Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
310 106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. millióinak, hogy a magyar állam meg tudja érteni az ő bajaikat, orvosolni akarja ezeket a bajokat, még pedig nem pusztán szamaritánus érzelmekből kifolyólag, hanem azért, mert elismeri és méltatja nagy jelentőségüket a nemzeti élet terén. (Igaz ! Ugy van!) Meg kell mutatnunk, t. ház, hogy felemelkedtünk a korszerű eszméknek arra a szinvonalára, a melyen legnagyobb értéke és becse kell, hogy legyen az igazi termelő, az igazán produktív munkának. A munkásügyi és a pénzügyi bizottságot ezek az általános szempontok vezették, mikor hozzá látott ennek a reformjavaslatnak tárgyalásához. Lehet, hogy a magyar munkásvilág, mert félrevezették a mi törekvéseink őszintesége dolgában és mert a szoczializmus beléjeviszi a mindenekfölé helyezkedő hatalmi szempontokat, nem fogja, vagy talán nem is akarja megérteni az e javaslatban épen a munkások érdekének oltalmára hivatott intézkedéseket, de ez nem tarthat minket vissza attól, hogy becsületes meggyőződéssel, becsületes munkát ne végezzünk. (Igaz ! Ugy van !) Nem tudom, vájjon az idők és események el fogják-e simítani az ellentéteket, a melyeket a hatalmi szempontok élesítettek ki, de egynek elismerését megkövetelhetjük mindenkitől és ez az, hogy jó szándékkal jóra törekszünk ! (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! Nem akarom a t. ház figyelmét kifárasztani (Halljuk! Halljuk!) azoknak a dolgoknak fejtegetésével, a melyek okul szolgáltak az 1891 : XIV. t.-czikk által alkotott intézmény reformjára. Ezeket az okokat körülbelül mindenki tudja, csak azt kell hangsúlyoznom, hogy az 1891 : XIV. t.-czikk csak a betegség esetére való biztosításra szorítkozik és hogy mulhatlanul szükségessé vált gazdasági fejlődésünk és munkásvilágunk megerősödése mellett, hogy legalább a baleset esetére való biztosításra is kiterjeszszük már most a munka sbiztositási intézkedéseket. (Helyeslés.) De itt nem állhatunk meg, tovább kell haladnunk az intézmény kiépítése körül. És itt hangsúlyoznom kell. hogy a miniszterelnök ur határozott Ígéretet tett arra, hogy a biztosítási intézményt kiterjeszti az aggkorra és a rokkantságra ; az erre vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb a ház elé terjeszti. (Éljenzés.) De még itt sem állhatunk majd meg, mert előttünk van még a munkásvédelem terén megalkotandó intézményeknek egész világa ; ezen a téren az elmúlt időknek még nagyobb mulasztásait kell pótolnunk. (Igaz ! Ugy van 1) Feltétlenül szükséges, hogy az e törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint rendeztessék és reformáltassék a mezei munkások és cselédek biztosításáról szóló intézmény, valamint a bányamunkások biztosítására vonatkozó intézmény is. Tisztelettel be is jelentem a képviselőháznak, hogy ugy a munkásügyi, mint a, pénzügyi bizottság nevében e két jíontra határozati javaslatokat terjesztünk a ház elé, kérvén azok elfogadását. E határozati javaslatok azt mondják ki, hogy a képviselőház elvárja ugy a földmivelésügyi minisztertől, mint a pénzügyminisztertől, hogy az egyik a mezei munkások és cselédek biztosítási intézményét, törvényhozási utón reformálja ; a másik pedig, hogy a bányamunkások biztosítási ügyét az e törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint reformálja a bányatörvény revíziójának keretében. (Helyeslés baljelöl.) A mivel most a törvényjavaslat ismertetése körül foglalkozni kívánok, azok nem a részletek, mert hiszen a részletek ismertetésére rátérhetünk majd a részletes tárgyalásnál. Hanem foglalkoznom kell a javaslat alapelveivel, foglalkoznom kell a javaslat ellen felhozott ellenvetésekkel, továbbá. a betegsegélyezés és balesetbiztosítási járadékok dolgában azokkal a külföldi intézkedésekkel, a melyekkel való összehasonlításból ki fog tűnni, mennyire tárgytalanok és alaptalanok azok az ellenvetések, a melyek az e javaslatban kontemplált segélyezés és járadék mértékét lekicsinyelték. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat alapelvei között elsősorban ott van a biztosítás kötelező természete. 1891-ben ennek az alpelvnek még ellenzéke volt. Azt mondották róla, hogy mert kényszer, tehát ellenkezik a szabadelvűséggel. Azóta a tudomány is, a gyakorlat is keresztül gázolt ezen ellenvetésen, és legkevésbbé lehet ennek helye olyan országban, mint nálunk, a hol tudvalevőleg a társadalmi munkálkodás a szocziális politika terén igen fogyatékos. A másik alapelve a törvényjavaslatnak az egységesités. Ez az elv ma már az egész világon mindenütt, a hol szocziálpolitikával és a biztositási ügygyei foglalkoznak, úgyszólván meghóditotta az elméket. És ha azokban az államokban, a melyekben ma még a deczentralizáczió elvén alapszik a munkásbiztositás intézménye, nem reformálják az egységesités alapján ezt az intézményt, ennek a magyarázata abban van, hogy ott nagy munkástömegek élnek és a deczentralizált pénztárakban is nagy munkástömegek csoportosulnak, minélfogva az erők megoszlása nem veszélyezteti magát az intézményt. Néhány statisztikai adat megvilágíthatja azt a nagy különbséget, a mely a biztosításra hivatott alkalmazottak, illetőleg munkások száma dolgában közöttünk és más államok között van. (Halljuk ! Halljuk!) Ausztriában körülbelül 2,800.000 egyén van betegség esetére biztosítva; 372.251 üzemben pedig baleset esetére biztosítva van 2,600.000 munkás. Németországban betegség esetére biztosítva van 11,400.000 egyén, baleset esetére biztosítva van 5,300.000 üzemben 17,500.000 munkás.. Magyarországon betegség esetére biztosítottak száma az 1905. évi statisztikai kimutatások szerint 685.738 volt. A biztosítottak 97 egyesületi, 102 ipartestületi, 164 vállalati és 46 magánegyesületi pénztár között oszlottak meg. Természetes dolog, hogy az ily megoszlás mellett azután az erők határozottan szétforgácsolódnak: • „ __ '
