Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-107
107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. 335 kapcsolatban oldjuk meg, jól csak igy lehet megoldani. Utalok itt a nagy német birodalomnak eme nagyszerű, talán legnagyobbszerű alkotására, a tol évek óta kisérleteket tesznek, de a szervezetek nagymérvű elterjedése megakadályozta őket abban, hogy ezt a radikális reformot meg tudják csinálni. T. képviselőház! Idehaza, minálunk különböző oldalakról támadják ezt a szervezetet, vagy oly módon kritizálják azt, — mint ma is hallottuk, — hogy aggodalommal kell kísérni a kisérletet: vájjon nem lesz-e nagyon drága, vájjon nem volna-e czélszerűbb a messzemenő deczentralizálás, vájjon az ellenőrzés lehetővé lesz-e téve ezen rendszer mellett ? Megnyugtatásul, t. ház, csak azt bátorkodom erre megjegyezni, a mit Posadowszky, a német birodalom belügyi államtitkára az ő helyzetükre vonatkoztatva ismételten emiitett: vajha abba a helyzetbe jutnának, hogy egységesíthetnék szervezeteiket, mert ez volna az ideális megoldás, (Ugy van! balfelöl.) Nem lesz drága a központ, nem ernyednek el a vidéki szervek, sőt ellenkezőleg, olcsóvá tétetik a biztosítás, rugót kap a vidék az erélyesebb tevékenységre, az ellenőrzés pedig egyszerűbb lesz, mig maga az egész biztosítás olcsóbbá válik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És itt engedje meg nekem a t. ház, hogy ismertessem — nem kérkedésből teszem ezt, sőt azt hiszem, kötelességből, mert nem árt tudnunk, — miképen vélekedik erről a javaslatról az elfogulatlan kritika, mert hiszen ránk nézve, itt Európa kellő közepén, rendkívüli fontosságú ez, sokkal fontosabb, mint bármely más államra ; a mi helyzetünket úgyis annyiszor félreismerik, s a mi viszonyainkat nem ismerve a kritika Magyarország viszonyait ugy sem eléggé méltányolja; (Igaz! Ugy van!) kétszerte fontosabb tehát ránk, mint bármely más államra nézve, hogy rólunk való képet kapjon a művelt Nyugat és ezért tudnunk kell, miképen vélekedik rólunk. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) T. ház ! Abban a helyzetben vagyok, hogy Ausztria egyik legelsőrangu szakértője, a kiről bizonyára nem állitható, hogy Magyarországgal szemben bármely irányban is elfogult lenne, a ki azon tárgyilagosságnál fogva, melylyel minden szakkérdést megítél, a legnagyobb tiszteletet érdemli, az osztrák biztosítási ügy egyik legkiválóbb szakféríia, Kőgler kormánytanácsos szavait idézhetem, a ki a német »Die Arbeiter-Versorgung« czimű szaklap legutóbbi számában a következőképen fejezi be a maga kritikáját, illetőleg ismertetését erről a magyar törvényjavaslatról. (Halljuk ! Ralijuk!) A közlemény czime : »Der Entwurf eines ungarischen Kranken- und Unfallsversicherungs-Gesetzes.« Magyar fordításban olvasom (olvassa) : »Ez a törvény, mely 1907 Julius 1-én lép hatályba, Magyarországra nézve fontos lépést jelent a szocziálpolitika terén. Ez az állam ezzel oly törvényhozásnak fog örvendhetni, mely a másutt szerzett tapasztalatokat az egész vonalon figyelembe veszi és a hazai viszonyokhoz alkalmazza. A magyar munkásbiztositás önmagában lezárt szervezettel fog birni, mely a munkásbiztositás keresztülvitelét megkönnyiti, olcsóvá teszi és népszerűsiti, (Helyeslés a baloldalon.) sőt tovább megy, — a mi nagyon fontos — lehetővé teszi majd a rokkantság és a hátramaradottak biztositásának, minden nehézség nélkül, szerves kapcsolatba hozatalát. Ha tekintetbe vétetik, hogy a munkásbiztositás ős hazájában, a német birodalomban mily nehézségek és akadályok állnak fenn a szervezet egyszerűsítése iránti közóhajjal szemben, csak akkor lehet azt a nagy haladást méltányolni, melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat képvisel, mely. ha törvényerőre emelkedik, akkor szervezeti tekintetben a magyar munkásbiztositás az eddig ismert legjobb megoldást találta el.« (Élénk helyeslés és éljenzés.) T. ház ! Ez a kritika felment engem a javaslat ezen részének további méltatásától. De, t. ház, hivatkozhatnám e tekintetben a nemrég elhunyt Bődiker titkos kormánytanácsosra, a német balesetbiztosítás egyik megalkotójára, hivatkozhatnám a munkásbiztositás német irodalmának ez idő szerint legkiválóbbjára, dr. Zacherre, a kik mindketten velem közölték észrevételeiket, a melyeket a törvényjavaslatban a kereskedelemügyi minisztérium érvényesített is, és a mely kritikájuk lényege, hogy ez a javaslat lesz ez idő szerint Európában a legmodernebb ; (Elénk helyeslés.) ez a javaslat abban a szerencsés helyzetben van, hogy a külföld tapasztalatait értékesitheti és érvényesítheti sé azért a legnagyobb figyelmet érdemli. (Elénk helyeslés.) Nem dicsekvésből említem ezeket, t. ház, hanem tisztán azért, mert a ház keretén kívül oly kritikákkal találkoztunk a javaslattal szemben, a mely kritikák, ha igazak lennének, e javaslatnak pillanatra sem volna szabad a ház asztalán feküdnie. (Igaz I Ugy van !) Eátérek most, t. ház, a javaslat egy másik sarívalatos elvére, a szervezetre, ennek kapcsán a sokat vitatott paritás kérdésére, az autonómiára és az állami felügyeletre. Méltóztatnak ugy a t. miniszter ur bevezető beszédéből, mint a t. előadó ur szép előadásából, valamint a munkásügyi és pénzügyi bizottságok figyelemreméltó, nagy komolyságra valló, tanulmányszerű jelentéséből tudni, azért nem fárasztom a t. házat a részletekkel, hogy egy országos pénztár van kontemplálva vidéki kerületekkel, illetve szervekkel. És itt rátérek Ernszt Sándor t. barátom tegnapi felszólalásának egy részére. Egy tévedést kell helyreigazitanom, a mely abból áll, hogy az egységes szervezet szerinte át van törve, hogy különböző pénztárak lesznek az országban, nevezetesen kerületi, vállalati és bizonyos vonatkozásban magánpénztárak is, hogy ez az egység rovására megy. Nem osztozhatom t. barátom e felfogásában, mert hiszen az egység abból áll, hogy megszűnnek a pénztárak önálló jogi alanyok lenni, ezek nem egyebek, mint az országos pénztár vidéki szervei, (Igaz ! Ugy van !)