Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

93. országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. 27 össze mások pénzéből, a melyeknek hivatása azután az, hogy a biztosítottaknak károk esetén fedezetet nyújtsanak és őket kárpótolják, ezeket a tartalékokat az országból kivihetik, a helyett, hogy nemzeti, magyar értékekben helyeznék el, s ezzel közgazdasági és financziális szempontból az országnak nagy szolgálatot tennének. (Helyeslés.) Biztosítási jogunk reformja mellett szintén sürgősnek és fontosnak tartom a büntetőtörvénykönyv némely rendelkezéseinek módosítását, elsősorban pedig a lopásra vonatkozó és a jogászi közvélemény által már régóta tarthatatlannak felismert tulszigoru rendelkezések enyhítését. Ide sorolhatnám még polgári és büntető perrendtartásunkat, sajtótörvényünket és sok egyebet, a melyeknek felsorolásával nem akarom most a t. ház türelmét igénybe venni. Egy törvényjavaslatot azonban külön is ki kell emelnem, a mely mint alkotmánybiztositék alkotmányjogi szempontból különös nagy fontossággal bír. Ma, t. ház, ha egy adott esetben vitássá válik, hogy valamelyik ügy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik-e, ebben a kérdésben a minisztertanács dönt, és itt fenforog annak a lehetősége, hogy valamely ügy politikai vagy kormányzati érdekből elvonatik a bíróság hatáskörétől. (Igaz! TJgy van!) Ezeket a kérdéseket nézetem szerint egy külön felállítandó, önálló és a bírói függetlenség minden garancziájával ellátott állami bíróságra kellene bízni. (Helyeslés.) Végül legyen szabad egy pár megjegyzést tennem polgári törvénykönyvünkre, s az erre vonatkozó törvényelőkészítő munkálatokra. A mit tulajdonképen első helyen kellett volna ezen összefüggésben tennem, már csak azért is, mert a polgári jog általános természeténél fogva alapja és kiinduló pontja az összes igazságügyi törvényeknek, és mert ez az a tér, a hol napjainkban a legnagyobb jogbizonytalanság uralkodik, ez az a tér, a hol sajnos, tűrnünk kell azt a szégyenletes állapotot, hogy az abszolút korszak maradványaként az ország igen jelentékeny részében egy teljesen idegen jogrendszer van még mindig érvényben. (Igaz! TJgy van!) Ennek a polgári törvénykönyvnek megvalósítása és elkészítése különben úgyszólván egy régi nemzeti tartozás lerovása, mert hiszen már az 1848 : XV. t.-cz. utasította a kormányt ennek elkészítésére. Remélem, hogy most, a mikor a 48-as függetlenségi párt egyik vezérfia áll az igazságügyi kormány élén, az 1848-iki törvény ezen parancsa mielőbb végre lesz hajtva, és pedig ugy, hogy meg fog felelni az összes hozzáfűzött várakozásoknak, nemcsak csak a nemzeti jog egységét fogja helyeállitani, hanem nyelvében, szellemében és tartalmában is magyar lesz. Az igazságügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Általános élénk helyeslés és éljenzés, A szónokot számosan üdvözlik.) Ráth Endre jegyző: Simonyi - Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Az igazságügyminiszter ur beszéde után az általános vitához hozzászólani igen nehéz. Valósággal letarolt mező előtt állunk, mert a mit az igen t. miniszter ur nem részletezett és nem mondott el teljesen, azt elmondotta Heinrich Antal t. barátom, a kinek beszéde részben igazán kiegészítője volt a miniszter ur felszólalásának. Es, ha meg méltóztatnak engedni, én nem is megyek a részletekbe, hanem foglalkozom általános nézőpontokkal. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban uj maga a helyzet. Ma hallottunk egy igazságügyminiszteri expozét, a milyent eddig még sohasem hallottunk: mert a miniszter ur olyan beszédet mondott, a milyent eddig csak az ellenzék padjairól szoktunk hallani. 0 őszintén és nyíltan kitárta igazságügyi kormányzatunk bajait, hiányait, és a praktikus ember temperamentumával azonnal meg is mondotta, hogy hol kell és hol fog segíteni a nélkül, hogy ezt a segítséget a messze jövőbe tolta volna ki azzal a hozzátétellel, hogy majd ha megcsináljuk a nagy szisztémákat — a mint eddig uzus volt — akkor majd erre is rákerül a sor. Én üdvözlöm az igen t. miniszter urat ezen a téren, (Éljenzés.) a mikor a kormányzatba teljesen uj irányt hoz be azzal, hogy mint az angol parlamentben szokás, a special bill-ek szisztémájával égető bajokat elintéz vagy legalább is kilátásba helyezi az elintézést akkor, a mikor annak szüksége fennáll, halogatás nélkül. Hiszen a jogszolgáltatás, az igazságügyi kormányzat az összes társadalmi szükségleteket felöleli; egy nemzet gazdasági életének tulajdonképeni kifejezője az ő jogrendje. Nagyon természetes, hogy a nemzet életében a szükségletek változnak, uj szükségletek merülnek fel. És sajnos, specziálisan a mi törvényhozásunk az igazságügyek terén is, más téren is u. n. doktriner eszmék után indult, ezen eszméket törvénybe iktatta, azokból csinált kódexet ós az egész életet bele akarta kényszeríteni abba a doktriner sémába, a melyet a törvényben lefektetett. Bajaink legnagyobb része tulajdonképen ebben kulminál. Egy nagyon kiváló szakember világította meg legjobban ezt a kérdést a közelmúltban, Nagy Ferencz t. barátom, a ki a jogász-egyesületben tartott előadásában kimutatta, hogy milyen doktriner szempontokból indultunk ki, a mikor a kereskedelmi törvényt alkottuk meg ós illetve kényszeritettük rá az egész nemzetre, az ő szavaival élve, kommerczializáltuk tulajdonképen a jogi világot, kimutatta annak minden baját és főleg azt a tételt, hogy a mit azzal elérni akartak, t. i. a kereskedői szellemnek, a kereskedői érzéknek felemelését, azt abszolúte nem érték el, de igenis elérték azt, hogy nagy reszenzus keletkezett mindezek ellen és elértek más bajokat, a melye4*