataival szemben is, a magyar törvényjavaslat a legmesszebb megy el, a legtöbbet nyújtja. Hogy csak egy esetet említsek, egy részletét a kártalanításnak, itt van a betegsegélyezésnél a családtagok gyógykezelése, a melyet egyetlen 43